Szerkesztőségünkben mindenkinek van jogosítványa, de izzócserével még nem mindenkinek volt dolga. Sőt akadnak, akik azt sem tudnák, hogyan álljanak neki. A cikk apropóját is az adta, hogy a tartósteszten nálunk lévő Peugeot egyik első fényszórója feladta a sötéttel folytatott magányos küzdelmét. Lassan – túl a 20 ezren – úgyis szervizbe visszük, de addig sem illik félszemmel róni az utakat, gondoltuk kicseréljük.
Régen és most
Évtizedes autókban ritka kivétellel nem okozott nagyobb fejfájást az izzócsere. Akkoriban az autósok amúgy is rá voltak kényszerítve, hogy alaposabban kiismerjék a járművük lelkivilágát.
Kötelező, de nem mindenkinek
Jó hír, hogy ha xenonos lámpákkal felszerelt autónk van, akkor üzemzavar esetén nem kell nekünk nekiállni a 20 ezer voltos rendszert babrálni. Sőt, inkább figyelmeztető ábrákkal próbálják elrettenteni még a bátor mekkmestereket is a házi barkácsolástól. Természetesen idevaló pótizzót sem kell ilyenkor magunkkal hordani, de a többi, – irányjelzőbe, egyéb helyre való hagyományos izzó – ugyanúgy kötelező. Sem a xenon fényforrással, sem a LED-es hátsó, illetve féklámpákkal nem tudunk az út szélén mit kezdeni. Utóbbiak szerencsére aránylag jól bírják, gyakran tovább élnek, mint maga az autó. Ha pedig egy-egy mégis elvérzik valamiért, szinte észre sem lehet venni a hiányát a LED-tömegben.
Bemelegítés
Elsőként a legkönnyebb feladatnak álltam neki, az öreg Land Roverhez közelítettem. Reggel, fagyott kézzel, egyetlen árva csavarhúzóval és a mérhetetlen káoszban bujkáló pótizzó felkutatásával együtt is tíz percen belül elvégezhető a csere. A veszteséglistán csak az összekoszolódott kabát van, a munkálatok nem jártak vérveszteséggel. Ugyanilyen könnyedséggel kaphatók le az indexburák, illetve a hátsó helyzetjelzők műanyagjai is.
Idő: Veszteség: Csak némi kosz a textilen
Bal első
A család közlekedésre is alkalmas autóján egy ideig mindennaposak voltak az izzócserék, a Mazda egyik fényszórója átlagosan havonta lehelte ki a lelkét. Az első csere bő félórás küzdelem volt, Erdély egyik kevésbé forgalmas útja mellett állva. A jobb oldali pótlása alig kétperces feladat lett volna, de értelemszerűen nem az szokott kiégni. Bal oldalon elég zsúfolt a motortér, nem is látni mit kellene elérni, kinyitni. Okos dolog a jobboldalon begyakorolni a feladatot, és csak utána nekilátni a kettes szintnek.
Tanulságos, hogy a gyakran kiégő izzókat mind benzinkúton vettük.
Azután, hogy márkaboltban beszerzett izzó került a fényszóróba, megszűnt minden baj. Talán nem véletlen.
A sokadik kényszermegállás után – a baloldali fények elvesztése a KRESZ szerint különösen veszélyes jelenség, így azonnal orvosolni kell – már a szintidő is lecsökkent. Veszteséget csupán a hámrétegünk szenvedett, a szűk helyekre lehetetlen pózban való nyúlkálás miatt.
Idő: 10-30 perc gyakorlattól, oldaltól függően.
Veszteség: Horzsolások, kosz.
Jönnek a franciák
Ott a rákos sejt, amit ki kell vágni a szervezetből
A tesztet innentől a mélygarázsban folytattuk, irány a korábban már említett Peugeot. Francia autó, féltem is tőle, de a csere inkább könnyű volt, mint nehéz.
A fényszóró gumi hátlapjának lepattintása után a szokásos elvarázsolt izzórögzítő rugóval kellett birokra kelni. Gyors siker, de vakon kell dolgozni, nem látni sokat abból, amit csinálunk. Kezdők itt akár el is vérezhetnek. Nem igaziból, hanem képletesen.
Idő: Veszteség: Semmi, tiszta győzelem
Lapozás után vér fog folyni a parkoló betonján. Maradjanak velünk!
Egy indiánszökelléssel a következő francia, egy C5-ös Citroën mellett teremtem. A gépháztető felnyitása után több négyzetméternyi műanyag takart el mindent a mélyben rejlő titkokból. Sebaj, hasonló esetekre van a kezelési könyv a kesztyűtartóban – külön figyelmeztetéssel, hogy a xenonfényeket ne babráljuk, mert megjárjuk. Félelmem beigazolódott, a borítást muszáj lepattintani, ha rendesen hozzá akarunk férni a lényeghez. A művelet közben a plasztik éles széle megvágott: itt az első indokolatlan sebesülés. Újjáélesztés és pattintgatás után már a Peugeot-hoz hasonlóan ment minden.
Idő: > 15 perc.
Veszteség: Centis vágás, pár csepp vér.
Svéd előrelátás
A svédek sokat égetik a fényszórókat a sötét skandináv télben, így azok értelemszerűen hamarabb elhasználódnak, gyakrabban is kell cserélni őket. Ennek szellemében a Saabban könnyen hozzáférhető helyen, egyszerűen kiszedhető izzók várják a Lindenström család fejét. Talán még egyujjas kifordított bundakesztyűben is menne a művelet. Ezt nem cseréltük, mert az autó gazdája igyekezett haza, de a gumihátlap lepattintása után már nem jöhet semmi váratlan. Megelőlegezzük neki a jó végeredményt.
Idő: max. 15 perc.
Lehetséges veszteség: Északon az orrunk hozzáfagyhat a motorhoz.
Csúcstechnika
Már csak két autó van hátra. A Nissan X-Traillen hamar túlesünk, ha kívülről nem lett volna egyértelmű a xenon-lámpa, akkor a gépháztető felnyitása után már ott is a figyelmeztetés, ne nyúljunk a beépített villanypásztorhoz. A 20000 volt rosszul hangzik, inkább óvatosan becsukjuk a motorteret és okosan a szervizre bízzuk a feladatot.
Idő: Szervizlátogatással minimum fél nap.
Veszteség: Csak anyagi, de az jelentős.
Manuel
A legvégére maradt a SEAT Ibiza. Tesztautónk gépterében az apró 1,4-es benzinmotor alig látszik, így bőven van helyünk. A hátlap pattintása után kényelmesen elvégezhető a műtét, talán még a motor mellé is beállhatunk. A nőgyógyász ujjmozdulatokat is feledhetjük, akár a kérgeskezű favágók is sikerrel vehetik az izzócserés akadályt. Látni mindent és a körítés sem harapós.
Idő: ~5 perc
Veszteség: Csupán lelkiek. Megláttuk, hogy semmiféle hangszigetelés nem került a motorháztető belsejére.
Profiknak
Bánatunkra Škoda Octavia éppen nem volt a közelben, pedig ott ám igazi móka az izzócsere. Az elvarázsolt motorház miatt a fényszórót egyben ki kell venni a helyéből és a szobában, steril körülmények között lehet átesni a szervátültetésen. Éljenek a Mlada Boleslav-i lángelmék!
