Mostani interjúalanyunk egy jobb időket is megért autókereskedő, aki leginkább saját kertjében masszírozza autóit, ahelyett, hogy a Fővárosi Autópiacon berendezett NDK-s lakókocsijában szobrozna naphosszat. Arcát nem adta a riporthoz.
– Talán nem a legaktuálisabb a kérdés, de miért hagytad ott a FAP-ot? (Fővárosi Autópiac)
– Nem ma volt, hogy leléceltem onnan. Baromi unalmas naphosszat szobrozni, és a többiek fejét bámulni, miközben alig szállingózik arra néhány vevő. Persze az igazi ok a pénz. Havi 2 kiló körül kell perkálni egy akkora darab földért, ahol 13 autó fér el összesen. Örülhet az ember, ha ezt ki tudja húzni az eladásokból.
Most már csak hétvégén járok ki, ha kimegyek egyáltalán, hét közben a bevásárlóközpont parkolójába gurulok ki, ha van valami érdeklődő. Az interneten lehet rám találni.
– Hogyan lett belőled egyáltalán autókereskedő?
– Lehetett volna tisztességes szakmám is, mégis autónepperként keresem a kenyerem. Műszerésznek tanultam, de az autóeladás sokkal nagyobb biznisznek mutatkozott akkoriban. Családi vállalkozásban kezdtem, aztán meg itt ragadtam. Nem bántam meg, de egyre nehezebb belőle megélni, lehet hogy ennek is vége lesz egyszer.
– Műszerészként magad bütykölöd a kilométerórákat is?
– Ha az óratekerésre gondolsz, akkor a válaszom nem. Az sem jellemző, hogy visszapörgetném az órát, inkább a kiválasztásnál próbálok erre odafigyelni. Egyszer régen próbáltam egy Prelude-öt magam megbütykölni, el is törtem benne valamit, úgyhogy nem is működött rendesen. Nem érdemes hozzányúlni, ha nem értünk hozzá.
Egy németországi kilométer nagyjából fele annyinak felel meg, mint egy itthoni, úgyhogy nem kéne ennyire félni a 100-200 ezer feletti kilométerektől. Azt mondom, a beszari vevők tehetnek a visszatekerésről. Jobban félnek a sok kilométertől, mint a valódi futásteljesítménytől. Emiatt teker mindenki, sokszor jóval többről is, így viszont
– Milyen autóból lehet ma pénzt csinálni?
– Mivel nincs egy focipálya méretű parkolóm, így csak egy-két autót tartok eladásra, meg egy sajátot, amivel járunk külföldre a használt autókért. Manapság a 4-5 milliós autókon is alig lehet már pénzt csinálni, inkább a kétszer ilyen drága vasakon lehet kaszálni.
– Mennyi az alig?
– 200-500 ezer forintig, ez gyakorlatilag csak a szerencsétől függ, és attól, hogy mennyi időd van az eladásra. A nagyobb értékűekkel logikusan nagyobbat lehet szakítani, de utálom, ha benne áll a pénzem, mert sok a buktató, amivel csúnyán be lehet fürödni. Ez nem hiányzik, inkább két körben megcsinálom ugyanazt a hasznot egy-egy kisebb értékűvel.
– Milyenek a vevőid?
– Vegyes felvágott. Sokan nem tudják, hogy ezzel keresem a kenyerem, valamikor nem is mondom el nekik. Van olyan fajta, amelyik utálja a kereskedőket, és sokkal inkább bízik egy magánszemélyben, ez általában látszik a figurán. Nekik nem szoktam azzal dicsekedni, hogy most hoztam az autót Németországból, csak azért, hogy keressek vele.
Egy másik részük folyamatosan sír. Siránkoznak, hogy milyen nehéz egy jó állapotú autót kifogni, mintha én szülném a használt autókat. Ha tudnák, hogy nekem mennyit kell szívni, mire rálelek egy olyan autóra, amire még elbírja a saját hasznom is.
Már megint nagy szívás volt az utolsó kocsival Németországban. Majdnem átvert az a firmányos török, akitől a C Mercit vettem. Nem lehet elég fifikás az ember, majdnem megtévesztett a kasmír pulóverével, meg a szép cipőjével az ürge. De azokat is egy fából faragták, hiába törli meg a lábát az irodája előtt. Úgyhogy a vevő csak ne siránkozzon.
– Mivel próbálkoznak a külföldi kereskedők?
– Ha tutira akarsz menni, akkor csakis hivatalos kereskedésben vásárolsz, viszont azokat egy-két ezer euróval drágábban mérik, így pont nem éri meg eladásra beseftelni őket. Így maradnak a helyi törökök, arabok az exportra szánt autóikkal.
Azok pofátlanul próbálkoznak mindennel, miközben rendszeresen mindegyik eljátssza, hogy ő az egyetlen tisztességes kereskedő a környéken. Ha zöldfülű lennék, akkor már jó pár motor- és váltóhibás verdát rám sóztak volna a ganék, tuti bebuktam volna pár százast. A távolság miatt sokkal többet megengednek maguknak, mint a hazaiak.
Lehetőség szerint kerülni kell az olaszból származó autókat, azokat már ott mahinálják, és felszereltségben is kevesebbet tudnak, mint a német vagy a svájci forgalomba helyezésűek.
– Mi a helyzet az egyedi regadó-megállapítással?
– Van, de még sincs. Egyelőre nem próbáltam, és amíg nem hallok róla valami pozitívumot, addig nem is vágok bele. Mivel nincs próbarendszámom, az ideiglenes külföldi meg lejárna, mire lerendelnének Békéscsabára, túró az egész. Jókora átverés, remélem hamarosan beszól majd az unió.
A normál regadós történet megvan akár két héten belül is, nem biztos, hogy érdemes erre két hónapot rááldozni. Inkább eladom és hozom a következőt. Talán ha magánhasználatra hoznám.
– Mit ajánlasz a vevőknek?
– Nem kell túlparázni a dolgot. Ha átverik a vevőt, jó eséllyel ő is megteheti ezt valaki mással. Ha meg nem ért hozzá vigyen valaki okosat magával. Én azokat imádom a legjobban.
