Mielőtt azonban nekilátnánk rombolni, derítsük ki, miért és hová szokás fekvőrendőrt állítani, mi kell ahhoz, hogy a mi utcánknak is legyen sajátja.
Okosításért az Újpesti Önkormányzathoz fordultunk. Praktikus okokból esett rájuk a választás, ez az önkormányzat van a legközelebb, és korábban, más autós témában már jártam náluk. Bár kiver a víz a hivatallátogatásoktól, ügyintézésektől, itt mégsem futott át az agyamon, hogy fegyvert kéne vásárolnom. Simán, harc nélkül vettem a portásakadályt és megúsztam egyetlen szóbeli engedéllyel az egész anyag megírását.
| Nevezzük nevén! |
| A fekvőrendőr nem szép szó, a binomiális nomenklatúra szerint ennek a forgalomtechnikai izének sebességcsökkentő küszöb, esetleg sebességkorlátozó borda a becsületes neve. De semmiféleképpen nem fekvőrendőr. |
Hol lehet?
Leggyakrabban lakó- és pihenőövezetekben, illetve ezek határain haraphatja le a nyelvét a gyanútlan autós, de az iskolák, óvodák környékén is előszeretettel fektetnek fekvőrendőrt. Nagyobb, egybefüggő lakóterületek, kertvárosi blokkok be- és kilépőpontjainál – itt tábla is jelzi, miféle akadályokra számíthatnak az autósok – a járda szintjét is szokás megemelni, itt a belső utakon sem ritkák e fekvőrendőrök.
Mi kell a telepítéséhez?
Újpestnek saját önkormányzati rendelete is van a – lakossági kezdeményezés alapján történő – forgalomlassító műtárgyak telepítésével kapcsolatos teendők szabályozására. Ennek egyik legszembetűnőbb eleme, hogy ha egy lakóközösség a fekvőrendőr építéstől várja a sorsa jobbra fordulását, akkor mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk. Ugyanis az önkormányzat csak akkor építi meg, ha az összes költséget – beleértve a tervezés, engedélyeztetés költségeit is – és azt át is utalta az önkormányzat számlájára. Persze indokolt esetben a Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság az összeg felének megfizetése alól mentesítést adhat.
A polgármesternek – ő fog dönteni majd az ügyben – benyújtandó kérelemnek tartalmaznia kell a kezdeményezés indokát, az áhított fekvőrendőr pontos helyét, létesítésének okait, valamint egy nyilatkozatot, hogy a kezdeményezők állják a telepítés összes költségét.
EU-szabvány?
A lidérces kivitelű fekvőrendőrök felett kesergőknek rossz hír, hogy sok egyébbel ellentétben a fekvőrendőrök kivitelezésére nincsen semmiféle szabvány. Nincs előírva a mérete, meredeksége, anyaga, vagy éppen a burkolata sem, tehát elméletben olyat épít az önkormányzat, amilyet akar, lényeg, hogy a funkcióját – a forgalom lassítását – ellássa. Ez pedig egy egyszerű dobbantóval is megoldható.
Nagy lépték
Ennek ellenére mégis komoly munka előzi meg a lefektetésüket, még akkor is, ha az autósoknak erről teljesen más a véleményük. Az alapkoncepció az, hogy sehová nem raknak úgy forgalomlassító akadályt, hogy ne vizsgálnák meg a várható hatásait nagyobb léptékben. Értelemszerűen ha valahol – az elméletben legnagyobb áteresztőképességű hatvan kilométer/órás tempóról – nagymértékben lelassítják a forgalmat, akkor abból máshol csinos kis torlódás alakulhat ki. Ami a túlzsúfolt városban nem jó dolog.
A munka megkezdésének feltétele a jóváhagyott forgalomtechnikai terv. Ezen túl alkalmazkodni kell az útpályához, figyelembe kell venni az út szélességét, műszaki jellemzőit, állapotát, és a víztelenítésre is gondolni kell.
Azért néhány szempontnak mégis illik megfelelnie a forgalomlassító akadálynak. Olyat ugyan lehetetlen építeni, amely az arasznyi tengelytávú Toyota IQ-val és a hetes BMW-vel is ugyanúgy leküzdhető, de mégis van valami középút.
A következő oldalon kiderül, hová nem építenek fekvőrendőrt és ki fizet, ha leszakad az autó alja
A legjobb?
A kerületben leginkább a színes díszkővel borított megoldást részesítik előnyben. Ez általában elég nagyméretű ahhoz, hogy egy átlagos autó baj nélkül át tudjon rajta jutni. A szakember szerint az a jó, amire a 2,5-2,7 méteres tengelytávval is fel lehet állni. Ellenpéldának a lecsavarozható, műanyag darabokból összerakható példányokat említette, amelyek vagy maguktól esnek szét, vagy szorgos keze felszedik a kényes helyen – a kerekek útjában lévő darabjait.
Hol nem lehet?
Akadnak olyan helyek is, ahová semmiféleképpen nem építenek fekvőrendőrt. Ilyenek a tömegközlekedési járművek – buszok, trolik – által is használt utak, illetve ahol jelentősebb teherforgalom is van.
Megkérdeztük azt is, hogy miféle szankciókra számíthat, aki önkéntes igazságosztónak érzi magát és mindenféle engedély nélkül saját fekvőrendőrséget állít fel. Rossz hír, hogy a partizánakció csak ideig-óráig marad titokban, ugyanis az útkezelőnek idővel biztos szemet szúr a turpisság. Aztán lehet bontani, magyarázkodni, büntetést fizetni.
Ki fizet, ha törik?
Természetesen azt is megkérdeztük, mi van akkor, ha a tankcsapdára hasonlító kivitelű fekvőrendőrt megbontja az autónk szerkezeti egységét. A válasz szerint elméletileg nem lehet ilyen eset, ugyanis a forgalomlassító műtárgyakat építés után átadják a közút kezelőjének, aki nem vesz át használhatatlan fekvőrendőrt. Ennek értelmében az elbontás, bármennyire is szomorú, de lehetetlen közeli küldetés, mert ha már megépült a fekvőrendőr, akkor bizonyítottan indokolt a léte.
Max. 30
A gyakorlatban azért az autósoknak teljesen más a véleményük egy-egy fekvőrendőrről. Gyakran felhozott érv, hogy nem lehet szabályosan harminccal áthajtani egy-egy hasonló készségen, tehát biztosan rosszul építették meg. Sajnos ez nem így van, egy sebességkorlátozó küszöb akkor is „jó”, ha csak hárommal lehet rajta átjutni, hiszen a harmincas tábla csak a legnagyobb sebességet korlátozza, annál lassabban is lehet menni egy-egy útszakaszon.
Tehát ha egy harmincas ugratás utáni földreszálláskor elhagyjuk a kartert, nem érdemes kártérítési igénnyel kopogtatni a közút kezelőjénél.
