Míg a nagyobb cégek óvatosak a tisztán elektromos hajtással, a kisebb vállalatok lelkesebben lendülnek támadásba. Konnektorról tölthető járművel már szinte mindenki találkozhat, ha egy nagyobb bevásárlóközpont járműosztályára téved. Nálunk, főleg vidéken, a legelterjedtebbek a kínai elektromos kerékpárok.
Elsősorban az idősebb generációnak – akik eddig is megdöbbentő lassúsággal voltak képesek kerekezni – jelent nagy segítséget a lassú, de igen egyszerűen kezelhető villanyhajtás. Igen ám, de egy villanybringa feladja a harcot, ha egy kukoricás zsákot lát, és a gázpalackkal sem oly könnyű a manőver, mint egy kempinggel. A nagyvárosokban pedig egyszerűen nem tudnak labdába rúgni, 20-30 km/ó végsebességgel senki sem kockáztatja életét a Váci úton.
A megoldás egyértelműen a villanyautó. Lehetőleg olyan jármű, ami több mint kétszemélyes. Eddig erre nem volt kész megoldás. A bátrak megpróbáltak barkácsolni, és átalakították hagyományos járművüket villanyhajtásúra. Ha a technikát legyőzték, a hatósággal kezdődött a sokszor nagyobb harc.
| A villamosítás élharcosa: Budapest! |
| Például a székesfehérvári Szirmai Zoltán is lakóhelyén kezdte villanyra alakított Fiat Tipójának papírozását, de a kezdeti támogatás egyszer csak alábbhagyott, és egyszerűen elutasították a forgalomba helyezést. Autóépítésnek definiálták, autót magánszemély pedig nem építhet nálunk, így viszontlátásra. Ezután egy budapesti engedélyeztetési kör következett, és mivel Budapesten már volt egy engedélyezett átalakítás, így sikerrel járt. Ez sajnos bevett gyakorlat, ha már egyszer valaki végigverte a folyamatot, utána már többnyire zöld az út. Többnyire, mondom, de most ebbe ne menjünk bele, mert ez még egy külön történet, majd legközelebb. |
A házi átalakítás nem lehet alternatíva, annak ellenére, hogy egyes cégek már rámentek erre a vonalra is. Inkább szívesen venné a környezettudatos vásárló, ha befáradhatna egy szalonba, és a hagyományos autóhoz hasonlóan vásárolhatna konnektorról tölthető autót is. Ez mától megoldható.
A Közlekedési Múzeumban, néhány régi magyar járműtől körbeölelve kedden mutatták be a REVA elektromos kisautót. Néztem a kicsi járműveket, és azonnal eszembe jutott a mi Pulink. Hiszen az is konnektorról tölthető, hasonló felépítésű villanyautó volt. Egy óriási különbséggel: a Puli immár húsz éve mutatkozott be nálunk.
A nyolcvanas évek közepén arról cikkeztek, hogy Hódmezővásárhelyen hamarosan megindul a magyar autógyártás. Információink szerint a franciákkal és a svájciakkal kötött államközi szerződés hozta létre a Pulit, és a Hódmezővásárhelyi Gépgyár 1987-ben dízelmotororral kezdte meg a gyártását.
A történet nem indult valami fényesen, az első megrendelés 400 autóra szólt, de hiába készültek el a felépítménnyel, hiába voltak meg az alkatrészek, sajnos elcsúsztak a határidővel, így a megrendelők visszaléptek.
A dízelmotor sem jött be, 1990-től soros gerjesztésű, egyenáramú, 7,4 kW-os villanymotorra cserélték a hajtást. Az energiaellátásról tíz darab 6 voltos, 240 Ah-s savas akkumulátor gondoskodott. A kétüléses, üvegszálas karosszériájú jármű 5,4 lóerős volt, legfeljebb 60 km/ó sebességgel volt képes haladni, de a legendák szerint akár száz kilométert is megtett egy töltéssel.
Összesen 1750 autót gyártottak, az autók java részét külföldön értékesítették. 1994-ben beszüntették a gyártást, 1998-ban már a Puli Kft.-t felváltó Speed Kft. is elköszönt. Ezek után az egyik flottavásárló, a Budapesti Temetkezési Intézet lett a márkaszerviz. A mai napig is használatban van néhány sötétkék, hosszított Puli szertartáskocsi. A sors fintoraként a Közlekedési Múzeumban bemutatott színes Reva villanyautók a velük szemben bakon pihenő Puli kabrióra meresztgették gülüszemeiket.
