Idén meglepően sok autómárka vagy modell ül születésnapot. Jubileumot ünnepel a száz esztendős Audi, a fél évszázados MINI mellett még számos más gyártó is és a KGST kőbölcsőjében is kerek hatvan esztendeje sírt fel egy torzszülött. Mi most a Mazda MX5-öst vesézzük ki egy kicsit jobban, hiszen húsz évvel ezelőtti megjelenésekor az átlagembereknek is egy csapásra elérhetővé vált a megbízható, könnyű és erős autók által kínált élvezet.
Legális kábítószer
Nem dakota közmondás, de sokak gondolják úgy, hogy a szexben és az autózásban is meg lehet ölni az élvezetet a túl nagy tömeggel. Valljuk be, nem lehetett teljesen hülye, aki ezt mondta. A Mazda MX-5-re nehéz lenne ráhúzni, hogy túlsúlyos lenne, így biztos nem ér minket csalódás, ha elvisszük egy körre.
Jelenleg már a harmadik generációnál tart a modell pályafutása, de nézzük, hogyan is kezdődött a világ talán legnépszerűbb – eddig több mint 850 ezer darabot adtak el belőle – roadsterének sikertörténete.
Kezdetek
Az első generációs MX-5 szervo, ABS, menetstabilizáló és légzsák nélkül került a piacra. A sok hiányzó kütyünek megvolt az előnye is, mindössze 960 kilogrammot nyomott két évtizede az első MX-5-ös széria. Azóta persze sokat változott a világ, bekerültek az autóba a különféle elektronikus biztonsági berendezések, bekerült a tempomat, iPod-csatlakozó, valamint a 12 másodperc alatt nyitható keménytető is felkerült a listára.
Az MX-5-ös rendeltetésszerű használata című oktatófilmünk következik:
Kattintás után, a második oldalon jönnek a fiatalok és lesz turbós MX-5 is.
Eleinte a motorválaszték sem hozta zavarba a vevőket, 1994-ig mindössze az 1,6 literes 115 lóerős soros négyhengeres égette a benzint az MX-5-ösökben, amelyet a 323-as Mazdából vették át. Váltóból ötfokozatú manuális került bele, de aki ki akart szúrni magával, vehetett automatát is.
Hízókúra
Az első nagyobb változtatásokra az 1994-es modellévig kellett várni, amikor már az 1,8-as 131 lóerőt teljesítő motor került a roadsterbe. Persze az autó tömege is elkezdett gyarapodni, ekkor már légzsákostul 990 kilogrammot nyomott az autó.
Az első generáció 1997-ig tartotta magát, aztán csendben, dolga végeztével elment nyugdíjba, hogy átadja helyét a következő generációnak, bár még néhány különleges kiadás erejéig még tartotta magát a következő évben is. Óriási sikerére senki nem számított előre, bár a hírek szerint mindig is volt igény az apró, könnyen kezelhető élvezetes sportkocsikra. Amerikában rendesen rákaptak, rengeteg nő vett Miatát. Az lehetett benne a nagyszerű a vezetésen kívül, hogy megbízható, problémamentes japán technika volt alatta.
Második generáció
1998-ban megérkezett a fiatalított MX-5. A legszembetűnőbb változást a bukólámpák eltűnése jelentette – a gyalogosgázolásos tesztek miatt száműzték ezt a megoldást, és leheletnyivel szélesebb, merevebb is lett az autó. Erősebb motor – a 7,9-es gyorsulásra képes 1,8-os, már 142 lóerősre izmosodott alapmotor mellett a japán és európai piacokon megmaradt az 1,6-os változat is – kicsit áramvonalasabb forma és természetesen újabb felszedett kilók – már kereken egy tonnát mutatott a fürdőszobai mérleg – jellemezték az új sportkocsit.
Közben számtalan limitált szériás, különleges kivitel is piacra került, így volt jubileumi kivitel is, a tizedik születésnapra.
Csinosítás
2001-ben könnyed ráncfelvarrás következett, az utastéren frissítettek egy nagyot. Fehér számlap került a műszerek mutatói mögé, finomítottak az üléseken. A csúcsmodell nagyobb féktárcsákat és felniket, alacsonyabb oldalfalú abroncsokat kapott, ami kanyarok élvezetén dobott nagyot, a teszteken 0,88 g-s oldalgyorsulást is mértek vele, annak ellenére, hogy a merevebb kasztni és az egyéb változtatások miatt újabb hatvan kilogrammot szedett fel az MX-5-ös.
AZ 1,8-as motorból már 143 lóerőt lehetett előcsalogatni. A 2004-es modellévig kellett várni az első gyári turbós változatra, amely 178 lóerőt tudott. A turbó és a töltőlevegő-hűtő mellett különleges felfüggesztést, tovább fejlesztett váltót és kuplungot kapott a kocsi. Szintén ebben az évben, Japánban 350 darabos keménytetős szériát is legyártottak, amely újabb tíz kilós hízáshoz vezetett.
Három
2005-ben aztán megérkezett a harmadik, máig is gyártott – igaz, egy faceliften azóta már átesett – változat. 1,8-as és kétliteres motorokkal kapható, a legnagyobb teljesítményű változat már 160 lóerőt enged a hátsó kerekekre öt vagy hatfokozatú manuális váltón keresztül. Kapható automata is belőle, de az szerintem idegen az autó stílusától.
Egyre több elektronikai segítség jár az autóhoz, ami egyre nagyobb tömeget is jelent. Ennek ellenére az MX-5 mégis olyan autó, amit mindenkinek ki kellene próbálni az életben, legalább egyszer. De inkább többször.
