Milyen navit?!
Csütörtök reggelig azt hittem, hogy eddigi életem csúcspontja (mármint autós témakörben) a Compobus vezetése volt. Hogy mekkorát tévedtem! Április másodika szokásos munkanapként kezdődött, ám fél tíz körül Attila kollégám szájából elhangzott a kérdés egy telefonkagylóba: „Milyen navit”?. Kibogozva a rejtélyt kiderült, hogy mailben küldték a meghívót a programra, de hozzánk már nem érkezett meg, valahol az éterben rostokolt, csak azért csörögtek ránk, hogy kiküldött kollégánk, ha tud, vigyen magával a délutáni indulásra egy működőképes navigációs rendszert.
Navi volt is; újságíró nem volt. A srácok mind elígérkeztek máshova addigra, így maradtam én, mint autók iránt szintén érdeklődő szerkesztőségi tag. Volt két óra az indulásig, gyors pakolás otthon, aztán irány Prága a Porsche Hungaria budaörsi központjából.
| Skoda-sporttörténelem dióhéjban | |
Több mint egy éve, tavaly februárban kezdték meg az első teszteket a Fabia S2000-rel. Kerek dátumra időzítették, éppen száz évvel ezelőtt ünnepelte a cég az első komolyabb sikereit alapítóival, Vaclav Laurinnal és Vaclav Klementtel. A motorsportban ekkor már ismerősen csengett a nevük, hiszen hét évvel azelőtt már jelentős eredményeket értek el. A Laurin&Klement autói nagy nemzetközi versenyeken rendre csak az arannyal érték be. Még egy sebességi rekordot is felállítottak: Otto Hieronimus az FCS volánja mögött Brooklandsben, a világ első bezárt körpályáján 118,72 km/órás sebességgel száguldott. A kölni származású versenyző és konstruktőr sikereinek köszönhetően a cég részvénytársasággá alakult, így lépést tarthattak a rohamos technikai fejlődéssel. A cégvezetés mindeközben a reklámba is invesztált, amelyhez a márka nemzetközi ismertségét növelő versenysport is szorosan kapcsolódhatott. |
Juho, Jan és a Skoda
Reggel találkozó, majd a garázsban várakozó három Skodával indulás Bela pod Bezdezembe, ahol már melegítenek a pilóták. Nem volt nehéz megtalálni a pályát, elég volt a hang után menni. Ilyenkor már az ember nehezen marad egy helyben, úgyhogy mi is igyekeztünk gyorsan leparkolni. Életemben nem írtam alá ennyire gyorsan papírt, pedig azt vállaltam, hogy ha rokkant leszek, szörnyethalok, eltörik, letörik, feltörik, akkor az mind az én bajom, senkit sem érdekel. Engem se, csak hadd ülhessek már be!
|
|
A menetrend szigorú, mindenki előre beosztva, felváltva visznek a két járgánnyal. Amíg sorra kerültünk, ráhangolódhattunk a száguldozásra a kihelyezett PS3-mal. Az autó kormánya mögé amúgy is csak így lehetett bekerülni, érthető módon csak az anyósülésig engedtek minket az S2000-ben.
Enni persze nem mertünk, úgyhogy várakozás közben fotóztunk, videóztunk, minden lehetséges helyről megnéztük, hogyan füstölögnek a gumik a kanyarokban, és győzködtem a többieket, hogy biztosan nem fogok sikoltozni félelmemben.
Ők nem tudhatják, de a vezesses kollégák évek óta permanens kiképzés alatt tartanak. A biztonsági övet már rég nem a védelmem miatt használom, hanem hogy fixáljam magam valamennyire. Gyorsan elrepült az idő, és valószínűleg megdöntöttem minden rövidtávfutó rekordot, amikor hívtak, hogy én következem.
Gyári kedvcsináló videó
Ninja maszk, bukósisak fel, és már várt a finnek büszkesége, Juho Hanninen, hogy megautókáztasson. Gyors nájsztumítjú, aztán megkérdezte, hogy ültem-e már raliautóban, és a határozott nem után lelkesen megmutatta a műszereket, elmondta, hogy mennyit megyünk (7 km), és hogy sajnos elég alacsonyan ülök, hogy rendesen kilássak, de azért így is jó lesz.
