80 ezer roncs évente
Hazánkban több téren is félbalkáni állapotok uralkodnak, az egyik ilyen a fölöslegessé vált autók tárolása és ártalmatlanítása. 280 legális hulladékkezelőre 1200-1300 illegális bontó jut – hallottuk a témáról a Műegyetemen rendezett eszmecserén.
Az évente a forgalomtól elköszönő 80 ezer autó körülbelül felét ártalmatlanítják csak előírásszerűen, a többi egyszerűen eltűnik a hivatalos statisztikák számára. Egy részük az utakon várja, hogy a közterület-felügyelők elszállítsák, sok árokparton, kertek végében, erdőkben rohad el.
Egy részük pedig engedéllyel nem rendelkező bontókban, műhelyekben végzi, ahol akár lopott autók is nyom nélkül eltüntethetők. Nem csoda, hogy az autólopások felderítési aránya hét százalék. A bűnözők miatt mégsem szabad minden bontóról és használtalkatrész-kereskedőről rosszat feltételezni.
Másodlagos jelölés: érdemes, de nem kötelező
Az eltulajdonított, szétkapott és alkatrészeiben kiárult autókra profi iparág épül, amelyet az alkatrészek másodlagos jelölésével lehetne visszaszorítani. Ez a tulajdonos magánügye, ha áldoz valamilyen utólagos azonosítóra, nehezebben tűnik el örökre az autója.
| Mit kezdjünk egy roncsautóval?
Minden roncsautó veszélyes hulladék, ártalmatlanításukat és szétszerelésüket csak megfelelő engedélyekkel és háttérrel rendelkező bontók végezhetik. A környezetvédelmi és egyéb előírásoknak megfelelő autóbontók listáját az NKH közli honlapján. A cikk írásakor 174 átvevőhely címe szerepelt a táblázatban, a főváros mellett a legtöbb Bács-Kiskun megyében működik. Nem elég az autót eljuttatni a regisztrált bontókba, a forgalmit, a rendszámot és ha van a kocsinak, a törzskönyvet is magunkkal kell vinni a forgalomból történő szabályos kivonáshoz. Jó esetben pár ezer Ft Leadás után a telepeken zárt rendszerben eltávolítják a fékbetéteket, az akkumulátort, a fék- és a hűtőfolyadékot, a kenőanyagokat és az olajszűrőket. Ezt hívják szárazzá tételnek. A szétbontás után megmaradó, fémdarálóba kerülő roncsnak is van sajátos neve a bontós zsargonban: mentesített járműváz. A bontókon kívül a fölöslegessé vált autót hulladékfeldolgozó-telepre is be lehet adni, ahol a kocsiért kilónként néhány forintot még kaphatunk is. Nagy pénzt ne reméljünk, egy alsó középkategóriás (Astra-méretű) autóból jó esetben kijön pár mozijegy ára. |
A regisztrált bontókból gyakorlatilag hiányoznak az öt év alatti autók – mutatott rá egy nonszenre Nagy László, a Gépjárműbontók Országos Egyesületének alelnöke.
Sajnos van mit írni a témáról, a második oldalon a kiszabható bírságokról lesz szó
Adódik a kérdés, hogy mi lesz a rommá tört és viszonylag friss autókkal? Sokszor illegális bontókban végzik donorként, vagy helyreállítják őket és csalási céllal hitelt vesznek fel rájuk. A pénzintézetek a csalókon keletkező veszteségüket persze beépítik a tisztességes ügyfelek rátáiba.
500 milliárdos körforgás
Gablini Gábor nem érti, a különféle állami hatóságok miért nem néznek a körmére azoknak a cégeknek, amelyek a roncsértékre ráígérve viszik el a roncsokat a biztosítóktól. Szerinte a javítóiparban évi 500 milliárd Ft fut körbe, és ennek csak kis része megy át legális csatornákon. Mindeközben a szabályosan működő, adózó szervizek tönkremennek, mert az egyenlőtlen versenyben eltűnnek az ügyfeleik – panaszolta a GÉMOSZ elnöke.
Az illegális bontók működését az állami hatóságoknak kellene kiküszöbölnie, de ez nehézkesen működik. A Nemzeti Közlekedési Hatóság munkatársai nem szállhatnak meg csak úgy egy telephelyet, a rendőrségnek az eljáráshoz feljelentés, körözött személy vagy autó kell.
Hatóságok: mindenkinek van kifogása
Az összehangolt állami fellépés leghatékonyabb szereplője a Vám- és Pénzügyőrség lehetne, főleg, ha a párszázezer forintos bírságok helyett lefoglalná a telepen található, igazolatlan eredetű autókat. Csak ez volna valódi érvágás a csalóknak. Jelenleg nincs egységes gyakorlat abban, hogy a VPOP munkatársainak ehhez van-e joga.
Az állami szervek a jogosultság és a szükséges létszám hiányára panaszkodnak. Lovas Károly, a Nemzeti Közlekedési Hatóság általános elnökhelyettese elmondta, hogy a szervezetnél az NKH-s átállás előtt 2600-an dolgoztak, a létszám ma nem éri el az 1900 főt. Az NKH ellenőrének bruttó 140 000 forintos fizetésért kellene feszegetnie a lakatot éjjel az illegális bontó ajtaján.
Több pénzzel és erőforrással nyilván könnyebb dolguk volna, de szakértők szerint a meglévő jogszabályi és hivatali háttérrel is többre juthatnánk az illegális bontók kiszorításában.
Pár éve az APEH a vizsgált roncsautós telepek 86 százalékát megbüntette átlag 40 ezer forintra, amit az érintettek röhögve kifizettek és folytatták az ipart. Ha az adószedők újra eljönnek, visszaesőként akár egymillió forintot is elérő bírságokat kiszabhattak volna rájuk, de nem jöttek.
Környezetvédelmi bírság: 350 000 forinttól
A veszélyeshulladék-bírság a kocsi súlyától függ. Egy középkategóriás modellre nagyjából 350 000 Ft az első esetnél, a további autóknál ez emelkedik. Csakhogy a felszín alatti és feletti vizekre, a talajra veszélyes bontási tevékenységet nehéz bizonyítani. Mivel a bontósnak nem kell elszámolnia a telepén lévő autók eredetével, simán azt hazudhatja, hogy ez eladásra van itt, azt csak megőrzi, amazt javítja. Majd mindhárom eltűnik.
A feketegazdaság és a törvényes szereplők harca az autóbontók piacán is egyenlőtlen. Kicsit többe kerül olajtartályra kötött betonteknőben ártalmatlanítani a folyadékokat, mint hagyni őket beszivárogni a földbe.
Többmilliós hendikep
Az előírásokat tisztelő autóbontó 3-4 milliós hátránnyal indul a környezetét rombolóval szemben. Utóbbi így könnyen alákínál a legális szereplő árainak, mondjuk egy hétezer forintos bontott ajtót odaad jóval olcsóbban.
Ennek az ügyfél persze örül, csak közben nincs járulék- és adóbevétel, drágán helyreállítható környezetrombolás annál inkább. Szigorúbb és gyakoribb ellenőrzéssel nem lehetne a rezsibe beépíteni a büntetéseket. Ezen kellene változtatni, még mielőtt a törvénytisztelő piaci szereplők végleg lehúzzák a rolót.
