1998 tavaszán vegyes érzelmekkel megváltam Zastava 1100-as gépkocsimtól. Volt kolléganőm vásárolta meg, aki egészen a sarokig jutott vele, illetve arra még emlékszem, hogy ott állt pár hónapig. 1998 júliusában jött a levél a Hungária biztosítótól, hogy a biztosítást felmondják. Akkoriban még nem volt kötelező a rendőrségen bejelenteni az eladást, én azt hittem, hogy ha másé lesz az autó, örökre elfelejthetem.
| Kinek kell fizetni az adót? |
 „Az adó alanya az a személy, aki/amely a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény alapján vezetett járműnyilvántartásban (a továbbiakban: hatósági nyilvántartás) az év első napján üzemben tartóként, ennek hiányában tulajdonosként (a továbbiakban együtt e § alkalmazásában: tulajdonos) szerepel. Amennyiben a hatósági nyilvántartás szerint egy gépjárműnek több tulajdonosa vagy több üzemben tartója van, akkor közülük az adó alanya az, akinek/amelynek a nevére a forgalmi engedélyt kiállították.” Vagyis akinek a nevén volt az autó az év első napján |
Jött egy levél
1999. áprilisában a BRFK Közlekedésrendészeti Főosztályáról kaptam egy levelet, amelyben jelezték, hogy szabálytalan elhelyezés miatt a gépkocsit elszállították, és tegyem meg a megfelelő lépéseket, vagyis menjek a telephelyre és fizessem ki a büntetést, szállítást.
A levélben volt egy felszólítás, hogy amennyiben a tulajdonjogban változás állt be, jelezzem hatóságuknál. Ez az értesítés arra utalt, hogy az új tulaj valószínűleg elmulasztotta átíratni az autót. Én természetesen válaszoltam, és jeleztem, nincs tulajdonomban már a gépkocsi és ezért nincs módomban átvenni sem. De nem adták fel, öt évre rá is érkezett egy értesítés – szintén a BRFK Közlekedésrendészeti Főosztályától -, hogy a gépkocsi telephelyükön átvehető.
A biztosítónál tudatosult az adásvétel, ők felmondták a joogviszonyt még 98-ban
Képes vagyok a leglehetetlenebb iratokat őrizgetni, de ennek az akutnak elkevertem az adásvételijét. Ezzel nincs is baj, le lehet élni az életet Zastava adásvételi nélkül is, de az adóhatóság folyamatosan zaklatott a súlyadóval, és ennek hiányában sehogy sem tudtam bizonyítani, hogy nem én vagyok a tulajdonos.
Fizettem szépen a saját járművek utáni adót, de a Zastavát és a vele halmozódó büntetéseket figyelmen kívül hagytam. Én megtettem a kötelességemet, úgy gondoltam, majd csak megoldódik.
De nem oldódott, hanem durvult a helyzet. Minden évben egyre több büntetés érkezett, és mivel lakcímet is változzam, már az új lakóhelyem is zaklatott a felejtendő múlttal. Közben a súlyadó átalakult teljesítmény adóvá, és érkeztek a hírek, hogy vannak olyan önkormányzatok, akik adótartozás miatt kivonják a forgalomból az autót. Éreztem, elérkezett a tettek ideje, nem szerettem volna, hogy az aktuális – és rendezett – járművemmel gond legyen. Nagy levegőt vettem, és próbát tettem a lakóhely szerinti okmányirodánál.
Előkerestem a tárgyhoz kapcsolódó, még megmaradt papírjaimat. Csodák csodájára egy csomó irat, mint például a biztosítós törlésértesítő, a BRFK-val folytatott levelezésem megvolt, de a legfontosabb, az adásvételi továbbra is hiányzott.
A helyi irodán nagyon készségesek voltak, meghallgattak, megnézegették a papírjaimat, és azt mondták, ezek birtokában szívesen törlik a tartozást, csak nincs értelme, mert a jövő évben úgyis elő fog jönni. Központilag kell tennem valamit, menjek Budaörsre.
Időpontot kértem, és néhány hét múlva ismét egy előadó előtt ültem Budaörsön. Nézegette az iratokat, belenézett az adatbázisukba és konstatálta, valóban az én nevemen van az autó, de nem tud mit tenni. Van rá lehetőség és kivonhatja a forgalomból a mai naptól, de akkor az eddigi adókat bizony ki kell fizetnem. Ez az összeg a késedelmi bírságokkal körülbelül 30 000 Ft lett volna.
