Hiba lenne messzemenő következtetéseket levonni a férfiak vezetési stílusa és a párkapcsolatban nyújtott teljesítménye között, egy péntek délutáni dugó a feltúrt Budapesten ugyanis még a legszelídebb papucsférjből is képes kihozni az állatot, s egy romantikus éjszakai sétakocsikázás holdfénynél a kedvessel az amúgy rendszeresen a közlekedési szabályokra fittyet hányó macsót is tisztes, megértő polgárrá változtatja, legalábbis a szerelmi kaland idejére.
Az elmúlt napokban azonban néhány olyan történetnek voltam tanúja az utakon, melyek arra ösztökéltek, hogy elhiggyem, van némi igazság a sztereotípiákban, és érdemes elgondolkozni a következő állításon: Nézd meg, hogy vezet, hogy tudd, mi vár rád, ha összekötöd vele az életed?
Példás családapa agresszív beütéssel
Reggel nyolc óra, tülekedés az óvoda előtt a parkolóhelyekért. Mindenki siet, szinte izzik a levegő az idegességtől. Végre felszabadul egy hely, ketten is rástartolunk.
Én nyertem, egy határozott mozdulattal sikerült az autóm orrát gyorsabban bekanyarítanom az értékes helyre, de örömömet egy másodperc alatt elrontotta az ugyanerre a parkolóra pályázó, szemből érkező autó tulajdonosa. Fülsiketítő dudálással egy ízes káromkodás kíséretében adta tudtomra, ez a hely neki járt volna. Hogy miért, azt máig nem tudom.
Gyomrom görcsbe szorult, adrenalinszintem megemelkedett, és kedvem lett volna hasonló stílusban visszaválaszolni, amikor észrevettem, hogy a sofőr nem más, mint a fiam legjobb óvodai barátjának, Daninak a papája. Végül ő is leparkolt, majd láss csodát, példás türelemmel kiszedte két kisgyermekét az autóból, megható gondoskodással kifújta az orrukat, betűrte az ingüket a nadrágba, és kézen fogva vitte őket az óvoda felé. Tisztes távolságból én is követtem őket, és közben azon töprengtem, sajnáljam vagy irigyeljem a Dani mamáját.
Akinek mindent szabad
Másnap a nagykörúton dugóban araszolva azzal szórakoztattam magam, hogy figyeltem a szomszéd autósokat, s ez a mozizás ismét újabb tapasztalatokkal gazdagított a férfiak viselkedési stílusáról a közlekedés feszült pillanataiban. Mellettem sokáig egy hatalmas fekete Land Cruiser izgett-mozgott, ablakai tövig lehúzva.
Monoton, agyzsibbasztó zene harsogott belőle, s az autó a zene ritmusában próbált sikertelenül kitörni a szorult helyzetből. A piros lámpa, a zebra, a forgalmas kereszteződés nem jelentett problémát a vezetőjének, a férfi blazírt arcán érzelem halvány jele még akkor sem mutatkozott, amikor a gyalogosok öklüket rázva különböző szitkokat küldtek felé, mert filmem főszereplője hatalmas autójával a piros lámpánál a zebra közepében ragadt.
Tekintetéből megvetés áradt a nép egyszerű, gyalogos fiai iránt, ez pedig a mellette ülő szőke szépségből elismerő rajongást váltott ki. A lány egyik kezével a férfi kigyúrt karját simogatta megértően, másikkal divatos Dior napszemüvegével babrált. Tíz perc elteltével a forgalom kellős közepén a lány úgy döntött, neki elég a dugóból, a terepjáró küszöbéről az autók közé ereszkedett, és csípőjét szexisen ringatva megcélozta a legközelebbi cipőbolt bejáratát. E rövid jelenet után nekem a „zsák a foltját” mondás jutott eszembe, s megnyugodva könyveltem el, hogy a pökhendi, gazdag úr és becses barátnője boldog párt alkothatnak az élet más területén is.
A Land Cruiser igazából terepen érzi jól magát
A népnevelő kispolgár története
Este színházba mentünk, és bár jóval az előadás kezdete előtt megérkeztünk a környékre, csak az utolsó pillanatban sikerült parkolót találnunk. Egy jól karbantartott, de szemmel láthatóan legalább tízéves Suzuki mellé préselődtünk be, melyből szigorú kinézetű, középkorú férfi szállt ki ijedt őzikefeleségével és rosszalló pillantásokkal hozta tudomásunkra, hogy túl közel állunk meg féltett autójához. Ők is a színházba jöttek, majd az előadás befejeztével ismét egyszerre értünk autóinkhoz. Megdöbbenésünkre autóink előtt egy kis Fiat Puntó parkolt, eltorlaszolva az utat. Férjemmel beletörődve a helyzetbe beültünk volna egy italra a szomszéd kávézó teraszára, hogy ott várjuk meg a parkoló autó gazdáját, de szomszédos autóstársunk viselkedése lebénított minket.
A férfi lassú léptekkel körbejárta a Fiatot, majd hirtelen leguggolt és a kocsi bal oldali első kerekét egyetlen mozdulattal leengedte. Felesége ezalatt zavartan magyarázta nekünk, hogy Józsi nem gondolja komolyan, amit tesz, nem is érti, miért viselkedik így a férje.
Józsi nem csinált mást, mint példát statuált, tettével örök életre el akarta venni a kedvét a Fiat gazdájának, egy fiatal táncos lánynak a Moulin Rouge-ból attól, hogy szabálytalanul parkoljon. Pedig a lány csak azért hagyta ott az autóját nem sokkal érkezésünk előtt, mert késésben volt munkájából, a slusszkulcsot a portásra bízta, hogy az parkoljon le autójával, ha egy hely felszabadul. A portás két percig másra figyelt, ezalatt sikerült a nép pedagógusának újfent megmutatnia, hogy az életben a szabálytalanságokat senki sem úszhatja meg büntetlenül.
