A felmérések szerint az autópályán bekövetkezett balesetek negyede figyelemvesztésből és elalvásból ered. Ezért látunk a teljesen belátható egyenes szakaszon árokba borult autókat, kamionokat. És jó szerencsével csak hallomásból ismerjük a sávot elhagyó frontális baleseteket.
Szinte mindenkinek, aki az úton dolgozik, van egy története erről. A legtöbb ilyen baleset kevéssel az utazási végcélhoz érkezés előtt következik be. A sofőr fáradt, de tudja, mindjárt megérkezik. Csak ezt a kicsit kell még kibírnia. Lankad a figyelem, és máris bekövetkezik a baj.
Egy barátom kisbuszával rendszeresen szállított zenekarokat haknizni. Egyszer Debrecenből hozta haza a csapatot. Éjjel kettőkor indultak vissza, szinte azonnal elaludt minden zenész. A barátom elég jól bírta, de Budapesten a cél előtt három kilométerrel az Oktogonnál kaptak egy piros lámpát.
Megállni még megállt, de elindulni nem tudott. Ott állt a Merci kisbusz a lámpánál a napfelkeltében, hortyogó sofőrrel, békésen alvó utasokkal. Nem tudta, meddig álltak ott.
Az alvást nehéz megkerülni, mert az alváshiány pszichotikus állapotot idéz elő, amelyben az agy működése teljesen megváltozik. Egyszerűbb esetekben nyugtalanságot, durvábbakban akár hallucinációt is eredményezhet. Gondolataink lassabban peregnek, figyelmünk és a koncentrációkészség csökken, fészkelődünk, nyújtózkodunk, ásítunk.
Saját tapasztalat: egyetlen egyszer aludtam el vezetés közben. Hajnal óta úton voltam, és már éppen hazafelé tartottam az M1-es autópályán. Egy hídfelújítás miatt már előre szűkítették a sávokat. Én fáradtan, meredt szemmel bámultam előre, és koncentráltam a helyes sávváltásra.
Arra még emlékeztem, hogy beérek a terelésbe, de utána arra ébredtem, hogy a Toyota LiteAce orrának csapódnak, majd elrepülnek a terelőoszlopok. Annyira megijedtem, hogy meg sem álltam, csak pár kilométer múlva húzódtam félre a károk felmérése végett.
Akkor több hibát is elkövettem. Ma már nem vagyok hajlandó álmosan vezetni. (Mellesleg azt az autót egy hátulról érkező elalvó sofőr törte végül totálkárra.)
Az álmosság ellen a legelképesztőbb módszerekre kárhoztathatjuk magunkat, de szervezetünket nem tudjuk átverni, igazán nem fog működni egyik sem. Az álmosságérzetet részben a testünkben lévő ATP, azaz az adenozin-trifoszfát nevezetű anyag mennyiségének növekedése okozza.
Ez az anyag a sejtekben lezajló energiafolyamatok kulcsfontosságú molekulája. (A tápanyagok energiatartalma az ATP nagy energiájú foszfátkötéseiben raktározódik, majd minden energiát igénylő folyamatban – szintézis, izommunka stb. – az energia e kötések bomlása révén szabadul és használódik fel, vagyis az ATP éber állapotban termelődik, alvás alatt pedig szintje csökken.)
Kávé
A legelterjedtebb élénkítőmódszer. A kávé élénkítőanyaga a koffein néven ismert alkaloid. Serkenti a szívműködést, az anyagcserét és a légzést, növeli a vérkeringés sebességét, tágítja az agyi ereket, az álmosságot megszüntetve átmeneti teljesítménynövekedést idéz elő.
Nagyon gyors serkentőszer, mert kávézás után a koffein szinte azonnal végigjárja testünket, és úgy félóra múlva éri el maximális hatását. Sajnos pár órára rá már nem érzünk belőle semmit. A folyamatos kávézás terheli a szervezetet, enyhe mérgezést kapunk kézremegés, szívszorítás kíséretében.
Sokan a kávézási szokásuk felrúgásával, szokatlan ízesítéssel, például a cukormentes kávétól remélnek felüdülést. Hallottam már energiaital és kávé-mixről is, ami nem más, mint egy lórúgásnyi koffein.
