Disszidálás után
Nagymamám egyik húga 1956-ban, a forradalom után disszidált. A szerencsésebb generációk tagjai ennek nemcsak az okait, de talán már a szót sem értik. Aki disszidált vagy dobbantott, az elhagyta az országot és a világ másik részén próbált szerencsét.
Esetében a gürizés és a tehetség eredményre vezetett Észak-Amerikában. Sikerült kitörnie a nincstelenségből, a fényképeken egyre jobb autókra támaszkodott: a Zsiguliból űrhajónak tűnő, klasszikus Ford Mustangra, C 123-as kupé Mercedesre, Nissan Terranóra és Nissan 180 SX-re vagy később egy SLK-ra.
Nem reprezentatív, de tanulságos
Férjével tehetős emberek, bőségesen áldoznak az élet örömeire, de fölöslegesen nem apasztják a bankszámlájukat. Csak egy példa: sosem vennének integrált fénymásoló-fax-nyomtató masinát, mert ha a háromból az egyik elromlik, a gépet csak borsos összegért tudnák megjavíttatni. Egyenként azonban bármelyik készülék könnyen és alacsonyabb áron beszerezhető szerintük.
Amikor hazalátogatnak, szóba kerülnek az autók és az autózás költségei, én pedig menetrendszerűen megdöbbenek, hogy odaát micsoda potom pénzekért vesztegetik az új autókat.
Vételár: pont a fele
Mostani kedvencük egy Mercedes-Benz C 300 4Matic, tehát egy 231 lóerős benzines hathengeres, összkerékhajtással. Az itthon 13,9 millióra tartott limuzint 35 000 dollárból, gyenge hétmillióból hazavitték.
Ebből a pénzből a legolcsóbb, négyhengeres, extrákban aligha dúskáló C-osztály sem jönne ki. Hazánkban a C 180 Kompressor BlueEfficiency alapára is 9,6 millió forint, amit még csak a tényleg magas állami terhekre sem kenhetünk rá. Az áfától és a regisztrációs adótól megtisztított nettó ár (7,3 millió Ft) is bőven meghaladja egy lényegesen jobb autó kinti tényleges eladási árát. Van hatalma a világ hagyományosan legnagyobb autópiacának.
Lapozzanak, ha másért nem, mert a magyar nők a legszebbek!
De egy autó megvásárlása többnyire kisebb érvágás a használat közben jelentkező költségeknél. Aki találkozott már a 7-12 ezer forintos hazai és ennél jócskán durvább nyugat-európai rezsióradíjakkal, az jenki ügyfélként a Kánaánban érezné magát.
Olajcsere: potom pénz
A család másik Mercedeséről, egy ML 350-ről az olajszervizek röhejes árfekvése miatt emlékezünk meg. A 272 lóerős autó egy RX 300-at váltott le, amely öt évig hibamentesen működött, kivéve egy lemerült akkumulátort. A szolgáltatásairól nevezetes márka erre házhoz kiküldte a szerelőket, akik elvitték a Lexust, átnézték és kicserélték az akkut, majd visszahozták a gazdinak. Mindezt ingyen.
Ennek ellenére került be a családba az ML, mert egy Mercedes azért mégis csak egy Mercedes. Az aszfaltterepjáró olajcsere-periódusa 13 ezer mérföld, nagyobb szerviz ennek kétszerese után szükséges.
Egy hathengeres motor nem éri be 3,5 liter olajjal, a ceh ennek ellenére 60 dollár alatti. A Los Angeles-i szakszerviz – kapaszkodjanak meg – 12 ezer forintot számláz nekik egy luxusautó olajcseréjéért szűrőkkel, kenőanyaggal, leadózva, benne minden járulékkal. A művelet idejére a tulajdonos egy pazar szalon csodás környezetében kávézgathat.
Több marad benzinre, bár az üzemanyagár ott egyáltalán nem kérdés. Idén a helyieket sokkoló, gallononként (3,8 liter) négydolláros szint normalizálódott 2,7 dollárra. Ez literre és forintra konvertálva 143 Ft/liter, ami a fele sincs az itthoninak.Így egy kicsit könnyebb energikus nyugdíjasként élvezni a megérdemelt pihenést.
Hogy is van ez?
Aki tudja, vagy legalább ötlete van, írja meg egy hozzászólásban, hogy az Egyesült Államokban a gyermekruhától a táplálékon át a benzinig mitől alacsonyabbak ennyivel az árak?