Nemrég Budapest egyik útján a hagyományos kátyújavítás mesterfogásaival ismerkedtünk, néhány napja pedig a Magyar Közút meghívásának tettünk eleget. Az üzemlátogatásnak gyakorlati haszna is volt, néhány úthiba eltűnt a nyolcas útról.
|
A Magyar Közút Nonprofit Zrt idén májusig 357 ezer darab kátyút tüntetett el, amire 2,9 milliárd forintot költöttek. Ennyi pénzből 36 ezer tonnányi anyaggal foltozták be a tél okozta sebeket. A Társaság projektgazdája 79 eu-s projektnek. A közbeszerzési eljárás keretében kiválasztott kivitelezők tavaly augusztusban kezdték és idén novemberig befejezik a hét régióban közel 1120 kilométernyi út felújítását. Ezek főleg a kistelepüléseket összekötő 4-5 számjegyű utak, átlagosan 5-6 kilométeres szakaszokban történő felújítását érintik, 44,5 milliárd forint értékben. |
Hogyan működik?
Maga a technológia nem teljesen új, korábban már kísérleteztek vele, de valamiért csak mostanában kezd elterjedni. A kerekes, kórházi ágyra hasonlító útjavító készség nagyjából úgy működik, mint egy grillsütő. A munkások a kipécézett úthiba fölé tolják, begyújtják az alján sorakozó gázégőket, majd beállítják az időt és várnak. Ha éppen aszfaltsütögetés közben látjuk a brigádot az út mellett, akkor azt gondolhatnánk, hogy csak a lapátot támasztják, holott ilyenkor is folyik a munka.
A szerkezet a hatalmas infra hősugárzóival egyszerre két és fél négyzetméternyi felületet tud arasznyi mélyen felforrósítani, nagyjából 120-130 fokosra.
Ha csörög az óra, kikapcsolják a gázégőket, eltolják a szerkezetet majd lapátokkal felszedik a megolvadt aszfaltot.
Meglocsolják bitumenemulzióval, ráborítanak egy féltalicskányi hidegaszfaltot, és már jöhet is az úthenger. Kész, használják egészséggel!
Munka közben csak ennyit látni belőle:
A cikknek még nincs vége, lapozás után eláruljuk, miért is jobb ez a módszer, mint a hagyományos.
Miért jobb?
Amellett, hogy ez a technológia gyorsabb, olcsóbb, kevesebb anyagszállítással jár – a felmart aszfaltot nem kell elszállítani, hiszen az úthibát főként saját, felmelegített anyagával tömik be -, a munkásoknak sem annyira megerőltető. Értelemszerűen így gyorsabban tűnnek el az utakról a kátyúk. Maga a végeredmény is tartósabb, hiszen az olvasztás miatt nincs éles határvonal a javítás és a környezete között. Így a víz beszivárgásának, majd a szétfagyásnak is kisebb az esélye. Mellékúton a nagyobb úthibák javításához más útfelújítások során felmart aszfaltot hasznosítanak újra, ezzel is kímélve a környezetet és közös pénztárcánkat.
Szintén a melegítéses eljárás mellett szól, hogy esőben, hidegben is lehet vele dolgozni, ami eddig szinte elképzelhetetlen volt, hiszen az aszfaltkeverő üzemek hidegben nem üzemelnek, esőben pedig technológiai okokból nem lehetett kátyúzni.
Spórolás
A melegítéses technikával rengeteg pénzt spórol a cég. A munkafolyamatból kimarad az aszfaltmaró gép szállítása, működtetése, illetve a felmart aszfalt elszállítása, tárolása. Sőt, a saját laborjukban olyan eljárások kifejlesztésén is dolgoznak, amelyek a korábban felmart és felhalmozott aszfalt újbóli felhasználását tenné lehetővé. Ez azért bonyolult dolog, nem csak annyiból áll, hogy behajigálják a darabokat egy hatalmas kondérba, alágyújtanak és kész. A bitumen is elöregszik az állásban, spéci anyagokkal kell visszahozni az élők közé.
Szintén különleges, hogy az útjavítók csupán négy napot dolgoznak egy héten, de akkor tíz órás egy műszak. Csak ezzel az apró trükkel 200 milliót tud megtakarítani a cég, hiszen így kevesebbszer kell kiállni a gépekkel, a rövidebb holtidőkkel hatékonyabban lehet dolgozni.
Az utak ellensége
A hazai utak átlagéletkora negyven év körüli, – a szomszédos Ausztriában tíz – így azok karbantartása szép feladatot ró a hazai autóutak nagy részének karbantartását végző Magyar Közút
Néhány perc alatt keskeny, hosszú géppé is át lehet alakítani
Nonprofit Zrt.-re. A jelenlegi kapacitással nagyjából harmincévente érnek körbe a 30 ezer kilométernyi autóúton. Annak ellenére, hogy tapasztalat szerint május végéig csökkentik le a kátyúk számát 20 000 darabra, jelenleg is dolgoznak folyamatosan, a javítgatások egész évben folynak. Nehéz tartani a tempót, mert úthibák nemcsak télen keletkeznek, hiszen az aszfalt legnagyobb ellensége a fagy mellett a túlterhelt kamion.
Szétnézve a telephely gépparkján, gyorsan kiderül, hogy itt nem csak csúcstechnikával dolgoznak. Több évtizedes targoncák, oldtimer Unimog, egy muzeális árokásó Tatra – amely nyugdíjba vonulás után is melózik, tavaly 70 kilométernyi árkot ástak vele – de új járgányokkal is találkozunk.
Hazafelé még megnéztünk egy másik kátyújavító módszert is, ahol egy gigantikus, porszívószerű gépből jön a lukat betöltő matéria. Elsőként sűrített levegő, aztán kétféle méretű kőzúzalék – a kátyú méretétől függően – és forró bitumen csordogál a gégecsőből felváltva. Nehéz elhinni, hogy ez tartós megoldás, de ha kihűl, egész stabilan befoltozza a lyukat.
Ha valaki a spéci aszfaltsütőre kíváncsi, a következő hetekben a legnagyobb valószínűséggel Vác környékén futhat vele össze.
