Történelmi: Golf I Diesel
Tudják, mennyi volt az olajár az egész nyugati világot megbénító első olajválság idején? Mai szemmel furcsa, de a hordónkénti 12 dollár okozott katasztrófát. Merthogy előtte pár nappal még három volt. Az olajexportáló muzulmán országok ugyanis megleckéztették a nyugatot, amiért az 1973 őszi arab-izraeli háborúban is a zsidó államot támogatták.
A tankhajók leállása üzemanyaghiányt és autómentes napokat hozott magával. Vasárnap az Autobahn közepén kedvére bóklászhatott a nép és a fogyasztás elsődleges szempont lett. A japán és amerikai személyautókban nem volt hagyománya a dízelnek, Európában viszont igen.
Dízel kell, ha nincs olaj
Ám a VW konszernnek hirtelenjében nem volt öngyulladós gépe, ezért a nevezetes 827-es motorcsalád egyik tagját dízelesítették. Főbb vonalakban gyorsan össze is állt az 1,5 literes dízel. Ám az akkori főkonstruktőr, az osztrák Peter Hofbauer inkább a nagyívű ötletek embere volt, semmint olyan kicsiségeké, mint a hengerfejtömítés méretezése.
Amikor az előzetes teszteken felmerült tartóssági gondokat sikerült orvosolni, indulhatott a nagyon takarékos dízelmotor karrierje, kezdetben 50 lóerővel. A Golf I-ben 1976-tól volt kapható, aztán kicsit nagyobb hengerűrtartalommal a Passatban és az Audi 80-ban is bizonyított.
Golf II Pikes Peak
A Volkswagen versenyautóként is bevetette a Golfot, többek között a vastagon életveszélyes, de végtelenül izgalmas Pikes Peak hegyi futamon. Aki nem esik le a murvás útról, annak 156 kanyaron át 4301 méterre kell felszaggatnia, korlát nélkül.
A VW 1985 és 1987 között állt rajthoz, egyre durvább, de végig duplamotoros Golfokkal. A ritkuló levegő a szívómotoroknak betesz, ezért turbófeltöltéses az 1,8 literes és 16 szelepes motor.
326 lóerő. És ez még csak az egyik motor
A Pikes Peak hangulatához illik, hogy a 326 lóerős benzinesből mindjárt kettőt plántáltak az autóba, nehogy a széria Golfra nyomokban hasonlító versenygép erőtlen legyen. A rövid áttétel miatt a végsebesség nem több 184 km/óránál, de a négykerék-hajtással a gyorsulás űrhajós lehetett.
Vezetésére Jochi Kleint kapott lehetőséget, egykori rali Európa-bajnok. Kleint és a VW kapcsolata később is megmaradt, a mostani A8 sajtóbemutatóján ő szédítette az újságírókat a győri Rábaringen.
Ott volt Röhrl és a quattro
A vadállati tempó nem volt kérdés, Kleint összes részideje az élmezőnybe tartozott. Ám a táv vége felé egy eltörő futóműalkatrész kiejtette őt a versenyből. A Volkswagen pechjére az Audi épp abban az évben ültette Walter Röhrlt a valaha volt legdurvább rövid quattróba.
A fenomént azért kellett bevetni, hogy ne a Peugeot győzzön, de a jenkik is nagyon felszívták magukat, miután egy Audi quattróval két évvel korábban egy nő elverte őket. Röhrl nyert is, 10 perc 47,85 másodperces legendás idővel.
A TDI története az Audi és a Volkswagen közötti harc. Érdemes lapozni a szép sztoriért
Golf III – Küzdelem a TDI-ért
A hármas Golfok közül nehéz volt kiválasztani azt az egyet, amely most szerepet kap. Itt lehetne például az Ecomatic, a csak 4,9 litert fogyasztó Golf.
Ebben a start-stop rendszer gázelvételkor akár autópályán is leállította a dízelmotort, amely persze gázadásra magától újraindult, de ezt nem díjazta a piac.
Végül egy másik dízel győz, a TDI-sztori miatt. Az 1970-1980-as években folyamatosan küzdöttek a Volkswagen és az Audi mérnökei a közvetlen befecskendezéses dízelmotor domesztikálásán. A fejlesztés a külvilág számára titokban és egymás ellen folyt. Az Audi még a nyolcvanas években is egy saját marketing és értékesítés nélküli, alárendelt leányvállalat volt, viszont komoly mérnöki erővel.
Csomagolják be, visszük!
Stikában elég jól haladtak a dízel direktbefecskendezéssel, de ez nem hatotta meg a VW-nél a dízeles kutatásokat irányító Peter Hofbauert, akit kihagytak mindebből. 1978-ban a négyhengeres dízel projekt eredményeit az Audinak át kellett adnia Wolfsburgnak.
A munka ott folyt tovább. Az audisoknak megmaradt a saját öthengeres motor dízelesítése közvetlen befecskendezéssel. Ezzel a technikával mások is megpróbálkoztak, a BMW például egész magas készültségi fokon jegelte a dolgot, mert a zaja és a károsanyag-kibocsátása annyira rossz volt. (A FIAT viszont kitartott, és a direktbefecskendezéses dízel Cromával történelmet írt).
A VW és az Audi mérnökei a nyolcvanas évek legvégére értek célt a két motorral. „A külön fejlesztés hasonlóan színvonalas eredményre vezetett, de műszaki részleteikben a két TDI úgy eltért egymástól, mint egy BMW-dízel egy öngyulladós Mercedestől” – írja erről önéletrajzában Ferdinand Piëch.
Miből lett a TDI?
Az Audi az öthengeres TDI-t bemutatta 1989-ben a 100-ban, a négyhengerest pedig 1991-től használta a 80-ban. A volkswagenes értékesítési vezetés nem volt biztos benne, hogy az ügyfelek elfogadják-e a zajongást az erős, tiszta és extrém takarékos motortól. Ők csak 1993-ban dobták piacra a közvetlen befecskendezéses dízel Golfot.
Mindehhez dukált egy hatásos név, ez lett a Turbo Direct Injection szavakból összeálló TDI. A Volkswagen tanult a GTI-vel elkövetett hibából és a TDI-t azonnal levédte. A többi autógyártónak maradt a három betű többi kombinációja, esetleg egy C-vel kiegészítve.
Golf IV: R32 és DSG
Amikor az aktuális generáció korosodni kezdett, valahogy mindig érkezett egy különlegesen sportos változat. Az első széria kifutása előtt az 1,8-as GTI, a Golf II pályafutása vége felé a G-spirálfeltöltős, összkerekes és 160 lóerős Rallye Golf, a hármas sorozatból a 190 lóerős hathengeres 1995-ben.
A negyedik modell utolsó előtti évében az R32 esett be. Az R a racing (verseny) jele, a szám a 3,2 literesre felfúrt motoré. A szűk hengerszögű, helytakarékos hathengeresben változó szelepvezérlés mellett összkerékhajtás is dúsította az egységnyi felületre jutó technikát.
A legnagyobb durranás benne mégis a BorgWarner közreműködésével elkészült DSG. Az R32-es Golf a világon a legelső szériaautó volt a szélvészgyors és hatékony duplakuplungos váltóval. Ez talán az első megoldás, amelynél nem üres hencegés a kézi és az automata váltók előnyeinek házasítása.