A győri üzemlátogatást a szerszámgyárban kezdjük. Többtonnás vasak között téblábolunk, néha egy-egy gigászi dugattyú présel újabb karosszériadarabot a pillanatokkal korábban behelyezett alulemezből.
A kisszériás gyártás bája, hogy az oldallemezek préselése után bőven belefér az, hogy lézerrel vágják körbe a karosszériaelemet, minthogy külön szerszámot gyártsanak hozzá.
Kettőből egyet
Az R8-as gépháztetejét – furcsa ezt kimondani egy középmotoros autónál, de hát a csomagtartófedél sokkal hülyébben hangzik, pedig közelebb áll az igazsághoz – tehát maradjunk abban, hogy azt, ami elöl van, két külön darabból ragasztják össze. A kenőcs felvitelét nem bízzák emberekre, azt robot adagolja a megfelelő helyre, megfelelő mennyiségben.
Ha helyén a matéria, még rámelegítenek egy kicsit, hogy elválaszthatatlanul összeolvadjon a két lemez, majd a munkadarab továbbutazik az ellenőrzőpadra, ahol minden paraméterét megmérik. Ha valami nem stimmel, persze javítják. Nem kell vele kapkodni, alig pár tucat készül belőle naponta.
Olyan nincs, hogy valami nem sörnyitó
Sörösüveget ugye ki lehet nyitni szemmel, mosogatószivaccsal, de a legelegánsabb mégis az, ha sajátgyártmányú, Audi-emblémás könnyűfém célszerszámmal pattintjuk le a kupakot az üvegről. Nem is kellett messzire menni, az egyik csarnokban éppen volt egy ráérő présgép, amiben sörnyitószerszám lapult. A tehetséges újságíróknak csupán két gombot kellett egyszerre megnyomni és indult is lefelé a többtonnás gépezet, hogy elkészítse az életmentő apróságot. Persze látszik, hogy a szerszámot mérnökember tervezte, mert az elkészült munkadarab nyelére még egy 10-es kulcs is került. Igazi multifunkciós darab.
A következő oldalon végre átnézünk a motorszereldébe is. Tartsanak velünk!
Innen átnézünk a V-motorok gyártósorára. A legnagyobb becsben a V12-es motort tartják, ez nem is futószalagon készül. A Q7-esbe illő három mázsánál is nehezebb motor mindegyikét egy-egy ember szereli össze. Elejétől a végéig. Munkáját többen is segítik, színes ábrák és a mozdulatait figyelő gépek is. Hibázni még direkt sem lehet.
Pörögj!
A durvább, igazán nagyteljesítményű motorokat beépítés előtt kicsit be is járatják. No nem nagyon, ez csak néhány órás ketyegést jelent, de mégsem teljesen nyers motort kap a vevő. Érthető is a figyelmesség, hiszen aki éppen most gördült ki első vagy ki tudja hányadik Lamborghinijével a kereskedésből nehezen értené meg, hogy ugyan miért nem nyomhat azonnal egy tisztességes kövéret annak az istenáldotta jószágnak. És mivel egy bizonyos vagyon felett az ember úgysem ért a szép szóból, nem is vesződnek vele. Inkább bejáratják a motort beépítés előtt. Persze a szerényebb darabok nem érdemlik meg a különleges bánásmódot, ott csupán a szigorúan ellenőrzött munkafolyamatokban és a hidegpróbákban bíznak.
Műszakkezdés
A nap legizgalmasabb pillanatához érkeztünk, párfős csoportokra bomlunk, majd a melósköntösbe burkolózva kiválasztunk egy-egy tanulómotort. Instruktorunk elmagyarázza a feladatot – nem túl bonyolult, csupán a nyolc hengert kell beillesztenünk a blokkba – majd nekilátunk a többé-kevésbé szakszerű munkának. Szerencsémre ügyes csapatba kerültem, senkinek nem okozott gondot a pár fontos apróság megértése.
Csak pár lépés
A megfelelő számú dugattyú kiválasztása, gyűrűk házagainak ügyes beforgatása után egy fura fogóval beszorítottuk őket a helyükre, így már a megfelelő irányba fordítva be is lehetett csúsztatni a dugókat a blokkba. Kis kocogtatás, közben figyelünk a főtengely és a hajtókarcsapágy nászára és már csak a nyomatékkulcsot kell előkeresni és kész is a beültetés. Jöhet a következő versenyző. Hamar végzünk a nyolc hengerrel, és még van bennünk lendület. Mókából nekilátunk a vezérműláncok és csatolmányaik beszereléséhez, végül az időnk az olajteknőnél fogyott el. Műszak vége, irány az ebédlő. Magukra hagyjuk a dolgozókat, azért mégiscsak jobb, ha innen inkább ők folytatják tovább.
