Először is érdemes tisztázni néhány alapdolgot. A külföldről hozott autó általában több előnnyel jár, mint hátránnyal,
bár kétség kívül van néhány buktató. A kérdés mindössze annyi, hogy merjük-e azt a kockázatot vállalni, amely főként a nyelvi eltérésből és a viszonylag nagy távolságból adódik.
De miért jobb nyugatról? Jó tudni, hogy egy nyugati országból hozott autó szinte minden esetben jobb állapotú egy itthon használtnál. Nincs ki a futóműve, gyakoribb és igényesebb szerviztörténettel bír, és jó esetben nincsenek eltitkolt problémái sem az autónak. Egy kis szerencsével ráadásul még mindig olcsóbb autóra lelhetünk tőlünk nyugatabbra.
A baj csak annyi, hogy egy konkrét példányért látatlanban meglehetősen merész vállalkozás útra kelni. Ha a kiszemelt autó nem felel meg, akkor helyismeret híján jóval nehezebb lesz megfelelő járgányra találni. De csöppet sem lehetetlen. Nekünk is sikerült.
Irány Németország
Néhány hete egy olvasónkkal tartottunk Németországba, aki azzal a céllal vágott neki az útnak, hogy egy néhány éves C-osztályos Mercedesszel tér haza. Nem titkolta azt sem, hogy tervei között szerepel az újraértékesítés is, ha sikerül értékelhető hasznot produkálni a kiszemelt autón. Ez utóbbi persze jócskán megnehezítette a vásárlást.
Amennyiben saját használatra szánjuk az autót, akkor könnyebben ráköltünk egy-két százezerrel többet is, viszont egy eladásra szánt autónál jóval fukarabbul kell bánni a pénzzel. A hazai árak tanulmányozás után pedig arra jutottunk, hogy bizony elkel majd a szerencse is. Igazi nyereséggel a nagyobb értékű luxusautók és terepjárók kecsegtetnek, de azok kétszer ekkora büdzsét igényelnek.
A mobile.de és az autoscout24.de átnyálazása után azt találtuk ki, hogy lehetőleg egy 220 CDI motorral szerelt Mercedest kellene behoznunk, olyat amit részecskeszűrővel is elláttak. Ez azért fontos, mert a négyhengeres dízel csak ebben az esetben teljesíti az EURO 4-es károsanyag-kibocsátási normát, aminek a regadónál van súlyos anyagi vonzata. Ez nagyjából 200-300 ezer forintnyi különbség.
Mivel sem olvasónkat, sem minket nem riasztotta el a kudarc lehetősége, útra keltünk és megcéloztuk az elérhető távolságban fekvő München városát. Olvasónk autóval, én repülővel érkeztem, költséghatékonyság szempontjából az előző a kifizetődőbb. Persze ilyenkor kell még egy ember, hogy az újonnan szerzett autóra is jusson egy sofőr.
A Mercedestől vagy a törököktől?
Miután Münchenbe érkeztünk és Mercedest akartunk vásárolni, butaság lett volna kihagyni az Arnulf utcában található hivatalos Mercedes használtautó lerakatot, amely Németországban a legnagyobb. A többszintes megakomplexumban, több száz 2-3 éves Mercedes várja leendő gazdáját csillogóra subickolva, amelyekre még itthon is érvényes garanciát kínál a gyár.
A csillogásnak és a garanciának persze ára van, jellemzően 2000 euró pluszt kell fizetni azért, hogy biztosak lehessünk autónk hátterében. Alkudni szigorúan csak 2 százalékot lehet, abban az esetben, ha épp nem akciós az ár.
Itt egy pillanatra úgy tűnt, szerencsénk lesz, amikor a webes adatbázisban ráakadtunk egy kedvező vételnek tűnő 220 CDI-re. Gyorsan kiderült, hogy épp néhány órája talált új gazdára az autó, és még nem vezették át a változást. Így jártunk, irány az utca.
