Talán a legszebb híd
Ezernyi szegecs

Ezernyi szegecs

Ezernyi szegecs


2007 májusától két éven át tartott – fél évvel tovább, mint tervezték – a legrövidebb fővárosi dunai híd teljes rekonstrukciója. A két év alatt kicserélték a közúti és a villamospályát, a gyalogosjárdákat, és korrózióvédelemmel látták el a híd acélszerkezetét is.

Kijavították a pilléreket, hídfőket és elvégezték a szükséges közmű-rekonstrukciót, pótolták a sokáig hiányzó díszítőelemeket is, valamint egyedi LED-es díszvilágítást is kapott a Szabadság híd.

Mi pedig megnéztük, hogy milyen munkát végeztek 5,6 milliárdért – az EU 2,5 milliárd forinttal szállt be a költségekbe – és persze készítettünk pár képet is.

A múlt

Szép lassan összeér a híd

Szép lassan összeér a híd

Szép lassan összeér a híd


A Szabadság híd – eredeti nevén Ferencz József híd – 1896 októberére lett kész, az egyik utolsó szegecset maga a császár kalapálta bele a híd szerkezetébe. Az uralkodói ezüstszegecs foglalata még megvan, de a nemesfémnek már jó ideje nyoma veszett.

A második világháború vége felé a visszavonuló németek ezt a dunai átkelőt is sikeresen felrobbantották. A leszakadt középső részt később aránylag könnyen kijavították, de ezen a részen a mostani, legutóbbi felújításig egyszerűbb mintájú korlátok óvták a Dunába eséstől a gyalogosokat.

Mégis a mostani felújítás leglátványosabb eleme az új díszkivilágítás. Korhű kandeláberek, reflektorok hada és energiatakarékos LED-sor gondoskodik a díszes acélszerkezet éjszakai megvilágításáról.

Hiányos fényhíd

Középre nem jutott fény

Középre nem jutott fény

Középre nem jutott fény


Az, hogy a világítás egy kicsit hiányos, már messziről látszik. Annyira hangsúlyos a középső részen a sötét szakasz, hogy az már nem is tűnik fel, hogy a két végén sincs minden rendben a fényekkel.

Oda, ahonnan már a híd járdáján állva is elérhetőek lennének a LED-es panelek, már nem tettek semmit. Azért, hogy lopásbiztos legyen. Végül is logikus, ami nincs, azt nem is lehet ellopni. Bár nem is világít. Így ezt mi nem neveznénk lopásbiztos világításnak.

Itt még nincs vége a cikknek, kattintás után eláruljuk, mi a baj a híddal


De nem kell nagyon nekikeseredni, a mostani fények még nem véglegesek, lehet és fognak is rajta még javítani. Néhány oszlopra még kerül világítás, de egyelőre ezeknek csak a nyomai vannak meg, lógó vezetékek képében.

Rideg-fehér

Fehér fényben fürdik

Fehér fényben fürdik

Fehér fényben fürdik


A LED-es világítás furcsa, kicsit rideg fénybe öltözteti a hidat. Főként akkor nagy a kontraszt ha látjuk a háttérben a narancsos fényben úszó várat is. A Szabadság híd fényeinek kiválasztásánál tudatosan választották a gyakrabban használt nátriumlámpákhoz mérten ridegnek ható fehér fényt.

Az ok egyszerű, a híd jellegzetes zöld színe teljesen megváltozott volna a narancs-színű fényben. A LED-ek pedig kicsik, takarékosak, és szinte sosem romlanak el, tehát ideálisak voltak a célra.

Nyáron alkonyattól hajnali egy óráig, télen pedig éjfélig van bekapcsolva a fővárosi épületek díszvilágítása. Ennek a villanyszámlának a kifizetése évente valamivel több, mint százmillió forintba kerül.

Díszfény
Reflektor a rácsok között

Reflektor a rácsok között

Reflektor a rácsok között


Budapesten nyolcvan évvel ezelőtt kapcsolták fel az első épületek díszkivilágítását.

Elsőként 1928 augusztusában a Halászbástya és a Mátyás-templom kapott éjszakai fényeket – az akkori szerelési munkák mindössze hat napig tartottak – amit a nagy siker miatt még ugyanabban az évben követett a Szent Gellért-szobor, majd egy évvel rá a Citadella később pedig a Vár, a Lánchíd és a Parlament következett.

Ez nem túl korhű

Ez nem túl korhű

Ez nem túl korhű


A második világháborúban érthető okokból nem erőltették az éjszakai kivilágítást és az ostrom utáni jó néhány évben is takarékosan bántak vele.

Mindössze néhány szovjet emlékmű, szobor kivilágítása volt kötelező, illetve a Parlament tetején éktelenkedő vörös csillag derengése mutatta az irányt éjszaka még akkor is, amikor a díszvilágítást már lekapcsolták.

Később, a hetvenes években ismét divat lett a fontosabb, erre méltó épületek kivilágítása, amely egészen az évtized végi energiaválságig töretlenül fejlődött.

A folyó halad

A folyó halad

A folyó halad


A mostani, alapos felújítás után elméletileg az elkövetkezendő harminc évben nem kell majd hozzányúlni a hídhoz, hiszen az alapokig lebontottak, majd újraépítettek mindent, amit szükséges volt.

Különleges korrózióvédelmet és extra, falfirkaálló bevonatot is kapott a szerkezet, és a felújítás óta már villamosok sem rázzák meg alapjaiig a hidat. Csupán két nagy baja lett a hídnak: a sok fotózó turista mellett feltűntek a nemzetközi koldusmaffia szakmunkásai is, valamint a híd pesti oldalán a metróépítés miatt nem lehet túl messzire jutni.