Már nem sokkal az automobil feltalálása után igény volt valami figyelmeztető hangjelzésre – ha az éktelen zajjal közeledő szörnyűség nem tette volna meg a hatását – hogy a lassabb járműveket, gyalogosokat valamivel elkergessék a büszke autótulajdonosok az útból. Kezdetben megtette az egyszerű, gumilabdában végződő kürt is, de a tempó azóta felgyorsult, így jöttek a hatékonyabb megoldások.
Mire jó?
A duda rengeteg dologra jó, nemcsak arra, amire a KRESZ szerint használható: 30. § Hangjelzést adni csak balesetveszély esetében, a baleset megelőzése érdekében, valamint – lakott területen kívül – az előzési szándék jelzése céljából szabad. Más kérdés, hogy ezek a mutatványok nem szabályosak, mégis naponta találkozhatunk velük.
Nyugtató?
Dugóban, vérmérséklet szerint előbb vagy utóbb, sokaknál előjön a kényszeres dudanyomogatás. Ugyan nem segít az égvilágon semmin, biztosan nem indul meg tőle a forgalom, de nyugtatónak megteszi. Állítólag hatásos, mi mégsem ajánljuk senkinek. Van, aki éppen ettől lesz ideges, az pedig vezetés közben sosem jó.
Csajozásra
Szintén nem a tisztességben megőszült magfizikusok szokása a domborodó idomok által kiváltott dudakoncert. Ennek a műsorszámnak a félmeztelen alakokkal tömött ütött kopott kisbusz vezetők a mesterei, amit a hálás utazóközönség vihogással, intelligens beszólásokkal színesít. Konkrét baleset megelőzésnek ezt sem neveznénk, ezért ez a fejletlen magatartásforma is mellőzendő.
Életmentő
Vannak országok, ahol elképzelhetetlen a közlekedés szinte állandó, borzalmas hangerejű dudaszó nélkül. De gondoljunk bele, milyen lehet egy olasz nagyvárosi dugó dudálás, veszett kiáltozás nélkül? Nagyjából annyira jellegtelen, mint Balázs Pali tüsi hajjal.
Máshol – főleg arab országok, keskeny hegyi útjain láttam rá példát – a duda életet is menthet. Beláthatatlan kanyarokban, amikor az egyetlen sávon osztozik mindkét irány forgalma, nagyon hasznos tülköléssel jelezni, hogy érkezünk. Bár ez sem életbiztosítás, hiszen nem egy autóroncs pihen vélhetőleg a benézett a benézett kanyarok miatt a feneketlen mélységben.
A következő oldalon jönnek a nagyágyúk, és néhány gyökér kedves videóban parasztkodik majd
Előfordul, – főként lakott területen kívül – hogy az úttest szélén karikázó bringásnak is küldenek az autósok egy-egy rövid jelzést, hogy gyorsabb járgány érkezik. Ez amellett, hogy elméletileg szabályos is, még jól is jöhet a bringásnak.
Persze nem mindegy, mikor és, hogyan jelzünk. Lehetőleg ne akkor könyököljünk rá a légkürtre, amikor mellé értünk, mert ijedtében egész biztosan a kerekek alá, vagy az út menti árokba veti magát a szerencsétlen biciklis.
Nagyobb távolságból, szolid jelzéssel adjunk hírt érkezésünkről, ha ennek szükségét érezzük, így mindenki boldog lesz.
Hétzenés
Hétköznapi használatra, – mint minden, ami igazán mókásnak tűnik – természetesen a hétzenés dallamkürtök is illegálisak. Nálunk nem is akkora divat, inkább a török kamionos, indiai, pakisztáni buszsofőrök kultúrköre rajong ezekért a borzalmakért.
Meg persze az offroad versenyek terepjárósai sem vetik meg a kocsik oldalán hadrendbe állított tucatnyi trombitát, hogy Hazárd megye vidáman egyszerű lordjairól ne is beszéljünk.
Az én dudám nagyobb
Bár jó a nagy duda, de mégsem lehet mindenkinek hatalmas. Illetve méretre mégis vehetünk akkorát, amekkorát nem szégyellünk, de a hangerőt – hangnyomást – szabvány korlátozza. Nézzük, pontosan, milyen kritériumoknak kell megfelelnie egy mezei dudának.
0-3550 HZ közötti frekvencián illik működnie és legfeljebb 112, de legalább 93 dB hangnyomást kell produkálnia. Álló motor mellett is működnie kell és hangjának folyamatos, egyenletes hangmagasságúnak és erősségűnek kell lennie.
Még egy furcsa adat, a gombnyomástól számítva 0,2 másodperce van a dudának, hogy beleüvöltsön a levegőbe egy határozott vigyázz-t. Ez főként a levegővel működtetett daraboknál fontos, személyautónál ez senkit sem érint. Ennyi. Tehát a hajleugrasztó, gyalogosrémisztő, zenés mutatványok papíron nem szalonképesek.
Keménylegények
Aki hardcore dudát akar hallani, annak nem kell messzire menni, az északi vasúti híd lezárása idején a HÉV vonalán járó Siemens Desirók kürtjei igen kellemes hangon muzsikálnak. Rémisztő, hisztérikus sipítása van ugyan a HÉV-nek is, de a nagyobb sebességre és távolságra kitalált vonatkürt a városi forgalomban már veszélyes fegyver, erre Dénes a tanunk, aki saját bevallása szerint sosem fog többé átfutni a piros mozdony előtt.
Ne feledjük, a városi autózás őrjítő dudálás nélkül is túl zajos. Ha egy mód van rá, ne kürtöléssel hívjuk fel magunkra a figyelmet és nyugtató helyett is keressünk inkább alternatív megoldásokat. A kürthasználatot korlátozzuk arra, amire való, baleset megelőzésre. A városlakók biztosan örülnek majd.
