Bár nincs egyetlen kereke sem és a helyzetváltoztatásban sem segít be belsőégésű motor, mégis remek jármű a kajak. Csupán egyetlen nagy baja van, őrülten kell benne evezni, ha nemcsak a Szentendre-Mohács útvonalon akarunk egy irányba közlekedni.
Legyen inkább pumpa
Ugyan nem vagyunk hajós nemzet, de mégis közelebb áll a realitáshoz gumicsónakkal munkába járni, mint például lóval. Vagy ki tudja. Ha elképzelem, hogy a Szépvölgyi úton kaptatok felfelé, vállamon egy csónakkal, akkor már ez sem tűnik jó ötletnek. Kész szerencse, hogy néhány évtizede feltalálták a felfújható gumikajakot, ami leeresztve akár hátizsákba is betaposható.
Hétvégén a kék-fehér, sportszereket áruló nagyáruház hordta ki a raktárkészletét a Duna partra, hogy bárki kipróbálhassa, milyen mocskosul nehéz munka jutalma a kajakosok pingpongasztalnyi háta. Pláne ha széles testű, stabil csónak fedélzetéről akarjuk megcsáklyázni a Hapci átkelőhajót.
Túl nagy
Annak ellenére, hogy a karcsú, szilárd műanyag testű hajók könnyebben siklanak, mégis kizárólag a felfújható kiviteleket próbálgattam. Ennek elég prózai oka van: a liftbe nem fér be a 4-6 méteres hajótest és az utcán azért mégsem tárolhatok egy hajót.
Elsőnek páciensként rögtön háromszemélyes kajakot választva hamar felelevenedtek bennem a közegellenállásról tanultak. Magyarul egyetlen ember édeskevés a mozgatásához, mindez pedig feleséggel, gyermekkel súlyosbítva már akár veszélyes is lehet. A boldog családi csónakázás terve itt kútba esett, két potyautassal lehetetlen haladni.
A drága itt is jó
Másodikként a felfújható kategória egyik legdrágább darabját vittem el egy körre. Bár ne tettem volna. Az igény szerint egy-, vagy kétszemélyesként is használható példány elég stabilan viselkedett, még úgy is, hogy egyedül kapáltam benne a vizet és az orr néha ide-oda billegett.
Egész biztosan ilyet szeretnék, mert százszor jobban siklott, mint a korábban kipróbált darab, irányítani is könnyebb és vonzó benne, hogy kétféle felépítményt is rácipzárazhatok, attól függően, hogy egyedül tervezem a vízbeveszést, vagy kiscsoportos tömegszerencsétlenségre játszom. Az árán túl csak a tömege elkeserítő, 25 kilónyi PVC-t kell magunkkal cipelni, ha csónakázni támad kedvünk. Jajj. (A hasonló méretű, de kevésbé okos kistestvér alig nyom 13 kilót.)
Az igazi csemegék csak ezután jöttek, az egyszemélyes csónakok személyében. De az egyszemélyes hajócska nem való társas mókához, hasonló, egyszemélyes lélekvesztőt birtokló őrültet meg nehezebben talál az ember, mint vállalkozó kedvű segédlapátost.
Azért ezeket is becsülettel végig próbálgattam, pedig önfeledten játszadozó, láthatóan fáradhatatlan kiskölköket kellett hozzá kiparancsolnom a vízből. (Nem kell aggódni a lelkükért, hamar visszakapták a játékukat.)
Marad a kerék
Nagy kár, hogy gumikajakokat nem kapunk kipróbálásra, mert biz’ isten tennék vele egy próbát, hogy alkalmas-e munkába járásra. A BKV, fekvőbringa, motoros, elektromos roller után már talán nem is néznének annyian hülyének, amikor hínáros fejjel egy kajakot próbálnék megszárogatni a szerkesztőség félreeső zugában.
A Duna parti pumpálásba, meg hogy bilincsbe verve vezet el a vízirendőrség, már bele sem merek gondolni, de még az is belefér. Szóval, akinek van hasonlója, az szóljon. Mert hajózni nemcsak muszáj, hanem jó is.