Intenek, hogy mehetünk, zavart nevetgélés, mert elsőre nem indult, de aztán mégis. Start, lassan kikanyarodik a pályára, óvatosan gázt ad, el az útból mindenki. Kapaszkodok ezerrel, az autó kilő, jön az első kanyar, de még mindig a gázt nyomja, pár méterre előtte fékez, nem úgy, mint a hülyék a közúton, akik már egy kilométerrel előtte kettesbe teszik, és gyök hússzal készülnek fel a Nagy Kanyarodásra.
Szóval Juho tolja neki rendesen, a pálya szélén mindenhol vigyorgó emberek, kamerával, fényképezővel, senkit sem zavar a por, amit felkavar a flaszter szélén, mindenki boldog.
Én főleg, teljesen úgy érzem magam, mintha egy számítógépes játékba csöppentem volna. A pilóta mozdulatai pontosak, hiába hasonlítok leginkább egy rongybabához, egyáltalán nem félek, csak arra gondolok, hogy ha egyszer meg kell halnom, az egy raliautóban legyen, de persze úgy 50 év múlva.
Vajon milyen lehet vezetni? Látszik, hogy a kisujjában van az egész, ezeket a köröket rutinból nyomja oda-vissza. A külvilág mintha valami homályos látomás lenne, alig érzékelem. Az idő viszont múlik, jön a következő szerencsés, az utolsó kanyar utáni lassításból már érzem, hogy itt a vége, game over.
Egyedüli lányként a mezőnyben nagy érdeklődéssel figyelték, ahogyan a merevítőrudak közül próbálok valamennyire nőiesen kikecmeregni (nem sok sikerrel). Lekerül a bukósisak, és mindenhol csak mosolygó arcok, hogy na, milyen volt? Nekik is csak azt tudom mondani, amit a pilótának búcsúképp: ez a legjobb munka a világon. Heves bólogatás, nem véletlenül vagyunk itt mindannyian.
| A Skoda Fabia Super 2000 |
|
Az autó élesben a Barum Rallyn, Zlínben mutatkozott be, ez volt az első versenyszerű tesztje. A 2008 februárjában indult tesztelés során ötezer kilométert tettek meg hat hónap alatt. A tesztcsapatba tartozott Jan Kopecky, Raimund Baumschlager, Sebastian Lindholm, és a végén csatlakozott Carlos Sainz is. A cég további tervei közt szerepel, hogy ezt a modellt privát csapatoknak is kínálják, illetve szoros együttműködést szeretnének az importőrökkel is, akik így közreműködhetnek a versenyautó-fejlesztésben. A Skoda Motorsport csapata a Monte-Carlo Ralin mutatta meg magát a jelenlegi felállásban. Juho Hanninen sajnos feladni kényszerült egy baleset után, de Jan Kopecky a negyedik helyen végzett összesítettben. Műszaki adatok: hosszúság: 3992 mm, szélesség: 1798 mm, tengelytáv: 2486 mm, saját tömeg: 1200 kg, motor: négyhengeres, szívó Otto-motor, 16 szelep, alumínium motorblokk, forgattyúsház és hengerfej, összlökettérfogat: 1998 cm?, max. teljesítmény: 265 LE, max. forgatónyomaték: 245 Nm |
Blue screent akarok!
Jan, szerinted is fodrászhoz kéne már mennem? Alul már a tarkómra lóg
Az ebéd alatt a társaság nagy része a távolba meredve vigyorog, mindenki a hatása alatt van még. Lefutnak az utolsó körök, vége a gyereknapnak, mi pedig gyorsan megszavazzuk, hogy levezetésképpen fagyizunk egyet Prágában, megnézzük, milyen az autók nélküli csúcsforgalom a Károly hídon, és filózgassunk azon, hogy a vár rezzenéstelen arcú, mozdulatlan őrzői vajon mit gondolhatnak a mellettük pózoló turistákról, és milyen vicces lehet a felvételi erre az állásra.
Hazafelé rövid sörvásárlós pauza Brünnben, majd tetriszezés a csomagokkal, hogy beférjen minden. Késő estére már újra itthon voltunk, én pedig soha többet nem hiszek a munkatársaimnak, ha külföldi sajtóútra kapott meghívótól lefelé bittyed a szájuk. Ráadásul újabban egy jó kis kék halálért imádkozom…
