Emlékeznek még a tavaly novemberi csinnadrattára? Amikor Kóka János piros Pumaháton száguldott át a minisztériumból a Millenáris parkba? Esetleg a tervek szerint az Őrségben gyártandó – ugyan nem színtisztán elektromos – de szintén magyar fejlesztésű Solo-Duo névre keresztelt járgány körüli felhajtásra? Utóbbiból az első működőképes prototípusnak már egy hónapja el kellett volna készülnie. Önök hallottak róla?
Néhány hónapja szinte minden médium tele volt a magyar villanyautó hírével. Nemzeti öntudattól elérzékenyülve már láttuk, amint a kormány által is támogatott székesfehérvári gyárból dőlnek a csendes, olcsón fenntartható kiskocsik a boldog családokhoz. Aztán azóta elkezdtünk ébredezni és kiderült, ilyenünk sem lesz egyhamar.
Hogy a minisztérium miért pont ezt a céget szemelte ki, azt sosem fogjuk megtudni. Mindenesetre érdekes, hogy egy évtizedes fejlesztést ítéltek támogatandónak – amelyből világszerte eddig csupán párszáz darabot adtak el, – amíg a sokkal frissebb elképzeléseket egyáltalán nem karolja fel senki. Persze tudjuk, nem mindenki képes teljesíteni a támogatáshoz szükséges követelményeket.
Ausztriában könnyebb?
Hiszen például a Brixxon is, amely hiába próbált itthon maradni, a KVVM részéről is csak egy puttonyni jókívánságot kapott. Nekik ugyan még nincs működőképes, kipróbálható járművük, de biztató – és egyben elszomorító – jel, hogy nem sopánkodnak a magyar érdektelenség felett, hanem összepakolták a gyárat és átköltöztek Ausztriába. A cég és Weiz város polgármestere közötti alku eredményeképpen a település beszáll a gyár bérleti költségeibe, valamint a kommunális adóból is jelentős engedményt kaphatnak és az osztrák munkaerő alkalmazását is méltányolják.
Információik szerint március végéig két darab prototípussal elkészülnek, az igazi tömegtermelést pedig május elejétől kezdhetik meg. Eddig ötezer darabos megrendelése van a cégnek – főleg osztrák és német vevőktől. A teljesen elektromos kivitel mellett hibrid-hajtású változattal is megjelennek a piacon.
Az elektromos változat a felhasznált akkumulátorok típusától függően 80-350 kilométeres távot lehet megtenni, és egyes típusoknál a töltési idő is a fájdalommentesen kibekkelhető három órára rúg.
Lapozás után előbújik az egyik korai elektromos jószág
Az első fecske
Az évtizedekkel ezelőtt feltűnt elektromos kisautóról, a Puliról úgy tudjuk, hogy nagy részük a temetőkbe került és ott használják őket több-kevesebb sikerrel. A Pulinak azért sikerült kis híján sikeressé válnia, mert főként meglévő autókból – Trabant, Skoda, Polski, és Zuk – kölcsönzött építőelemekből, olcsón készült.
Az egyszerű, zártszelvényből összetákolt váz és az üvegszálas kabátka nem igényelt precíziós gyártósort és a 7,4 kW-os villanymotorja sem a NASA fejlesztéseinek gyümölcseként került a kis kocsiba.
Nem is tudott olyan varázslatokat, mint a fékezés közbeni energia visszatáplálás, vagy a napelemes töltés, de két embert sikeresen el tudott juttatni A-ból B-be, feltéve, ha az út nem volt 50-60 kilométernél hosszabb. Kár, hogy a Puliból sem lett világhódító hungaricum.
Drága vagy nem?
A villanyautók elterjedésének a húzós ár mellett – talán nem meglepő hír, hogy a kis példányszámban gyártott járgányok előállítása többe kerül, mintha ugyanazt sűrű halomban, biztos piacra ontaná magából a gyár – a csöppnyi termet és a macerás töltés vethet gátat, de a néhány évenként elkerülhetetlen akkumulátorcsere zsebbemarkoló művelete is riasztóan hathat még a legelvetemültebb zöldekre is.
Fenntartási költségeinél nem felejtik el megemlíteni, hogy használatukhoz nem kell kőolaj alapú hajtóanyag, motorolaj, mindenféle szűrő és az otthoni, esetleg munkahelyi elektromos hálózatról töltve, röhejesen alacsony „üzemanyagárral” lehet számolni.
Húzós összeget tesz ki a hajtáshoz szükséges akkumulátorok ára is, amelyből még a legegyszerűbbet sem lehet olcsón megúszni, hiszen rengeteg kell belőle. Ha pedig extra teljesítményű, vagy éppen nagyon könnyű áramforrásra van szükség, az tovább növeli a költségeket.
Ha pedig már megvan a kiskocsi, akkor számolni kell azzal is, hogy a családnak nem elég nagy, tehát csak korlátozottan használható és a mérete sem annyira extrém kicsi, hogy a városban sokkal több haszna legyen, mint egy alig nagyobb, de teljes értékű, kis fogyasztású belsőégésű motorral felszerelt autónak.
A kétes biztonságról már ne is beszéljünk. Pedig munkába járni bőven elegendő lenne egy kétszemélyes gördülő doboz, amit este csak töltőre kell tenni. Csak az áron kellene faragni egy jókora darabot.
