Álcázás
Mekkora felzúdulás volt tíz éve, amikor egy álcázásfejlesztő rendőr külföldi rendszámot akasztott a traffipaxos autóra, hadd fussanak bele az „áldozatok” a mérésbe. Bele is futottak, lett is belőle lázadás, mert akkoriban a traffipaxok álcázása odáig terjedt, hogy buszmegállók, gyalogos-felüljárók tövébe bújtak be a mérőautókkal.
Vagy menetirány szerint parkolták le, felnyitották a csomagtartót, hogy ne látszódjanak az antennák – amely alapján kiszúrtuk őket – és pokrócot terítettek a rendszámra. Az ilyen legfeljebb elsőre lephetett meg, de akkor is gyanús volt egy pokrócos, tágra nyitott autó.
Kreatív egyenruhások
Pedig külföldön már akkoriban is rendre trükkösebb mérési módszerekbe lehetett belefutni, elég volt átszaladni Szlovákiába, ahol a rendőr az autópálya-árokba, egy híd alatt bújt el az állványos sebességmérővel, és a szalagkorlát alól „kilőve” szedte az áldozatait.
Vagy a németek, akik VW Transporterek rakterébe állították fel az állványost, és elborult helyekre álltak be – szintén autópálya vízelvezetőjébe, vagy épp a szemközti dombra, ahová senki nem nézne fel, mert nem ott, a magasban keresi a rendőröket.
Lesipuskások
Persze közben a mieink is felfejlődtek, ebben nagy segítség az állványos lézeres sebességmérő, amelyet szívesen állítanak fel a gyorsforgalmi utak felett átívelő felüljárókon, néha azok lépcsőjén – mint a 2-es út felett -, hogy nehezebb legyen kiszúrni. Vagy enyhe ív végébe, ahonnan az autósok nagy tempóval érkeznek ki, de szépen belefutnak a mérési tartományba – mire rájönnek mi történt, már elkészült a bizonyító felvétel.
Szintén a kettesen mutatkozott be egy még kellemetlenebb mérési mód, amelyet Honda terepjárónak hívnak. Ugyanis egy ilyen civil kocsiba szerelték a helyiek a traffipaxot – senki se számít rá, aki nem ismeri. Mivel a rendőrkapitányságok nemcsak állami forrásból kapnak autókat, hanem önkormányzatoktól, alapítványoktól, vagy éppen igyekvő autókereskedésektől, lényegében bármely típus felbukkanhat mérőkocsiként – a helyiek ugyan gyorsan kiismerik, de az átutazók simán belefutnak, ezért kell vigyázni „idegenben”.
És a fejlődés még korántsem állt le, bőven van ötlet a traffipax álcázására. Itt egy friss példa újra külföldről, ahol egy Daihatsu Sirion bal hátsó ajtajába építették be a sebességmérőt. Ember legyen a talpán aki kiszúrja, főképp, mert senki nem ül az autóban. Persze akadnak sokkal olcsóbban kivitelezhető, és hatásosabb mérési módok, mert hiába a trükkös kisautó, ha az emberek már ismerik.
Kanadai és német példák taníthatják a mieinket egy újabb trükkre: a sebességmérőt szemeteskukának álcázzák. Ezzel egy szemételszállító napon egy egész negyed közlekedésének tempóját lehet a megengedett sebességre leszorítani, hiszen minden kapualjból leselkedik a veszély. És az újak mellett a régi módszerek sem tűnnek el, a különböző tereptárgyak (oszlopok, reklámtáblák, pillérek) mögött rejtőző mérőkocsi, vagy oda rejtett automata sebességmérő ugyanúgy napi fenyegetést jelent a gyorsan autózókra, vagy az elbambulókra.
Kemény napok jönnek
Május elsejétől jelentősen növekedtek a gyorshajtásért kiszabható díjtételek is, így különösen érdemes odafigyelni a sebességkorlátozásokra, vagy éppen a 30-as tábla mellett, a bozót mögött lapító tányérsapkásokra. Ha a büntetések növekedése nem lenne elég, akkor újabb rossz hír is várja az autósokat.
Elméletileg május elsejétől ugyanis már nem rendőrségi monopólium a sebességmérés, hanem a közút kezelője – önkormányzatok – vagy a velük szerződött vállalkozások is kiállhatnak mérni. Szerencsére az autósok nyertek egy kis időt, ugyanis még nem készült el a készülékekkel kapcsolatos követelményrendszer, tehát senki nem tudja, mivel lehet majd mérni.
Mivel a magán traffipaxok üzemeltetése valószínűleg profitorientált vállalkozások kezébe is kerülhet, félő, hogy nem a közlekedésbiztonságilag indokolt helyeken lesznek mérések, hanem sokkal inkább ott, ahol tuti a bevétel.
