Volt idő, amikor a Trabant nem tartozott éppen a legvidámabb négykerekűek közé. Sokaknak csak ilyenre futotta, várni is kellett rá jó sokat és a kényelme, komfortja, menetteljesítménye sem tette nagy kedvenccé.
Mára azonban kezd változni a helyzet, egyre kevesebb fut már belőlük az utakon, azok is jobbára kedves márkabolondok féltett hobbiautójaként. Cikkünk főszereplője garantáltan mindenkinek mosolyt csal az arcára, kortól, nemtől függetlenül. Hiszen ki hallott már olyat, hogy olcsó Trabantból készítsenek limuzint, ami köztudottan az értelmetlen fényűzés egyik iskolapéldája.
Második műszak
Az XXL-es Trabant ötlete és kivitelezése egy kilencfős tettes csapat lelkén szárad. Eredetileg egy francia jóbarát esküvőjére készült, – ezért is volt ésszerű és praktikus a külföldi forgalomba helyezés.
A szép gondolat 2005 augusztusában pattant ki valakinek a fejéből, majd 2006. május elsején készült el a nagy mű. Eközben pedig mind a kilencen – 18 és 67 év közötti megszállottak – beleadtak mindent a melóba. A műszaki tudással rendelkezők a karosszéria merevítését tervezték, kivitelezték, miközben a hölgyek a kárpitozással és a belső csinosításával bajlódtak. A végső napon az átdolgozott éjszaka reggelén hét órakor vetették a sarokba az utolsó szerszámot is, majd egy frissítő zuhany után indultak az első nyilvános fellépésre a Közlekedési Múzeum elé, a tradicionálisan évente megrendezett találkozóra, amely a „Szocialista Autóipar Gyöngyszemeinek seregszemléje” nevet viseli.
Persze a kilencfős társaság mellett sokan mások is besegítettek a munkálatokba. Volt, aki csak néhány ajándékalkatrészt adott, mások csak két kezük erejét, tudásukat adták a vállalkozáshoz, de még a pénzért dolgozó iparosok is hozzájárultak ezzel-azzal a sikerhez.
Ha mással nem is, csak a gyors és minden extra kívánságot teljesítő munkájukkal, de valahol mindannyian magukénak érezték a feladatot. Így jártak a speciális üvegek legyártatásakor is. Érkezésükkor az egész üzem összefutott, és rekordidő alatt meg is lettek a biztonsági üvegből készült, nagyméretű táblák.
Nehézségek
Nem csalás, nem ámítás, ez bizony az eredeti motor
Sosem gondoltam úgy, hogy egy hasonló járgányt élvezet lehet vezetni Budapest utcáin, és ezt továbbra is így látom. Ennek ellenére az öt és fél méternél is valamivel hosszabb papírjaguár csupán néhány igazán szűk utcácskát kénytelen elkerülni, máshol probléma nélkül lavírozik a fővárosi forgatagban. Teszi ezt a gyári kéthengeres 26 lóerős kétüteművel az orrában, amely a tulajok állítása szerint 5-6 literrel elketyeg.
A gyors haladásnak azonban nem ez a legnagyobb kerékkötője, hanem a sok-sok kíváncsi ember, akik gyakran az autó mellett lassan gurulva fotózzák a különleges limót, elállva a lelépés lehetőségét. Az elkészült fotók után még kap egy mosolyt a Trabi, aztán mindenki megy a dolgára. Hasonló rajongás övezi az autós felvonulások idején is, amikor gyakran százszámra gyűlnek össze az öregedő kétüteműek szerelmesei, de a gyalogosok is gyakran megnézik.
Kíváncsi rá, mennyibe kerül egy hasonló jószág? A következő oldalon – újabb őrült tervek mellett – ez is kiderül
Kisbusz
Ha kell, akár kilenc ember is elfér a járgányban, de igazán a 4+2-es felállás a kényelmes, amit még el is bír a csöppnyi motor. Persze közúton ugyanúgy négyszemélyes, mint akármelyik mezei testvére. Hogy az egytonnás kocsi megzabolázása se legyen problémás, az első fékdobokat lecserélték komolyabb darabokra.
Alapanyagként két teljes Trabantot hasogattak fel flexszel, de ezen kívül még két-három donor belsőségeire is szükség volt, hogy minden meglegyen. A felhasznált alapanyagok úgy félmillió forintba kerülhettek, de a ráfordított munkaórát és szabadidőt meg sem próbáltuk átszámítani készpénzre.
Keleti kényelem
Odabent főleg Trabant, illetve Wartburg-alkatrészekkel futhatunk össze, persze a dübörgő hifi és hűtőszekrény nem visel magán büszke „Made in DDR” feliratot, de szépen megfér a bordó kárpitos ülések és a könnyen takarítható, de vizes időben kissé csúszós parketta szomszédságában. Talán a sofőr és az utasok közötti sötétített elektromos ablak lóg ki egy kicsit a képből, de a limuzinos hangulat miatt ezt könnyű megbocsátani.
Külön fűtésre is gondoltak az alkotók, így a csomagtartóba a szükséges túlélő-felszerelésen kívül egy Barkasból származó benzinkályha is került. Ez pár perc alatt trópusi forróságot varázsol a kocsi belsejébe, így nem kell szőrbundában vacogni a kisszobányi hátsóban.
A Trabanthernyót megálmodó csapat igen termékeny, néhány évente biztosan előrukkolnak valami újabb őrültséggel. Csak amíg elkészültek a cikk fotói, addig is újabb és újabb valószínűtlen ötletek reppentek fel, így a padlófűtés és a gigantikus, motoros tetőablak beépítése is felmerült. Ígérjük, ha elkészül, a többi Trabantalapú járgány mellett majd erről is beszámolunk.