Maradnak a németországi török nepperek. Velük sem könnyű
A neten talált kereskedői címekkel viszont tényleg szerencsénk volt, mivel Münchenben a használt autókat kínáló telepek nem egyesével, hanem egymás nyakán helyezkednek el. Így egyetlen címmel több tíz autótelepre bukkantunk, és több száz autóra.
Két napba is beletelt, mire átrágtuk magunkat az autóáradaton, és ráleltünk arra a fekete kombi C220 CDI-re, amelyik Ali, egy török kereskedő udvarán várta új gazdáját. A 2005 augusztus hónapban forgalomba helyezett C-osztály már a ráncfelvarott külsőt kapta, és Classic felszereltsége ellenére könnyűfémfelnit, első-hátsó radart, ESP-t, automata klímát, motoros ülést, multikormányt, esőérzékelős ablaktörlőt és minden egyéb lényegesnek tűnő extrát megkapott. Már csak az alku volt hátra.
Egy ilyen fiatal autónál a vezetett szervizkönyv megléte teljesen természetes, ez nálunk alapfeltétel volt. További jó pontot kapott az autó, mikor forgalmi alapján kiderült, hogy azt előttünk a Deutsche Telekomnál használták. Ez mindenképpen biztató, még ha a futott 130 ezer kilométer nem is kifejezetten kevés. Erre hivatkozva meg is kezdődött az alkudozás, persze a sok kilométert Ali nem érezte indokoltnak.
Kapásból az Olaszországból hozott autókra utalt – azokból Németországban is sok van – amelyekben szerinte egytől-egyig visszatekerik az órát. Persze ő soha nem árult olyat és nem is tekerné vissza – tette hozzá. Ráadásul a 220 CDI szerinte a létező legjobb C-Merci – ő is olyannal jár – így megéri az árát.
A 2000 euróval megnyirbált licitnek nem is örült igazán, a végén ennek pont a felét sikerült lealkudnunk. További engedményként ajándékba kaptuk a 30 napos ideiglenes rendszámot is, ami szintén 100-200 euró közötti értéket képvisel.
A rendszámot délután 2 után már nem tudták elintézni, így azzal csak a harmadik nap délelőtt gazdagodtunk. Kénytelenek voltunk plusz 1 éjszakát eltölteni a szállodában, aminek költsége egymagában 40 ezer forintra rúgott.
A három eltöltött nap alatt volt időnk megfigyelni az utcában lévő Mercedes szalont is, így lebeszéltük, hogy oda még papírozás előtt átgurulunk és csináltatunk egy gyors állapotfelmérést. Ezt látszólag jól viselte a kereskedő, és a 40 eurós vizsgálati díj után már a vevő is nyugodtabban vált meg a közel 4,5 millió forintnak megfelelő eurótól. Az üzlet megköttetett, elindultunk haza.
Regadó, vizsgadíj és a többi
Évekkel korábban már mi magunk is beleszerettünk a 2,2 literes dízelbe, ami most is kiválóan teljesített haza felé. A 800 kilométeres távot 6,5 literes átlagfogyasztással teljesítettük nagyjából 140 km/órás sebességgel, de a német szakaszon a 190-be is többször belekóstoltunk.
A legnagyobb örömet mégsem a sebesség, hanem az autó műszaki állapota okozta, mivel a közel 3 éves Mercit gyakorlatilag nem lehet megkülönböztetni egy pár ezer kilométert futott új autótól. Ez az, amit a magyar utak nem tesznek lehetővé.
Az itthon forgalomba helyezés meglepő gyorsasággal és könnyedséggel történt, a származás ellenőrzése, a műszaki vizsga, a regadó befizetés, az eredetiség vizsga alig hét alatt gyorsított eljárás nélkül is lefutott. Ez közel 800 ezer forintba (regadó = 677 ezer ) került. Már csak a rendszámra kell néhány napot várni, és a még mindig érvényes német fémlemez lekerülhet az autóról. A tulajdonos boldog, és közben várja az ajánlatokat is az autóra.
