A fent megfogalmazott kérdés cizelláltan: ha autópályán nem a megengedett 130-at, hanem ennél nagyobb sebességet engedélyezünk törvénytelenül magunknak, valóban hamarabb érünk oda, ahova szeretnénk? A rögtön magától értetődő válasz, hogy „IGEN” nem feltétlenül igaz.
A sebességünk ugyanis nem attól függ, amit mi elképzelünk, hanem attól, amit a közlekedés többi résztvevője lehetővé tesz. Ha még azt is bekalkuláljuk, hogy nagyobb sebességgel többet fogyaszt az autó, azonnal megbukik a nagyigazság, miszerint idő=pénz.
Mikor járok jobban, ha gyorsan hajtva, kockáztatva a szabálysértést hamarabb érek oda és időt, vagyis pénzt nyerek, vagy lassabban, némileg később érkezve, de takarékosabban, így pénzt megtakarítva járok jobban az úttal? Bírnak még követni?
Tesztünk nem laboratóriumi körülmények közt született, de pont attól hiteles, hogy a mérések valós forgalomban történtek, a tesztet az élet szülte. 140-nel, 170-nel és bónuszként 110-zel mértük meg azonos úton, melyik elméleti sofőr a gyorsabb. Az elméleti sofőr azért érdekes, mert mindhárom én magam voltam, a hét különböző napjain, de gondosan ugyanabban az időben és ugyanazon az útvonalon, az M5-ösön. A rajt Budapest széle az Auchannal egyvonalban, a cél a Dabasi kijárat, majd vissza. Pontosan 59 km.
A mérési eszköz egy Volvo V50 1.6D, annak fedélzeti komputere és órája. Mivel alapvetően nem arra kerestük a választ, hogy abszolút értékben mit fogyaszt az autó, hanem a különböző mérések relatív értékeivel foglalkoztunk, megelégedtünk a fedélzeti komputer adatával, ami amúgy meglepően hitelesnek bizonyult eddig -6,4-et mutatott és annyit is számoltunk.
140
Átlagos sebesség az M5-ösön. Nem igaz, hogy a nagy többség 160-180-nal megy, a békés 140-nel nyugodtan lehetünk a belső sáv császárai, csak alkalmanként kell utat adni a gyorsabban hajtóknak, meg ha nincs kit előzni. Ne felejtsék, a jobb oldali sáv való mindenkinek, a belső sáv csak előzésre szolgál. A 140-es sebesség azért is elfogadható, mert a legtöbb műszerfal többet mutat a valósnál, a traffipax sem kattan még.
140-nel megvan bennünk az a magabiztos kényelemérzet, hogy a kamionokat kellemes erőfölénnyel és sebességkülönbséggel utasítjuk magunk mögé. A 109 lóerős motor 3000-et forog ötödikben, nem hangos, az autónak ez a sebesség teljesen megfelel.
A forgalom viszont rémes. 26 kamion jut az odaútra, 32 a visszára, cirka 1 minden kilométerre. Ha így lenne, szép is lenne. De ezek a dögök 3-as 4-es csoportban követik egymást, folyamatosan hátulról előre fusst játszva. A 140-es átlagnak lőttek. Odafelé az út 13 percig tart, vissza 14.
140-nel 27 perc, 6,8 l/100 km. Na és 110-zel? Na és 170-nel?
110
Új nap, új mérés, fedélzeti komputer nullázása, és rajt. Rögtön meggondolom magam, hagyjuk a fenébe az egész tesztet. A 110 egyszerűen elviselhetetlen sebesség autópályán. Nem is értem azokat, akik megveszik a drága matricát és 110-zel képesek levezetni a Balatonra. Ha spórolnak a benzinen, akkor miért nem mennek az ingyenes országúton?
A 110 veszélyesen lassú. Folyamatosan koncentrálni kell, hogy a 90-es kamion és a 160-nal a belső sávon döngetők közé beütemezzem magam. Ha túl korán jövök ki, évekbe telik, mire beérem a kamiont, a 160-as meg levillog.
Ha nem jövök ki időben, kénytelen vagyok idomulni a kamionhoz és 100 alá lassítok, ahonnan képtelenség újra kimerészkedni a belső sávba. Kész rémálom, önkéntelenül is belehasítok időnként a 120-ba, de annál többet nem engedek, hogy a mérés értelme megmaradjon.
Az oda-vissza forgalom majdnem ugyanaz, az út viszont egy örökkévalóságnak tűnik: oda 19, vissza 18 percig tart. Cserébe sokat spórolok az üzemanyagon, 23 százalékkal kevesebb a fogyasztás, egészen pontosan 5,2 l/100 km.
110-zel 37 perc, 5,2 l/100 km
170
Ez a sebesség már kevésbé tetszik az autónknak, nincs hatodik, ötödikben 3500 környékén jár a fordulatszámmérő, a motor üvölt, nekem sajog fülem. A belső sáv viszont a miénk, csak ne lennének annyian, akik ezt nem így gondolják. Feltűnően sokan büntetnek hosszúra nyújtott előzésekkel, és mintha még a kamionból is több lenne, vagy csak gyakrabban érem be őket?
A két lassítás közti 170 alig néhány perc, a menetidő nem tűnik rövidnek, a fogyasztásmérő viszont belekaristol a 8 literbe. Odafelé 1 percet verek 140-nel menő önmagamra.
Nem könnyebb az ellenkező irány sem, tartósan 170-nel nem lehet menni. Kevesebbszer kell lassítani, így az átlagfogyasztás lemegy 7,8 literre, de a menetidő hajszálra annyi, mint Dabas felé, pont 13 perc. Vissza valamivel kisebb a forgalom, de nyerni így sem sikerül az idővel, csak 1 percet verek önnönmagamra.
170-nel 26 perc, 7,8 l/100 km
Az eredmény
Nincs mit szépíteni, a 170-nel egyszerűen nem éri meg menni. Hiába igyekszik az ember, számol le önmagában erkölcsi korlátaival és kockáztatja a büntetést, tartósan valós forgalomban úgyse annyival megy, amennyivel akar.
Tesztautónk ráadásul jóval többet is fogyasztott, mint az általánosan elfogadott gyorsaságnál, a sok lassítás, kamion mögötti araszolás miatt egyszerűen nem éri meg hajszolni a sebességet. A lassabb tempót sem erőltetjük, hiába spórolunk a fogyasztáson ezreket.
