A végtelennek tűnő, fénycsövek között töltött tél után újra elérhető közelségbe került, hogy beleszagoljunk a magyar tenger nyújtotta szagos szélbe. Jön a nyár, irány a Balaton, mondaná 10 évvel ezelőtti önmagam.
Persze anyagi és egyéb megfontolásból az utóbbi években nem igen jutottam messzebb a Velencei tónál. Egyszerűen nem érte meg a több ezer forintos kiadás, ha feleannyiból is megkaptam ugyanazt. A Balaton azért mégiscsak a Balaton, így idén adtam egy újabb esélyt a vendéglátósoknak, hogy elvegyék a kedvem a nyártól.
Behajtott tükörrel egy frászt
Mikor felmerült az ötlet, hogy le kéne guruljak a Balatonra a lehető legkisebb összegből, máris záporoztak felém a jobbnál jobb ötletek. Hajtsam be a tükröket, pakoljam ki a csomagtartót, állítsam le a lámpánál a motort (az autópályán??), ne kapcsoljam be a fűtést, gyorsan fogyjak le, stb. Köszönöm az ötleteket, ezeket a technikákat
meghagyom András kollégának, aki vérbeli fogyasztási bajnokként számomra lehetetlen értékeket képes kicsiholni az autókból, és annyiból körbeautózza az Egyenlítőt, amennyiből én egy hónap alatt munkába járok tíz km messziségből.
A munka utáni esti autózáshoz a tartós teszten lévő 1,4-es TSI motorral szerelt Golf VI-os tűnt a legszimpatikusabbnak, immáron dísztárcsa nélkül, amivel a gyári adatok alapján 5,1 literből is megjárhatok száz kilométert. Budapesttől pont ennyire van Siófok, könnyű lesz lemérni.
A minél kisebb összeghez hozzátartozna, hogy messziről elkerülöm az autópályát. Bevallom, itt csaltam egy kicsit, mert pont volt érvényes pályamatrica az autóra, így nem kellett a régi hetesen kódorognom a sötétben.
A kamion az ellenfél
Indulás előtt gyakorlatilag egyetlen dolgot tettem a tankoláson kívül: felfújtam a maximális terhelésre előírt 2.8 bar nyomásra az abroncsokat, majd lelkiekben felkészültem a visszafogott száguldásra.
Nem az én stílusom autópályán 90 körül kóricálni, és a teszten kívül, ígérem nem is teszek ilyet többet. Nem csak, mert unalmas a kamionokkal küzdeni, de kifejezetten idegesítő és veszélyes, amikor a turistabuszok elhúznak mellettünk, egy-egy gyilkos tekintetű, világító szemű sofőrrel a volán mögött.
A gyári fogyasztást viszont bajos lenne bármilyen egyéb úton reprodukálni, még akkor is, ha a hivatalos fogyasztásmérés nem is igazán így történik. A Golfnál most az 5,1 literes országúti érték elérésé volt a cél.
Városban kicsit túllépi
Ha a 9 liter körüli városi fogyasztásra gondolok, amit, nap mint nap teljesít a Golf a gyári 8,2 liter ellenében rövid távon és dinamikus tempóban, máris nem lehetetlen, hogy rákészülve sikerüljön az 5,1 literes átlag.
A kivezető környékén hagyományos 95-össel megtankolva az autót, 90 km/órás sebesség mellett tempomatra állítottam az M7-esen a Golfot, így küzdöttük fel magunkat az érdi emelkedőn is. Itt az átlag gyorsan felszökött hat liter fölé, amit ezután szépen elkezdtünk ledolgozni a pályán.
Mivel a kilencven kicsit lassúnak bizonyult a kamionok ellen, negyedóra után növeltem a tempót 95 és 100 közé, de ennél nagyobb sebességre még előzésnél sem gyorsítottam. A váltó végig szigorúan hatodikban volt, ami kétezer alatti fordulatszámot és folyamatosan csökkenő átlagot eredményezett.
| 1.4 TSI: kicsi, de erős | |
| A kedvező fogyasztást, az átlagosnál magasabb forgatónyomatékot és a lökettérfogathoz képest kedvező teljesítményszintet a Golfban a 122 lóerős, 1,4 TSI motor biztosítja. Ez műszakilag a 140 és 170 lovas kettős feltöltésű testvéreire épül, de azokkal ellentétben csak turbófeltöltőt használ, kompresszort nem.
A turbómotor több szempontból is hatékonyabb, mint egy nagyobb hengerűrtartalmú benzines. Az 1.6 FSI-hez képest például közel 30 százalékkal nagyobb a forgatónyomatéka ( 200 newtonméter 1500-as fordulatnál ) A nyomatékelosztás is szerencsésebb, az alsó fordulatszám-tartományban akár 66 százalékkal nagyobb nyomatékot ad le, miközben a fogyasztás kereken hat százalékkal kedvezőbb. |
Az eredmény
Az egyórás út eredménye 4,9 literes átlagfogyasztás lett (két decivel a gyári érték alatt) és minimális mennyiségű muslinca a szélvédőn. 265,9 forintos benzinárral 1310 forintot hagyunk ott a kútnál, majd a víztorony közelében egy még gyéren látogatott étteremben épp tudunk egy pizzát rendelni néhány perccel 11 óra előtt. Az összeg üdítővel, némi borravalóval együtt 2200 forintra rúgott.
Matrica nélkül 3200 forintból megjártuk a Balatont
A visszautat kicsit megsürgettük, finoman gyorsítva, ragaszkodva a legmagasabb sebességfokozathoz, 130-as tempóval jöttünk haza a szinte üres autópályán, de legalább felélénkültünk egy kicsit. Hála a hatodiknak a fordulatszám 2600 körül áll ekkora tempónál, így csendesen haladtunk hazafelé, igaz a Budapesti benzinkútnál 7,5 litert tuszkoltunk a tankba.
A végösszeg oda-vissza 3040 forint plusz egy 1170-es forintos matrica, ha épp nincs olyanunk. Hogy megér-e 4200 forintot lejutni a Balatonra és vissza, azt döntse el mindenki maga. A pizza finom volt.
