Szervizkönyv
Furcsa lény ez a kis papír. Van aki enélkül nem hajlandó megvenni egy autót, pedig általában nem nehéz az eredeti szervizkönyvhöz hasonlót előállítani az autónepper-háztartásban fellelhető alapanyagokból, vagy esetleg a piacon beszerezni egyet.
Általában ha el akarjuk adni a kocsit, akkor örülnek neki, de ha emiatt tartjuk egy kicsit többre a járgányt, akkor már rögtön nem is annyira fontos a kultikus papírdarab megléte. Azért ha megvan, hordjuk magunkkal szorgosan a szervizbe minden alkalommal. Hátha mégis lesz egyszer valami aprócska értéknövelő szerepe.
Mióta – sajnos leginkább csak elméletben – nem kötelező márkaszervizbe hordani az autót a kötelezően előírt átvizsgálásokra, azóta a pecsételést akár a sarki autójavító is készséggel megteszi.
Zsebre megy
A kötelező átvizsgálásokat nem szabad holmi úri huncutságként felfogni és csak a kiadást látni mögötte. Néha még spórolhatunk is, ha az autó minden porcikája rendben van. Például egy levegő által nehezen átjárható légszűrő szemétdombra vetésével már megtakaríthatunk némi pénzt, de ha a guminyomás ellenőrzésére is csak nagyritkán, a szervizben kerül sor, már komolyabb pénzkupacot spórolhatunk meg az üzemanyag-fogyasztáson, miután beállították az előírt nyomást.
Olajcsere
Talán nem kell részletezni, miért is fontos a rendszeres olajcsere. Mesélhetnénk itt csinos szénhidrogén-láncokról, felületi feszültségről, viszkozitásról, de ez nem a Delta, így inkább kihagyjuk. A lényeg, hogy ha eljött a csere ideje, ne ezen spóroljunk. Nem éri meg.
Ellenben ha olyan autómárkát választottunk, amely nem feltétlenül ragaszkodik a saját, aranyáron értékesített motorolajához, akkor éljünk a lehetőséggel, és vegyük meg mi az olajat. Persze ne a pár száz forintos pakuraszerű mézgát, hanem az autó gépkönyvében előírt minőségűt. Még így is sokat spórolhatunk, ha pedig olyan nagyvonalú a gyártó, hogy nem fenyeget garanciavesztéssel, ha a sarki szervizben cseréltetjük ki az éltető nedűt, olajszűrőt frissre, akkor még több marad, amit másra költhetünk. A számlát azért kérjük el, mert ha később esetleg valami probléma adódna a kocsival, ezzel tudjuk majd igazolni, hogy a kötelező olajcserét, alkatrészcserét időben, a megfelelő minőségben elvégezte valaki.
Ki nyúlhat hozzá?
Ez márkánként széles határok között változhat. Van ahol kis túlzással az is garanciavesztéssel jár, ha felnyitjuk a gépháztetőt, míg mások az általuk elismert, a szükséges felszerelésekkel, tudással felvértezett kis autójavítókban is megbíznak, de akadnak ennél is nagyvonalúbbak, ők csak azt kérik, valaki végezze el azt, amit kell. Valljuk be, egy olajcseréhez, légszűrő, vagy fékbetét cseréhez nem feltétlenül kell űrhajósvizsga, vagy többmilliós célszerszámok hada, amit az óradíjban nekünk kéne megfizetni. Többek között ezért is olcsóbb a sarki szaki, – nem feltétlenül azért, mert kevésbé ért hozzá – hiszen neki nem kell kitermelnie a drága speciális berendezések árát.
Miért is jó ez nekünk?
Elméletileg a rendszeres szerviznek az lenne az értelme, hogy ha leadjuk az autót, akkor a kötelezően cserélendő alkatrészek pótlása mellett esetleg más turpisságra is fényt deríthetnek a szorgos dolgozók. Persze közel sem biztos, hogy ez így is van.
Általában a szervizben szeretnek mindenféle plusz feladatot – nem mellékesen bevételt – találni maguknak az ott dolgozók, de láttunk már ellenpéldát is szép számmal. Kedvenc történetünk a családi Mazda legutóbbi kötelező egynapos wellnesskúrája volt, ahol a szakemberek a kifejezett kérés ellenére sem voltak képesek belekukucskálni a futómű lelkivilágába, hogy a szilentek cseréjének szükségességét konstatálják. Visszavinni ezután nem fogjuk, mert minek. Inkább keresünk másik műhelyt, és bízunk benne, hogy legutóbb legalább azokat az alkatrészeket kicserélték, amiről számlát adtak.
