Pia van, kaja nincs
Jó napot kívánunk, mit lehet itt enni? – próbálkozunk óvatosan a Zöldfa borozó-büfében, valahol a 71-es út közelében. Pechünk van. Olcsón butulhatnánk a fagylaltos edényből kimert bortól, de ennivaló az nincs. Még a kocsmai alapmenü is hiányzik (pogácsa, zsírosdeszka hagymával, ideális esetben töpörtyűkrémes kenyér).
De a Zöldfa legalább nyitva volt, nem úgy, mint a kisfröccshöz címzett Pléh büfé Veszprém határában vagy Újbarokon a csak 16-22 óra között, az esti bódulathoz segítséget nyújtó műintézmény.
Betyárok nyomában
Máshol viszont sikeresen konvertáltuk jóllakásba a fejenként 500 forintban meghatározott fejkvótát. Csákváron, egy eredetileg a 18. században alapított csárdában helytörténeti ismeretekkel is gazdagodunk, amíg az úr megfőzi a virslit és kisüti a húspogácsát. A berámázott kocsmatörténeti összeállítás szerint itt kurjantotta el magát Patkó Pista (hírös betyár), hogy 100 icce bort és száz gyertyát ide, ami a nótából is ismerős lehet.
Aki vonzódik a népi romantikához, az a 100 icce bor (kb. 85 liter) helyett ma is kikérhet egy négyzetméter kisfröccsöt hasonló helyeken. A gavalléroknak telirámolják az 1×1 méteres, tipikus kocsmai asztalt kisfröccsel, aztán nyelje bátran a társaság.
Hotdog vagy hamburger?
Olvasgatás közben elkészül a hotdog. Korábban főszakácsként alkotó kollégám szerint egy hármast megérdemel, a virsli jó benne. Ugyanúgy 350 forintot adtunk érte, mint a hamburgerért, aminek az alja csúnyán meglöttyedt a párától a mikróban. A teteje megúszta, a húspogácsa friss volt és forró, némi nyeléskor felsejlő gyógyszerízzel. A decinként 20 forintért mért szódával együtt végül 760 forintot fizettünk.
Kicsivel Zámoly előtt, az épülő körforgalomnál állunk meg újra egy fadeszkás csehóban. Attila egy melegszendvicshez érez kedvet, én egy sült kolbászba szeretek bele az étlapról. Egészen gazdag az ételválaszték, de a fő csapásirány itt is a kommersz feles lehet 190-ért.
Kolbász mellé vizezett mustár
Csinos és veszélyesen fiatal lány főz ránk Repsol-hondás csapattrikóban. A melegszendvics húskrémes, nem is bántanánk, de a sült kolbásszal rosszul járok. A vizezett mustárból kicsorgó erek tócsát képeznek a tányéron, a kért savanyúság a feledés homályába vész, de nem is számlázzák ki.
Önmagában a hentesipari termék rendben van. A két Traubi hideg, a pohár tiszta, végül 890 forintról kapunk számlát, de a hely vonzereje a fűtésen kívül csak a személyzet, nem a táplálék.
A nagy zabálásból ezúttal kimarad a babos pacal, a szalontüdő és a körömpörkölt, de érdemes továbbolvasni
Lángost bármikor
Várpalota közelében a 8-as úton spontán elhatározással lassítunk egy kőépület mellett. LÁNGOS felirat harsog a kerítésről. Vágyaimban egy fehér kötényes matróna nagy kanál zsírt vet a sütőbe és előttünk kisüti a tésztát, amit mi teledurrantunk fokhagymával.
Csalódás, hogy a lángos a mikróból kerül elő, de nemrég sülhetett, mert nem volt szottyadt. A kiszolgálás nagyon barátságos, a menzákat idéző kórházi tea is jólesik, egyedül a lángos árán érezni a Balaton közelségét.
Benzinkúton drága a szendvics
A fokhagymás 230, a tejfölös 280 Ft, de nem ez a gond. Hiába kenjük a lúdtollal, csak nem akar csípni a lángos. Itt is dívik a magyar vendéglátóipar örök sóhersége, a vízbe daráltan árválkodó fokhagymamorzsalék. Ez azért fájó, mert a lángosnál nagyobb árrés legfeljebb a fokhagymás pirítóson lehet.
Mit tud egy étterem?
Kihagyhatatlan ebben a műfajban a benzinkutas szendvics, amit egy Mol-kúton veszünk magunkhoz a Balaton-felvidéken. A panírozott pulykafalatos valami extra lehet, mert 549 forintos árával nem fér bele a limitbe. Az érzékszervi próbán megfelel, de ennyi pénzért már vendéglőbe is mehetünk elvileg.
Almádi és Balatonkenese között biztosan. 420 forintból a 71-es út mentén kaptunk egy tányér bakonyi gombalevest, ami a 490 forintos babgulyáshoz hasonlóan finom volt. Jófajta meleg étel, kedves kiszolgálással, a szendvicsnél olcsóbban és még csak nem is töltöttünk vészesen több időt az üres étteremben, mint a kúton. Ha előttünk ketten számlát kérnek az autópálya-matricáról, rögtön csökken a vendéglő időhátránya.
Utolsó állomásunk egy McDonald’s, ahol a költséghatékonyság jegyében két sajtburgert választunk 390-ért. A Meki előnye, hogy az adott színvonalat mindenhol kipréselik a partnerekből, lehetetlen benne csalódni és egy-egy büfével szemben a higiénés viszonyoktól sem kapna értolulást egy ÁNTSZ-ellenőr.
Fitneszmenü: ugyan már
500 forintból a legjobban az egyszerű étteremben jártunk, mert nem számlázták ki szeletenként a kenyeret és nem volt felára az Erős Pistának sem. A gyomrunkat két sima lángossal tömtük volna meg a leghosszabb időre 460 forintból, míg az aránytalanul drága benzinkúti szendvicsekre továbbra sem fogunk rászokni. A hosszabb utakhoz leginkább javasolt, könnyen emészthető, kevés zsírt tartalmazó kajáknak nyomára sem akadtunk, de ezt nem bántuk igazán.
| Zsír, szaft, kalória: ezt vettük magunkhoz |
| Kocsma-eszpresszó: hamburger és hotdog, 350 Ft/darab |
| Lángossütő: sima lángos 230, tejfölös 280 Ft |
| Étterem: gombaleves 420, babgulyás 490 Ft |
| Út menti büfé: sült kolbász 330, melegszendvics 320 Ft McDonald’s: két sajtburger+krumpli, 390+250 Ft Mol-benzinkút: sült pulykafalatos szendvics, 549 Ft |
