Esténként igazi, lepukkant lakótelepen próbálok helyet találni az éppen aktuális tesztautónak. Sokszor ez nagyobb kihívás, mint a belvárosban parkolni, a csúcsforgalom közepén, mert akinek már van helye, az reggelig nem nagyon mozdul onnan.
Ötéves terv
Parkolni nem könnyű feladat a néhány évtizeddel ezelőtti autósűrűségre tervezett háztömbök között. Hely persze hogy nincs, hiszen az építés óta már többszörösére nőtt az autók száma. Az ötéves tervek idején senki nem gondolta, hogy egyszer akár nullaforintos indulórészlettel, hitelre is lehet majd autót venni és nem a merkuros, kékköpenyes félistenek hozzák majd el nekünk az évtizedes várakozás gyümölcsét.
Korábban még a gyerekeknek remek szórakozást kínáló, oszlásnak induló autók is megfértek egy panelparkolóban, mostanában meg már arra is van energiájuk a teleplakóknak, hogy a rendszámokra ragasztott műszaki érvényességét figyeljék, és jelentsék a hatóságoknak, ha valaki így foglal értékes négyzetmétereket.
Rokkantparkoló
Szerencsére aránylag ritka a lakótelepeken a rokkant igazolványos X5-ös, vagy Touareg. Ők otthon -nem a telepen –
simán beállnak a privát garázsba, az igazolvány csak plázázáshoz, parkoláshoz kell. A lakótelepi nem hobbirokkant rosszabb helyzetben van, ritka kivételtől eltekintve neki ugyanúgy meg kell küzdenie a helyért, mint ép társainak. Őt nem várja felfestett, védett hely a bejárat közelében. Bár ez utóbbi elintézhető egy festékes vödörrel, ecsettel és némi kreativitással, de jobb, ha az önkormányzat teszi meg ezt, szabályosan.
De nem ritka az önkéntes területfoglalás sem. Virágládák, zöldségesrekeszek vagy éppen saját gyártású táblák képében. A profik – amúgy üdvözlendő – fatelepítéssel oldják meg, hogy előttük ne csúfítsák el parkoló kocsik az utcaképet. Cserébe persze maguknak elkerítenek egy nagyobb placcot, mert a dolgozónak azért jár az utcai parkolóhely, a saját udvarban biztos nincs hely. Elegáns szimpatikus dolog.
Kalandos éjszakák, lestoppolt helyek lapozás után
Kalandos éjszakák
Mégis a legrosszabb, hogy minden reggel örülni kell, ha épségben átvészelte a járgány az éjszakát. Bármikor előfordulhatnak kisebb koccanások, amelyeket ha nem látott senki, akkor nyugodtan elsunnyog a tettes. Az egyik családnak kétszer törték csúnyán össze a kocsiját, mindkét esetben a járdára felugratva sikerült valakinek a művelet.
Az apróbb karcolások, ajtórányitások, meghúzások is mindennaposak, ezeken nem is kell csodálkozni, bár utálatos dolog. Legfeljebb az önkéntes igazságosztó, tükörhajtogató bringások irritálóak.
A babakocsis anyukák meglepően rugalmasan állnak hozzá ahhoz a helyzethez, hogy az utca egyik oldalán, a járdán még a vékonyabb termetű gyalogosok sem férnének el a kényszerűségből ott parkoló kocsiktól. Valószínűleg ők is ott parkolnak, és úgyis van másik, szélesebb járda az út túloldalán, amit lehet rendeltetésszerűen is használni.
Ez az én helyem
Nemcsak a bejárathoz közeli helyek a kapósak, hanem a lakásból, az ablakból is jól látható parkolóhelyek is. Bár éjjel amúgy sem tartja szemmel senki a kocsiját, de legalább ha a riasztó megszólal, akkor nem kell a feldühödött többi lakó bosszújától tartani, az erkélyről, kisgatyában is hatástalanítható a megbokrosodott szerkezet.
Ennek ellenére a lakótelepi legendáriumban olyan eset is szerepel, amikor a riasztó ellenére éjjel eltűnt a kocsi. Szerencsére reggelre visszakerült a parkolóba, csak az üzemanyagszint csappant meg és belekerült jó pár kilométer az éjjeli móka alatt. Még az sem elképzelhetetlen, hogy reggel a liftben köszönt is a tettes a tulajnak.
A feltörések nem jellemzőek a lakótelepek környékén, hiszen a több száz ablak mögül bármelyik muskátli néni észreveheti a tettest. Gyakoriak a háztartásban a videokamerák is, ezért még az is előfordulhat, hogy felvétel is készül valamelyik ablakból a műveletről.
Azért jobb, ha nincs semmi a kocsiban, a drága gyermekülést – amit lehetetlen felcipelni minden alkalommal – pedig letakarhatjuk valami sötét szövetből készült készséggel. A fóliázott ablak mögött nem látszik majd belőle semmi.
