Bő egy éve már írtunk egy teljesen átalakított motorról, amelynek az alapja szintén orosz gép volt. A mostani gyűjtésünk jóval közelebb áll az eredetihez, igaz, néhány nem éppen autentikus felszerelési tárgy felett itt is szemet kell hunyni.
Személy szerint kevés olyan motorral hajtott járműért tudok rajongani, amelynek négynél sokkal kevesebb kereke van. Az oldalkocsis motor már határeset, hiszen a három kerék csak eggyel kevesebb mint a négy, és így a jószág képes önerőből, állóhelyben talpon maradni. És ez jó. A legtöbbeknek az oldalkocsis katonai motorról valami idétlen háborús film ugrik csak be, ahol a géppuskás gonosz németek esnek vele látványosakat, miközben a Maginot-vonal gall hősei egy szál franciakulccsal veszik fel velük a harcot.
Budapest környéki település sáros, latyakos utcáján keresem a megadott címet. Hamar megvan a hatalmas fakapu. Érkezésemkor az Ural gazdája éppen egy német – talán BMW – kilométerórát cseréli le az eredeti, cirill betűsre. Kívülállónak komoly visszalépésnek tűnhet a mutatvány, de fő az eredetiség.
A motor tulajdonosa saját bevallása szerint szereti a régi járműveket, ezen belül pedig a motorokat. Arra a kérdésre, hogy miért éppen egy több évtizedes katonai Uralra esett a választása, teljesen érthető választ adott. Egy dögös hangulatú, férfias megjelenésű járgányt szeretett volna, ami elmegy hóban, sárban, szántásban. Hát ebbe nem is lehet belekötni, oldalkocsis katonai motort meglehetősen ritkán látni a szivárványosok parádéin.
Lelet
A motor – ahogy ez már lenni szokott – egy vidéki ház pincéjében vészelte át az elmúlt jó néhány évet. Arra, hogy hogyan került oda, már senki nem emlékszik. Talán az ideiglenesen hazánkban állomásozó Vörös Hadsereg egyik hőse cserélte el egy demizsonnyi nagy gyümölcstartalmú, közvetlen alátüzelésű réz kisüstben készült tüzes vízre.
De nem is érdekes. Lényeg, hogy a motor maradt, Szása ment és nem fordítva.
A következő lapon eláruljuk, hogy nem is nehéz feladat az alkatrészbeszerzés, sőt, ha megtetszett, akár vadi újat is lehet belőle venni
Alkatrész? Nem nagy gond!
Annak ellenére, hogy az adás-vétel pillanatában is be lehetett indítani a motort, az új tulaj mégis úgy döntött, – mivel használni is szeretné a járgányt, nemcsak nézegetni napestig – hogy ő ugyan kicserél benne mindent, amit lehet. Így érkeztek meg sorban Ukrajnából a szükséges alkatrészek, az új dugattyú, csapszeg, hengerfej, kuplung, terepgumi és társaik.
Ennél azonban jóval nehezebb feladat volt beszerezni a korabeli apró kiegészítőket, amikhez motorosbörzéken, használtpiacon kell otthonosan mozogni. Hasonló helyeken néha nem is adják oda pénzért a kinézett apróságot, hanem cserélni kell hasonló ritkaságra. De akadtak ajándékba kapott alkatrészek is, mint például az oldalkocsi. Igaz, ez inkább hasonlított valami rozsdás fémkupacra, mint valami olyan dologra, amibe az ember bátran beülne.
De később a sok munkaóra és utánajárás meghozta gyümölcsét. Mára teljesen egyben van a géppuskás elvtárs aprócska munkahelye. Eredetileg barna fényezés tündökölt a gépen, a mostani zöld kikeveréséhez használt mintát MÉH-telepen talált lőszerrakasz belseje szolgáltatta.
Nem fenékig tejfel
Oldalkocsis motorral száguldozva azonban nem fenékig tejfel az élet. A motor vázához rögzített bádoggondola miatt pillanatok alatt fejre lehet állni vele. Kalandosak vele a kanyarok is, de a legnagyobb meglepetés egyenetlen terepen érheti a sofőrt. Valamit javít a helyzeten, ha van valami az oldalkocsiban, haver vagy homokzsák, szinte mindegy. Bár a homokzsák legalább nem nyavalyog sokat. Ja és az első köröknél érdemes hamar megtanulni, hogy jobbra a térdünkön túl is van egy méternyi jó szovjet vas. Ügyeljünk rá és a benne ülőre egyaránt.
A jelenlegi tulajnak éppen a minap akadt vele kalandja, amikor is a megvadult vasparipa levetette őt a hátáról és ámokfutásba kezdett. Szerencsére csak a közeli akácfáig tartott a menet, ahol az évtizedes törzs útját állta a további száguldásnak, de a beszorult gáz miatt a motor még ekkor sem állt le.
Persze a pléhkabinban töltött katonaélet is szigorú lehetett, bár itt az ülés nagyságrendekkel több luxust kínál, mint a motoron lévő egyszerű műanyagtányér. Ha pedig valamiféle halott, szőrős állat külsejét is magunkra tudjuk húzni, akkor télen a fagyhaláltól is megmenekülhetünk. Bár az nem teljesen komplett, aki fagyban motorra ül.
Külön szeretnék köszönetet mondani a tulajdonos tizenéves fiának, aki elvitt egy rövid, havas terepmotorozásra. Nagy élmény volt, hogy ellentétben az alapbeállítású motorossal nem érezte feltétlen szükségét annak, hogy megöljön, de még arra sem kényszerített, hogy holtsápadtan könyörögjek nyomorult kis életemért, miközben még a fogammal is kapaszkodom az oldalkocsi hasonló célra rendszeresített fém alkatrészeibe.
Még kapható
Ha valaki megőrül, és valami hasonlót szeretne, állítólag 3-400 ezer forint körül már lehet működőképes példányt találni. Aki biztosra akar menni és nem évtizedes darab életben tartására pocsékolni a szabadidejét, annak mélyebben a zsebébe kell nyúlnia. A kétkerék-hajtású, roppant praktikus fegyverállvánnyal és katonai festéssel érkező oldalkocsis jószágért itthon 2,2 millió forintot kell kicsengetni, de érdemes benézni a gyártó oldalára is, ahol ilyen szépségeket is találni.
Állítólag az Ural onnan is kijön, ahol a parancsnoki UAZ már elakad. Na, ezt a mutatványt alkalomadtán szívesen megnéznénk. Ha pedig valaki forgatásra, fotózásra szeretné kibérelni a cikkben bemutatott darabot, hát annak sincs akadálya.