Energiaital
Legtöbbször kényelmi szempontból választják az energiaitalokat vezetés közben. Menet közben is fogyasztható, nem kell az időt húzni kávéfőzéssel, esetleg azok isszák, akik nem kávéznak. Az energiaitalok nagy része vitaminokból, koffeinből és taurinból áll.
A koffein mellett – a szervezetünkben és egyes kábítószerekben is megtalálható -, kéntartamú aminosav, a taurin is szerepet játszik az élénkítésben. Az energiaitalok hatása hasonlít a kávézásnál leírtakhoz. Több okból sem tanácsos túl sok energiaitalt fogyasztani, bár egy-két doboztól senkinek sem lesz baja.
Alkohol
Bár Magyarországon zéró tolerancia van, vagyis tilos alkoholt fogyasztani vezetés közben, az EU-ban autózhatunk olyan országokban, ahol megengedőbbek. A vér engedélyezett alkoholszintje 0,2 ezreléktől 0,8-ig terjedhet a helyi szabályoktól függően, ez egy-két pohár bort jelent.
Hivatalosan a 0,1-0,5 ezrelék alkohol elfogyasztása normális tudatállapotnak felel meg, semmi látható jele nincs, nem is leszünk élénkebbek tőle. Élénkebbek csak további alkohol fogyasztása után lennénk, ami természetesen több szempontból is aggályos. A mellékhatásokon kívül az élénkség egy idő után hirtelen fáradtságba csap át. Sok ittas vezetésből származó baleset következik elalvásból.
Kábítószer
Hosszú távú utazások esetében hallottam speedet, azaz (met)amfetamin fogyasztó sofőrökről. Több országot átszelő tranzitkor használták, elsősorban azért, hogy alvás nélkül – sokszor spórolásból – teljesíteni tudják a távot.
A szer hatása dózistól függően akár nyolc óra is lehet. A speed igazából nem mulasztja el a fáradtságot, csak későbbre tolja ki a pihenés idejét. A nevétől eltérően a speedet fogyasztó sofőr nem lesz egyértelműen gyorshajtó, de a vezetőre jellemző a nyugtalanság, a folyamatos beszéd, a túlzott érzelmi kitörések, a kitágult pupilla.
Az anyag étvágytalanságot is okoz, ezért az étkezések elmulasztásával is időt takarítanak meg. A hatás elmúlása után akár egész napos alvás is következhet, és még depresszióba is eshet a fogyasztó. Azt hiszem, arra nem kell külön kitérni, miért életveszélyes az ilyesmi.
Zene
Rövid távon lehet megoldás, de csúnyán mellé is nyúlhatunk. Kellő hangerőn két Rammstein-albumot túl lehet élni, de a barátom egy hajnalon az andalító Morcheeba zenéjére repült le ívesen a hortobágyi nádasba.
Ének
Elsősorban magányos autózáskor, motorozáskor lehet esélye. Ilyenkor énektudástól függetlenül, lehetőleg hangosan kell felidézni dallamosabb emlékképeinket. A saját szórakoztatásunkon túl azért lehet valóban álmosságűző, mert a hevesebb lélegzetvétellel több oxigén jut szervezetőnkbe. Társas utazáskor nem ajánlott, mert feszültségforrás lehet. Főleg, ha a ctöbbiek már alszanak, mikor rágyújtunk kedvenc nótánkra.
Torna
Az egyik leginkább javasolt áloműző tevékenység. A hosszú utazás alatt elgémberedett végtagokat kötelező megmozgatni. Nem kell komoly gyakorlatokra gondolni, a lényeg, hogy az autóból kiszállva, lehetőleg jó levegőn, könnyű gyakorlatokat végezzünk. Karkörzés, guggolás, törzsdöntés.
Ilyenkor vérkeringésünk felélénkül, több oxigén jut a szervezetünkbe, és ez jó hatással van az agyra. A monoton haladásból, az ingerszegény környezetből való kiszakadás is nagyon jót tehet, ne sajnáljuk az időt a megállásra legalább kétóránként. Menet közben ügyeljünk az autó folyamatos szellőztetésére, a friss levegőre.
Kommunikáció
A legdurvább dolog, amikor mindenki elalszik az autóban, csak a sofőrnek kell tartania a frontot. A cserbenhagyás nemcsak illetlenség az utasok részéről, de veszélyes is. Még ha nem is volt álmos a vezető, az alvó emberekről ráragadhat a pilledtség.
