Nyolc valódi jégkaparót teszteltünk, és mivel találékony nemzet a magyar, bármit képes rendeltetésétől eltérően használni, ha erre van szüksége, néhány alternatív megoldást is kipróbáltunk.
Szeretünk vásárolni, pláne, ha valami nem túl drága. A jégkaparók viszont nem olcsók, ha a műszaki tervezéshez vagy a dizájnhoz szükséges nulla közeli költségeket is számítjuk. De inkább nézzük, mi van a kosárban!
A legolcsóbbak:
Mindössze 95 forintba kerül a sorozat első, leggazdaságosabb példánya. Egyszerű, Trabant-kék, ívelt készség, egy darabból fröccsöntve. Közepén hatágú csillag díszlik, ami talán hópelyhet, esetleg karácsonyfadíszt ábrázol. Kínában álmodta plasztikba a jégeltávolítási szakember, ennek tudjuk be a filléres árat és a kevésbé precíz élet is. A tízes skálán három pontot ér a tökéletlen penge, de legalább filléres eszköz.
245 forintért érkezik a következő, lila-zöld darab. A kétféle műanyag indokolatlan luxus, és még ronda is. Cserébe európai sufniban szerelik össze és példás használati útmutatót olvashatunk a matricáján felelősségvállalásról, gyermekekről. Egy ponttal ér többet az előző példánynál, amit a szélesebb, hatékonyabb fejnek köszönhet.
Középkategória
A legtöbb jégkaparót az 500-800 forint közötti ársávban találjuk. Van két pihe-puha nyelű szörnyetegünk. A jó rezgéscsillapító fogás mellé egyiküknél intenzív csatornaszag is jár. Nem szeretnénk tudni, miféle anyagokból habosították a nyelet. Ha átsiklunk a szagok felett, akkor jó fogású, gumi éllel felspécizett, kétfunkciós szerszámot tudhatunk magunkénak. Árat nem tudunk, ajándék képében érkezett hozzánk.
Testvére hasonló képességekkel bír, de büszke Made in Germany felirat virít rajta. Talán ez indokolja 695 forintos árát is. De biztos megéri a pluszköltség, hisz a németek megbízható cuccokat gyártanak. Egy ablakkaparó pedig komoly műszer. Hat-, hétpontos darabok, egyiknél a gumi, másiknál a német precizitás ér extra pontot.
A sor harmadik darabja a közismert, középen lyukas, már három – többé-kevésbé – használható éllel felturbózott darab. Szerintem borzalmas fogása van, ezzel tehetünk a leghamarabb kárt magunkban és a gumija is túl kemény. Csak nagy jóindulattal ér három pontot.
Réz
Ismét extra funkcióval ellátott darab került az asztalra. Ezen a műanyag jégtörő mellé réz és gumi él is jár. A szerkezet pedig gyárilag antikolt – értsd újkorában is kopottas – hóseprűt is tartalmaz. Szintén ergonómiából kettes alára teljesített dizájner műve lehet.
Fogása rossz, érzésem szerint az első havas héten vehetünk helyette újat. A 895 forintos árat erősnek tartom, még a színesfémtartalom ellenére is. A multifunkciós lét miatt technokratáknak egy gyenge négyest megérhet.
Dugd csak be a kezed!
Két darab bebújós darab is terítékre került, amelyek egy ócskább kesztyű és egy mezei jégkaparó törvénytelen gyermekének tűnnek. Egyikük 700, másikuk 595 forintot ér a kereskedők szerint. Érdekes, hogy az olcsóbb a jobb. Itt csuklóban gumi szorítja ránk a vízállónak látszó textilt és puha bélés melengeti a munkáskezet.
A drágább csak paródia, levetett mikulásszakáll-szerű béléssel. Jó messziről, Hollandiából érkezett, de ez nem mentség semmire. Míg a kék, rendes darab nyolc, addig ez legfeljebb négy pontot ér.
Egy kattintás és jönnek a szükségmegoldások
Alternatív megoldások
Ha az éjszaka leple alatt Aigner Szilárd jövendölései ellenére is ránk száll a sarkvidéki eredetű légtömeg és makacs szennyeződés, jégpáncél telepedik a kocsi szélvédőjére, akkor sem kell berezelni, ha nincs a kesztyűtartó bugyraiban célszerszám. Szerkesztőségünkben több jégeltávolító iskola képviselői is megtalálhatóak.
A kényelmes:
Csilla az elegáns megoldások és az ápolt kéz híve, így nem kapar ablakot. Apró jégoldóval teli palack a kesztyűtartóban az ő receptje. Alapos permetezés után a munka nehezét elvégzi az ablaktörlő. Hátránya, hogy aránylag költséges és vastagabb jéghez rengeteget kell fújni, ha nem akarjuk tönkrevágni a lapátokat.
Low cost:
András az ózonpajzs és a fókák, bálnák nagy barátja, sosem használna hajtógázos terméket jégtelenítésre, még akkor sem, ha csupán propán-butánról van szó. Hasonló ellenérzésekkel viseltet a felesleges műanyag kacatokkal szemben is, így ő a keze ügyébe akadó eszközökkel feszíti a jeget, nem költ célszerszámra.
Ennek megvan az árnyoldala is, hiszen az általa favorizált plasztikkártyák nem bírják a fokozott igénybevételt és hamar eltörnek. Arról nem is beszélve, mennyire nem hatékony az apró műanyag lappal kapirgálni. Vitathatatlan előnye, hogy mindig akad legalább egy a tárcánkban.
A vájt fülű
A zenebarátok még autózás közben sem agyontömörített MP3-at hallgatnak, hanem tisztességes CD-t. A lemezeknek pedig tokjuk is van, amelyet az értékesebb és könnyen elázó szövegkönyv eltávolítása után akár jégkaparásra is lehet használni. Nem túl elegáns, de jóval olcsóbb, mintha a szilánkosra tört bankkártyánkat kellene cserélgetni. Vagy vakon repülni addig, amíg a fűtés elvégzi az olvasztást.
Megelőző csapás
Főleg idősebbektől leshetjük el a szélvédőre preventív jelleggel installált kartonpapíros megoldást. Ha szerencsénk van, akkor reggelre nem az átázott, az üveghez elválaszthatatlanul hozzáfagyott kartont kell körömnyi darabokban lefeszegetni az ablakról, hanem egy elegáns mozdulattal vethetjük a funkcióját sikerrel betöltő papírt a szelektív hulladékgyűjtőbe. Ha nincs mázlink, akkor merő szívás ez az eljárás.
A Ford-tulajdonos
Ő nem vacakol a jégkaparással, csak bekapcsolja a szélvédőfűtést és örül.
