Egy napom autóval. Csak az egymás után ledarált hétköznapok egyike, amit pont az tesz érdekessé, hogy nincs benne semmi különleges. Indulás előtt elhelyezem zsebemben a forgalmit, amit nyolcezerért állított ki állam bácsi az okmányirodában.
Nagy falatok
Az engedély tokjában ott az autópálya-matrica bizonylata, mert a levonót felragasztani semmire nem elég. Kell a bizonylat, a blokk és lehetőleg még az ellenjegyzés egy hiteles helytől, mert a 4 napra 1170, egy évre 37 200 forintos díj kifizetése önmagában kevés. Az autópálya-használathoz szükséges papírok jól megférnek a kötelező felelősségbiztosítás csekkjével évi 58 000 forintról és a környezetvédelmi zöldkártyával, amely egy hatósági áras termék, szabályozott katalizátoros benzinesekhez röpke 7280 forintért.
Odaérek a kocsihoz, konkrétan egy Peugeot 308-ashoz. Nekiállok lekaparni a jeget, a dér alól lassan előbújik a matrica a rendszámmal. A hologramos vignetta apró, de értékes. Meglepetésként sokan támogatják ezt a felállást, de itt szó sincs ajándékról. A matrica igazolja a regisztrációs adó megfizetését.
Az átlagos kocsinak mondható 1,6-os Peugeot után 478.000 forint folyt be a központi költségvetésbe. Ha valaki csúnyán pöffeszkedik, azt 3.207 .000 forintra veszi le az állam egy háromezer köbcentinél nagyobb és euro 4-es motor esetén. A matrica szigorúan az első szélvédő jobb alsó sarkába helyezendő, amit kőfelverődés miatt biztosan többször kell cserélni a hátsó üvegnél, de mindegy. A vignetta biztosan pótolható, csak egy kis illeték és idő kell hozzá, de ügyintézés közben törhetjük a fejünket, hogy a kieső munkaidőt miként pótoljuk. Nincs jelentősége, ahogy Fábry mondaná.
Egy kis ez, egy kis az
Elindulok, hogy derék munkavállalóként termeljem a GDP-t. A mindenkori kormány segít megszilárdítani az összetartozás-érzést ember és gép között. A kocsit csak akkor tudhatja magáénak az állampolgár, ha rendben lerótta a köbcentinként 18 forint vagyonszerzési illetéket. 1891 köbcentitől máris 24 pénz volna a 18, de vesszenek az urizáló dízel cégautósok! Ügyesen húzták meg a határt, az újként is népszerű vagy használtan tömegével behozott TDI-Passatok, Octaviák, Leonok már épp a felső sávba tartoznak 1896 köbcentivel.
Sárga lámpácska riaszt fel tűnődésemből, muszáj tankolni. A benzinárról annyit mindenki tud, hogy önmagában az üzemanyag költsége és az olajtársaság nyeresége fele sincs az árnak, a többi adó. De mennyi is pontosan?
Lapozás után tételesen kiszámoljuk, a tele tankból mennyi illeti a költségvetést. Ne legyenek illúzióink!
Az üzemanyagárak boncolásában Wilde György úr segített a Magyar Ásványolaj Szövetségtől. Tehát az összetevők, az első hármat a piac, a második hármat az állam határozza meg:
„termelési költség”
Nagykereskedelmi árrés
Kiskereskedelmi árrés
Stratégiai készletezési díj
Erre jön rá:
– a jövedéki adó (benzinre 103,5, gázolajra 85 Ft literenként)
– és az egésznek tetejébe a 20% áfa
Kibogarászom, hogy a 11 768 forintos benzinszámlából mennyivel járultam hozzá az új kormányzati negyedhez, a karácsonyi díszkivilágításhoz vagy a koraszülöttek életesélyeihez? Az áfa fentről nézve 16,6 százalék, tehát 1954 Ft, a jövedéki adó 4184, a végeredmény 6138 Ft. Tényleg több a felénél.
APEH-kút
A benzinár több mint fele jövedéki és forgalmi adó
Ezek szerint a benzinkutakra az APEH feliratot is ki lehetne mázolni a különböző kúttársaságok színei mellé. A töltőállomások egyik legfontosabb szerepe ugyanis az adók beszedése és továbbítása a költségvetésnek. Az olaj, az újság és a szendvics, mind csak melléküzemág.
A kúthálózaton lerótt sarcokat én mégis jobban viselem az örökösödési adónál, osztalékos lehúzásnál, lakásszerzési illetéknél és más hasonló adónemeknél. Ebben az adóban az a jó, hogy a szlovák rendszámos, a kocsi után az áfát és a regadót is elsumákoló ML 63 AMG-tulajok is becsengetik az államkasszába. Ilyenkor ők, az öngondoskodás mesterei is hozzájárulnak valamivel az állami feladatok ellátásához.