Csoportos utazáskor mindig legalább egy ügyeletest kell tartani, aki ébren tartja a sofőrt. Vagyis beszélget vele. Ez a módszer nagyon hatásos, egy érdekes témát találva az idő is gyorsabban megy. Persze nem szabad átesni a ló túloldalára a sofőr figyelmének túlzott elvonásával. Például bármennyire is élénkítő, szexuális irányba nem tanácsos elvinni a kontaktust.
Alvás
Nincs jobb példa a vezetés közbeni álmosság szemléltetésére, mint Lázár Ervin: Szörnyeteg Lajos jaj de álmos című meséje. Hiába minden praktika, csak ez az egyetlen megoldás működik: ha álmosak vagyunk, aludjunk.
Inkább egy kicsit kényelmetlenül, de aludjunk ha szükséges
Annak idején, amikor még rendszeresen jártam az országot egy kisteherautóval, hajnalban indultam, és volt, hogy sötétedésig nyomtam. Furcsa mód nem este, hanem dél felé voltam a legálmosabb.
Egyszerűbb esetben én is cukor nélküli kávéval próbáltam felülkerekedni a fáradságon, de igazából csak egyetlen módszer vált be: megálltam a parkolóban, és aludtam pár percet. Fél óra pihenés elég volt arra, hogy rendbe jöjjek. Hosszú utazás során sem szabad sajnálnunk az 50 eurót motelre, vagy ne adj isten azt az egy órát, amit szunyókálással töltünk a parkolóban. Az időnél vagy a pénznél többet is veszíthetünk.
Az orvos
Végezetül megkerestem az Országos Alvásterápia Központot, hogy nekik milyen tapasztalataik vannak e témában. Dr. Kunos László, a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinika Alváslaboratóriumának vezetője nagyon érdekes és megfontolandó dolgokat mesélt:
„Számos olyan betegség létezik, ami fennállása esetén megfelelő mennyiségű alvás mellett sem leszünk kellően kipihentek nap közben. Ezek a problémák az alvás minőségét rontják el. Az egyik leggyakrabban előforduló betegség, ami a felnőttek öt százalékát érinti (ez itthon is százezres – általában aktívan járművet vezető – populációt jelent!) az alvás alatti légzészavar, az alvási apnoe.
A horkolással, alvás alatti légzéskimaradásokkal járó betegség számos negatív egészségügyi hatás mellett többek között az alvás pihentető voltát is jelentősen rontja, ezért nappal aluszékonyság, memóriazavar, koncentrálóképesség-csökkenés és a járművezetésre is kiható reakcióidő-lassulás következik be.
Már az 1990-es évek elején igazolták USA-ban végzett vizsgálatok, hogy az alvási apnoés sofőrök 7-9-szer több balesetet okoznak mint egészséges társaik.
Ezeknek a baleseteknek nagy részét nem elalvás okozza, hanem a reakcióidő-romlás következményéből adódó figyelmetlenség. Ennek megfelelően számos országban például a tehergépjármű-vezetés feltétele az alvásvizsgálat elvégzése, pozitív eredmény esetén pedig a szorosan ellenőrzött – és a légzészavart teljesen megszüntetni képes – terápia alkalmazása. Ha valaki nem vállalja a kivizsgálást, illetve az előírt terápiát, egyszerűen nem vezethet az adott államban.
Magyarországon még mindig messze nem eléggé ismert – és nem szűrt – a betegség. 2007-ben Budapesten rendezték a közös Francia-Magyar Közlekedésbiztonsági Konferenciát, ahol ebben a témában adtam elő. Előttem számos előadás hangzott el francia részről, szinte kivétel nélkül részletesen foglalkoztak a témával, kiemelték, hogy az alvászavarok célzott szűrésének jelentős szerepet tulajdonítottak a halálos közlekedési balesetek számának imponáló mértékű csökkentésében.
Magyar kollégáikon (biztosítók, rendőrség, egyéb közlekedésbiztonsági szervek képviseltették magukat) látszott, hogy fogalmuk sincs, miről beszélnek a francia urak. Véleményem szerint azóta sem történt érdemi áttörés…”