Egy pillanatra elgondolkodtam, a nyugalom megér-e nekem ennyit, de annyira igazságtalannak éreztem, hogy mondtam, nem. Én nem követtem el hibát. Azért mert valaki nem íratta át az autómat, én nem vagyok hajlandó fizetni. Ha jól emlékszem, a Zastava vételára sem haladta meg ezt az adóösszeget.
A hölgy azt javasolta, keressem meg a BRFK Közlekedésrendészeti Főosztályát, és kérjek tőlük egy nyilatkozatot, hogy annak idején mit tettek az autóval. Megvolt a régi határozat, rajta egy telefonszám, ami még működött is. Felhívtam, mondtam, hogy egy 1999-ben elszállított autóról érdeklődnék.
Úgy látszik nem én vagyok az egyetlen, mert nem lepődtek meg, kértek pár napot. Két nap múlva felhívtam őket, és bevallották, hogy réges-régen elbontották, vagy elárverezték az autót. Hú, mondom ez nagyszerű, kaphatok-e én erről valamilyen papírt? Kérdezik, én vagyok-e a tulaj, mert akkor akár fizethetnék is nekik valamit az eddigi raktározásért. Mondom dehogy is, nekem pont azért kell a határozatuk, hogy tisztázzuk, nem én vagyok a tulaj.
Na jó, mert akkor nekem – idegennek – nem adhatnak semmilyen papírt. Keresse meg őket hivatalosan az önkormányzat, akkor nekik majd adnak hivatalos állásfoglalást.
Létezik egy formanyomtatvány elveszett adásvételi esetére
Brrr. A kör bezárult. Aludtam rá megint egy pár napot, és úgy határoztam, nem adom fel. Leírtam szépen a történetet, mellékeltem az összes fellelt dokumentumot, és ismét Budaörsre indultam az okmányirodában.
Ott még be sem kellett mennem az előadóig, a recepciós kislány adott egy nyilatkozatot, amiben büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy az autót eladtam, és nincs meg az adásvételi szerződés. Egyéb nyilatkozatként csatoltam a már előkészített iratpaksamétát. Átvették, aláírták, én meg elégedett voltam. Azt hiszem, ennél többet már nem tehettem.
| Ha elveszett a szerződés |
| Nem kell pánikba esni, az okmányirodákon már felkészültek erre. Büntetőjogi felelősség tudatában, pár sorban nyilatkozni kell mikor adták el a járművet, ki a vevő neve, alkatrészként vagy gépjárműként értékesítették, esetleg van e egyéb információ. Ennek a papírnak a birtokában megpróbálják megkeresni az új tulajdonost, illetve – mint esetünkben – elvégzik a forgalomból kivonást. Ezt a nyilatkozatot kell kitölteni, ha ellopják, megsemmisül az autó, vagy roncstelepre szállítják. |
Ez volt 2008 márciusában, és alig telt el 10 nap, megérkezett a határozat, amiben az autót a forgalomból kivonták. Mondjuk, nem tudom, mire számítanak, mert csak átmeneti időszakra vonták ki, de kit érdekel, az a lényeg, hogy megszabadultam tőle. Na de nem olyan egyszerű a helyzet, mert nem visszamenőleg vonták ki, hanem 2008 márciusával. Vagyis ugyanott vagyok, mint amikor először jártam Budaörsön. Mi lesz az eddigi adótartozással?
Ez a tétel csak a régi lakóhelyem önkormányzatnál gyűlt
Ezzel a határozattal és a régi papírokkal ismét elmentem a lakóhelyem adócsoportjához. Ott megint segítőkészek voltak, és azonnal törölték a tartozást. Ezek után a régi lakóhelyem volt még hátra, de úgy gondoltam, oda nem megyek, ajánlva elküldtem a papírcsomagot, immáron a forgalomból kivonás határozatával. Láss csodát, év végére onnan is megjött a papír : „az ANQ-551 forgalmi rendszámú gépjárműve után a gépjárműadó fizetési kötelezettséget 2003. december 31 napjától megszüntetem”
Valóban, a mostani adókövetelések között nem szerepel a tíz éve eladott Zastava után fizetendő összeg és a büntetés sem. Nem volt sima az út idáig, és persze nemcsak a rendszerben van a hiba, mert évekkel ezelőtt tisztázhattam volna mindent. De egy porcikám sem kívánta, húztam halasztottam, tudtam, nem lesz könnyű. Gondolom, nemcsak én jártam ebben a cipőben, mert az ügyintézés alatt mindig nagyon együtt érző és segítőkész irodistákkal találkoztam.
Most már nyugodtabban alszom, bár a jelenlegi értesítő szerint a motorkerékpárunk után fizetendő 16 120 forint nem ad okot a szép álmokra. De ez egy más történet.
