Ártani biztosan nem árthat, gondoltam, amikor a kaliforniai jogsi megszerzése mellett döntöttem. Akkor még fogalmam sem volt, hogy ilyen költséges és körülményes procedúra vár rám. Egy Európai Uniós országában ugyanez pofon egyszerűen ment volna.
Ott elég felkeresni a megfelelő hivatalt, kicsengetni a meghatározott pénzmennyiséget, leadni magyar jogosítványt, és meg is kapjuk a helyit. Vagy legalább egy papíralapú ideiglenes okiratot. Angliában ez 38 fontba (kb.: 13 ezer forintba) kerül jelenleg.
Jogsi, de minek?
Mivel mostanában egyre többen adják a fejüket külföldi munkavállalásra, nem árt egy-két dolgot tisztázni, mielőtt csapot-papot hátrahagyva ismeretlenül és felkészületlenül nekivágunk a nagyvilágnak egy jobb élet reményében.
Legyen az Európa, Ázsia, vagy az Egyesült Államok, egy dolog minden magyar szerencselovagot összeköt, akikkel egyre nagyobb eséllyel találkozunk, bármerre is járunk a világban. Kell egy hivatalos, helyi dokumentum ahhoz, hogy megkönnyítse boldogulásunkat. Ilyen doksi lehet a jogsi.
A vezetői engedély nem csak a forgalomban való közlekedésre jogosít fel, de mivel általában fényképet és lakcímet is tartalmaz, sok helyen személyi igazolványként is használható. Legtöbbször a munkavállaláshoz vagy a bankszámlanyitáshoz is megkövetelik egy ilyen dokumentum felmutatását.
Az itthon megszerzett jogosítványt az Európai Uniós országokban egyszerűen becserélhetjük, és ezt hazatelepülésünk után is gond nélkül használhatjuk. Van viszont, ahol nehezebben megy.
A lehetőségek hazája
Az USA-ban kicsit bonyolultabb jogosítványhoz jutni, mint az unióban, ráadásul jóval nagyobb szükségünk van rá, ha hosszabb ideig tervezünk maradni. Kell néhány hivatalos papír, amit csak adott vízumfajtákhoz adnak. Egy sima turistavízummal nem érdemes bekószálni a DMV-be (Department of Motor Vehicle), ahol az összes járművel kapcsolatos ügyintézés folyik. Amerikában három hónapig vezethetünk nemzetközi vezetői engedéllyel, így egy nyaralás alkalmával nem is lesz szükségünk helyi papírokra.
Elméletben ennél jóval hosszabb ideig is kihúzhatnánk a magyar jogsival, mert arrafelé teljesen ismeretlen a közúti igazoltatás. Ha nem csinálunk látványos galibát az úton, a rendőr egyáltalán nem állít meg. Ellenőrzésekbe maximum államhatárokon vagy rendőrségi útzárak alkalmával futhatunk bele.
Ha viszont szabályosak szeretnék maradni, akkor megyünk a hivatalba és alávetjük magunkat a procedúrának. Elméletben egyszerű – csak KRESZ-vizsga kell papíron és egy gyakorlati próba.
Két nap alatt meglehet
Miután az okmányiroda weboldaláról letöltöttem a Schwarznegger fotójával díszített közlekedési szabályokat összefoglaló gyűjteményt, úgy gondoltam könnyű dolgom lesz. A szabályok elég hasonlóak, az eltérő mértékegységeken kívül három dolgot érdemes megjegyezni.
1. Ha nincs külön tiltótábla, kisívben pirosnál is szabad jobbra fordulni. Ez hasznos.
2. Az autópályán a car pool lane-be csak kettő vagy több személlyel szabad behajtani, különben csúnyán megbüntetnek. Dugóban csak itt lehet gyorsan haladni.
3. Kétirányú városi forgalomnál a középső kanyarodósávot mindkét irányból lehet használni, így jöhetnek szembenis. Ez meg veszélyes.
Az írásbeli vizsgára még jelentkezni sem kötelező, néhány perc sorban állás után anélkül is nekifoghatunk. A vizsga sikeres megírásához kell 28 dollár (kb: 5000 Ft), kb. fél óra, és elegendő angol nyelvtudás, hogy a kacifántos kérdéseket is megértsük. Utóbbiak miatt nehezebb volt teszt, mint gondoltam, de ekkor a szerencse még mellettem állt, és elsőre átcsúsztam.