A következő oldalon megismerhetjük a Revát, és kiderül, mennyibe kerül.
Figyelem! Csak erős idegzetűek kattintsanak!
A Reva funkciójában a Puli utódának mondható, természetesen klasszisokkal profibb minőségben. A hátsó kerekeket hajtó, 13 kW-os, váltóáramú, háromfázisú aszinkron motorral a végsebesség 80 km/óra.
Az energiaforrás itt is a 6 voltos aksi, ebből nyolc darab 200 Ah-s van sorba kötve, a rendszer mezei, 16 amperes, 230 Voltos konnektorról tölthető. A töltési idő 8 óra, de két és fél óra alatt már 80%-ra tölthetőek a telepek. A hatótáv úgy 80 km.
A Reva a mozgási energiát is feldolgozza, vagyis lassuláskor, fékezéskor visszatölt. Az autó zártszelvény vázra épült, a burkolata ABS műanyag. Klíma, de akár bőrülés is rendelhető hozzá. Kívülről vidám karikatúra-külseje van, nem mondanám csúnyának, inkább vicces, akár egy játékautó. 2,6 méter hosszú, 1,3 méter széles és 1,6 magas. Fura.
Nincs sok értelme ecsetelni, milyen nagyszerű egy ilyen kis autó, aki képes kompromisszumokra, az tökéletesen elégedett lenne a járművel. Csupán egyetlen óriási hátránya van: a kemény vételár. A Reva alapmodell – 300 Ft/euró árral számolva – 3 780 000 Ft, az extrás klímás változat 4 390 000 Ft.
Ha még ez nem elég, 5 698 000 Ft-ért megrendelhetjük a lítium-ion aksis változatot, amely 120 km-t is képes megtenni egy töltéssel. Sajnos ez a telep még igen drága, nagyon tudatos környezetvédőnek kell lenni, hogy ekkora összeget adjunk ki ezért.
4,4 millió körül már szép használt hibridautó-felhozatal van. És zéró emisszió ide vagy oda, a legelvetemültebb méregzöld is meginogna, ha egy extrás Reva, vagy egy 2008-as Toyota Prius közül kéne választania. A forgalmazó azzal nyugtatott, hogy a sorozatban gyártott elektromos autók közül ez a legolcsóbb jármű, és érdemes utánaszámolni a költségeknek. Számoltam, számoltam, de azért nem vagyok teljes mértékben meggyőzve.
De el tudom képzelni, hogy a családi autó mellé egy ilyesmit válasszak városi lótás-futáshoz. Ezt a járművet négykerekű motorkerékpárnak regisztrálták, így az üzemanyagon túl a fenntartási költsége is csekély. A forgalmazó reálisnak tűnő számításai szerint egy 1,4-es Opel Astra 15 000 km futásteljesítménnyel évi kb. 710 000 forintjába van a tulajdonosának, a Reva ugyanilyen paraméterekkel 214 000 Ft-ot visz el a kasszából.
A bemutatón találkoztam egy potenciális vevővel, aki igen elszántnak látszott. A Tatáról érkezett nyugdíjas házaspár úgy határozott, hogy nekik elég volt a benzinből. Kipróbáltak egy konkurens márkát is (a nevére nem emlékeztek, de gyanítom, hogy a Brixxon volt, mert ausztriai gyártásról beszéltek). A Revát minden tekintetben komolyabbnak találták, de gerincbántalmuk miatt nem mellékes, hogy a konkurenciába könnyebb volt beszállniuk.
Teljes erőnkből drukkolunk a Revának és minden hasonló próbálkozásnak. A sajtótájékoztatón még kormányzati oldalról is elhangoztak ígéretek. Talán egy jó adócsökkentés, ingyenes parkolás még vonzóbbá teheti, de nekem ezzel kapcsolatosan rossz előérzetem van. Nem akarok károgni, és lehet, hogy csak az eddigi megélt tapasztalat beszél belőlem, de amint potenciális bevételi forrást fog jelenteni a villanyáram, mint járművek hajtására használt energia, segítség helyett alighanem csúnyán meg fogják adóztatni. Vagy nem?
Videón a Reva:
