Wolfsburg, az epicentrum
A Volkswagen szokatlan és a reklámkampányoknál hatékonyabb eszközt választott saját maga megkedveltetésére. Wolfsburgban, ahol a törzsgyár és a cégvezetés működik, felépítettek egy parkot, amely múzeum, márkacentrum, kulturális programhelyszín is, de mindezeknél több.
Az Autostadt az emberi, sőt barátságos arca annak a német ipari óriásnak, amely idén fél év alatt 3,31 millió autót és könnyű haszonjárművet adott el különféle márkáival. A tájépítészet kunsztjaival sikerült az alsó-szászországi iparvidéken csodálatos oázist létrehozni, megnyugtató lankákkal, rengeteg zöldfelülettel.
Felirat helyett emberek
Mindig van hol megpihenni, leülni, és bárhol gyorsan akad egy munkatárs, aki segít. Nem volna muszáj 1400 emberrel működtetni a parkot, de a koncepció része, hogy a mindig a közelben lévő dolgozók tájékoztatják a látogatókat.
A maga nemében a világon egyedülálló a közlekedést és a kapcsolódó témákat, így a biztonságot és a környezetszennyezés korlátozását bemutató park. A 2000-ben átadott Autostadt, magyarul autóváros attól is sikeres, hogy nem a VW konszern márkáit tolják az arcunkba. Bár lenne mit visszatermelni az átszámítva 107 milliárd forintos beruházásból, itt nem közvetlenül az értékesítés a cél.
Egy szál embléma
A 25 hektáros területen csak a szomszédos gyárat is ellátó erőművön látni Volkswagen-márkajelzést, még a márkák pavilonjain sincsenek logók. A pozitív kötődés kialakítására másként ügyeltek. A hannoveri világkiállítás idején átadott Autostadt egy gyermekparadicsom.
Ha játék közben megéheznek, a kicsik a pizzériában szabadon összeválogathatják a feltéteket. Arrébb a felnőttekkel együtt ők is tervezhetnek saját autót. A Volkswagen-konszern különféle tanulmányautói biztosítják a kiindulási alapokat, amelyekhez a megadottak közül választhatunk orrot, fart, kereket. A saját tervezésű autót ki lehet nyomtatni, de a képet e-mailben is haza lehet küldeni a számítógépről.
Aki bírja a fejjel lefelé lógást, ne hagyja ki a szomszédban a borulást bemutató gépezetet. A gömb alakú ketrec az oldalára dőlt és a tetőre állított autók hangulatát adja, de a lepottyanástól megvéd a biztonsági öv.
Épületek márkánként
Minden márkának saját épülete van, tükrözve az adott márka hangulatát, értékeit. A Lamborghinié például hangos és vad, a betegeket feliratok figyelmeztetik az intenzív élményre.
Egy szál Murciélago van a csarnokban, amely egy óriási körtálcán időnként kifordul a szabadba, majd a pokol füstjével kísérve visszatér az alvilágba.
A Skodaé egészen más, itt több az autó, kedélyesebb a hangulat és a feliratok természetesen cseh nyelven is kint vannak.
A SEAT WTCC gépekkel és az új Ibizával töltötte meg a maga területét, a Bentley a bőrök és a fa megmunkálásából csillant fel pillanatokat. Az Audi pavilonja hűvös és elegáns, benne többek között egy fehér R8-cal és egy csúcsluxus, 12 hengeres A8-assal.
Autótörténelem, nem múzeum
Autórajongóknak élvezetes a Zeithausnak (kor-ház) nevezett múzeum is.
Ez nem gyári múzeumot jelent, hanem autótörténelmi tárlatot, benne a konkurens márkák historikusan jelentős nagyjaival.
Itt van a háromkerekű első Benz automobil, a Ford Model T, a Citroën DS, a királyi Bugatti Atlantic és a régi Bentley Continental.
A luxuskocsik mellett az összes imádott kisautó látható itt, így a Citroën 2CV és az eredeti MINI.
Jobbra az Autobianchi A112, mellette az Audi 50. Utóbbi az első német autóként utánozta a Mini felépítését, de jobb kényelemmel és nagy hátsó csomagtérajtóval
A VW Bogár örökébe szánt prototípusokon fölösleges szörnyülködni, nem véletlenül lett a Golf I a nyerő.
Informatív táblák közlik a modellek jelentőségét, például az Autobianchi, később Lancia A112 és az első Polo alapjait adó Audi 50 mellett, amelyek a minimálautókat meghaladó kiskocsikként emlékezetesek.
A táblákon az adott kor főbb kultúr- gazdaság- és politikatörténeti eseményei is megjelennek, így Milos Forman Száll a kakukk fészkére című filmje vagy az 1971-es bundabotrány a Bundesligában.
Átadások: napi 500-700 autó
Az eddigi 16 millió látogató többsége turista volt, de az évi átlagban 150 000 Volkswagen átadásából látható, milyen népszerű program elutazni a kocsiért az Autostadtba. A kocsik két 48 méter magas toronyban várnak az átadásra, automata liftrendszer rámolja őket ki-be. A 3-11 éves gyermekek lábbal hajtós gokartokban tölthetik azt a másfél órát, amíg szüleik átveszik a szép új autót.
A német nyelvterülten elérhető szolgáltatással megspórolható a kiszállítási díj, de nem ezért jönnek ennyien. Aki a legmenőbb, mintegy 450 eurós csomagot választja, az az Autostadt és a szomszédos autógyár meglátogatásán kívül jókora kedvezménnyel tölthet egy éjszakát a helyi Ritz-Carlton luxusszállóban. A hotelben 5 csillagosnál magasabb a nívó.
Mindenütt biokaja
A szállodához a burkolatfajták fejlődését bemutató út vezet. Például római kori kőúton, fakockákból és kőtömbökből kirakott szakaszokon majd makadámúton át sétálhatunk.
Én itt tudtam meg, hogy régen mennyivel erősebb volt az utak elhasználódása, a kisebb fogalom ellenére. Az állatok patkója és a vékony kocsikerekek jobban igénybe vették őket, mint a mai abroncsok.
Aki megéhezik, minden vendéglátóhelyen bio alapanyagokból készült fogásokat talál a japán büfétől a pizzérián át a felső kategóriás étteremig. Ez egészen addig imponálónak tűnt, amíg kiszúrtam az étlapon az új-zélandi báránysültet.
Ahol sok a piros repülő, ott gyakoribb a légi katasztrófa. Órákig lehet böngészni a statisztikákat a többtucatnyi földgömbön
Szerintem perverzió a világ másik végéről ideszállítani a bárányhúst, néhány túlfinomult ínyenc kedvéért ilyen aránytalanul szennyezni a környezetet.
Azt mondják, az elvárt minőségben nem találni közelebb biobárányt, de amit lehet, a közelből szereznek be.
Időt nyerni időveszteség
Az itteniek mind beszélnek angolul, de a feliratokban a német nyelv dominál. A németül beszélő látogatók azért is jól járnak, mert szellemes és bölcs idézeteket találnak az időről a falakon.
Woody Allen mondta, hogy az örökkévalóság sokáig tart, főleg a vége felé.
George Orwell szerint az idő nem telik gyorsabban, mint régen, csak mind sietősebben szaladunk el mellette. John Steinbeck szerint azzal veszítjük a legtöbb időt, hogy időt akarunk nyerni.
A Berlintől 220 kilométerre, ICE gyorsvasúttal egy órányira lévő Autostadtban fontos tényező az idő. A wolfsburgi gyáróriás mellett üdítően nyugodt környezetben, de a rengeteg érdekesség miatt meglepően gyorsan telik el.