Ezután jöhet az időpont-egyeztetés a gyakorlati vizsgára. Ha szerencsénk van, akár másnap is vizsgázhatunk, ha nem, akkor 2-3 hetet kell várni. Nekem utóbbi jutott, de mivel nem szerettem volna várni, bevállaltam, hogy elautózok 160 mérföldet egy közeli időpontért.
Vizsgázni egy ismerős/barát autójával, vagy bérautóval lehet, nem kell hozzá speciális oktatói autó. Én bérautóval indultam, viszont hiába keltem hajnalban, hiába autóztam három órát, az első alkalommal neki sem foghattam a vizsgának, mert közölték: az autón nincs megfelelő biztosítás.
Mindezt azok után, hogy a kölcsönzős még szerencsét is kívánt a vizsgához. A telefonos reklamáció egyáltalán nem hatotta meg az autókölcsönzőt, sőt miután még a menedzser emelte fel a hangját, egy jól ismert négybetűs szó kimondása után rányomtam a telefont. Hülyék mindenütt vannak.
Egy másik autóval, még messzebb
Szerencsére a következő hét elejére kaptam újabb időpontot, igaz szinte ugyanolyan távolságban. Oda már egy maximálisan bebiztosított autóval indultam, amit a Hertztől béreltem, ahol még írásban is megerősítették, hogy az autó alkalmas a vizsgára.
A vizsgabiztos egy melegítőgatyás középkorú néni személyében fogadott, aki az autó műszaki ellenőrzése után bepattant mellém, és diktálta az itinert. Tudtam, hogy nem lehet baj, mivel az ilyen korú hölgyekkel mindig jól kijövök, és a KRESZ-könyvben külön kiemelték, hogy a vizsgáztató ebben az államban nem szívatja meg a jogosítványért küzdőket. Úgy látszik, a hölgy erre a részre már nem emlékezett, mivel a kiindulóponthoz visszaérvén simán beirányított egy parkoló exit only (csak kijárat) felirattal jelölt oldalára, ami automatikusan bukással járt.
Az „ugorj a kútba” típusú bölcsességgel példálózott, és mivel valahol igaza volt, kértem egy új időpontot másnapra, valahová még messzebbre, és indultam haza. Másnap egy kísértetiesen hasonló nőszemély huppant be mellém, de három a magyar igazság alapon megint biztos voltam a sikerben. A korábbinál nagyobb összpontosítás és önfegyelem tanúsításával 10 perc után mosollyal álltam be a parkolóba, ezúttal már a helyes irányból.
Ez a mosoly 1 percen belül az arcomra fagyott, miután a hölgy közölte, hogy az utolsó balra kanyarodás veszélyes volt egy szemből közelítő Ford miatt. Nem hatotta meg a tíz éves tapasztalat, sem a tény, hogy a Ford legalább egy magyar saroknyi távolságra volt, és egy vasúti átjáró választott el tőle. Szerinte meg kellett volna várnom, míg elhalad.
Mivel nem szeretem, ha hülyének néznek, bátran elmondtam, hogy a kritizált autónál előrébb haladó autót is csak azért engedtem el, mert vizsgáztam, egyébként az elé is befordultam volna. Erre kedvesen egy gyorshajtó őrült európainak kiáltott ki Nancy, miközben édesemnek szólított. Ezek után megegyeztünk, hogy holnap ugyanitt, ugyanekkor pótvizsga, soron kívül.
Tízszeres áron és idő alatt
Azon a szerdai napon immáron negyedik alkalommal közelítettem a vizsgahelyszín felé az esélytelenek nyugalmával. Szerencsére ezúttal egy csinosabb, fiatalabb fekete hölgynek jutott az osztályozás feladata, aki nem akarta egy udvarias fiatalember megbuktatásával indítani a napot.
Kimondottan óvatosan és lassan teljesítettem az útvonalat, pont úgy, ahogy egy friss jogsishoz illik. Nem őrült európai módjára. És végre meglett. Két hét, 1200 mérföld, egy rakás benzinpénz, kölcsönzői díj és pótdíj után enyém a kaliforniai jogsi.
Teljesen jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy megérte-e. 5000 ezer forint helyett legalább 50 ezerbe került, amit a telefonos ügyintézés a horrorisztikus roaming-díjnak köszönhetően ugyanennyivel dobott meg. Anyagilag semmiképp.
Viszont van két jogosítványom. Igaz, ha itthon elveszik a magyart, állítólag ezzel sem vezethetek hivatalosan. De talán máshol igen. És emléknek is marha jó.
