Annak ellenére, hogy a tolóajtó hosszú ideig főként a kisáruszállítók, kisbuszok, teherautók privilégiuma volt, sok más okos dologhoz hasonlóan végül ez a megoldás is átszivárgott elsőként a nagyobb, többszemélyes családi autókba, majd nemrég már az apró, városi járgányokba is. Ennek egyik leglátványosabb példányát a Peugeot 1007-esben találjuk, amelynek belsejébe szinte az autóval azonos méretű, elektromosan mozgatott ajtón keresztül lehet bejutni.
Nekünk is van
Tolóajtó szempontból remek kompromisszumnak számít a szerkesztőségünk tartós teszten nyüstölt Berlingója. Van két szép, tekintélyes méretű húzható, vonható ajtaja, amelyek főként a hátsó utasok életét könnyítik meg. Nincsenek túlbonyolítva, nem elektromos motor nyitja, zárja, hanem kézzel lehet őket csapkodni. Lejtőn, emelkedőn nem csukódnak be maguktól, a holtponton túltolva még csúnya meredélyen sem kell attól tartani, hogy önálló életre kelve törnek a testi épségünkre.
Munkás ősök
A kisteherautós géneket annak ellenére felfedezhetjük a kocsin, hogy odabent teljes a kényelem. A baloldali üzemanyagbetöltő-nyílás elárulja, hogy munkaeszközből készült családszállító autóval állunk szemben. Apróság, de a tervezésnél arra is kellett gondolniuk a szakembereknek, hogy tankolás közben ne lehessen rányitni a tolóajtót a üzemanyagtöltő csőre. Ilyenkor, ha a nyílás nyitva van, az ajtót nem lehet kinyitni.
Valamiért a tolóajtó becsapása hangulatban közelebb áll a nyaktilóhoz, mint a rendes, hagyományos kivitelé. A villanymotorok által mozgatottak, ha lehet, még egy fokkal furcsább érzést keltenek az emberben, pedig ezek, ha macskát, gyereket, kezet, vagy bármi más akadályt éreznek záródás közben, azonnal megállnak és visszanyílnak. Ennek ellenére nem jó érzés ezt próbálgatni.
Kérem, tolja le! |
Az 1989-ben bemutatott BMW Z1-es különleges tolóajtót mutatott be. A bajor sportkocsiban aprócska tolóajtókat építettek, de ezeket nyitáskor nem oldalirányba, hanem lefelé kell tolni. Az ajtó teljesen nem tűnik el a karosszériában, a teteje mindig útban van, és az ajtó eltüntetéséhez ugyanekkora fix karosszériadarabra is szükség van, így a beszállás nem éppen kényelmes mutatvány. De egy sportkocsinak ezt könnyebben elnézi az ember. |
Miért szeretjük?
A tolóajtó előnyeit nem nehéz összeszedni: parkolásnál kis helyigényű, még a nagyon tapasztalatlan utasunk sem tudja úgy kitárni az ajtót, hogy azt egy másik autós, vagy ne adj’ isten biciklis leszakítsa, és szűk parkolóhelyre állva sem kell attól tartani, hogy az ajtóról valahol leverjük a fényezést. Ha már nyitva van, akkor jóval nagyobb, kényelmesebb nyíláson át juthatunk be a kocsi belsejébe. Ha pedig gyermekülésekkel is gyakran van dolgunk, akkor már biztos, hogy imádni fogjuk.
Egy ajtó nem ajtó
Mint az életben mindennek, így a tolóajtónak is vannak rossz tulajdonságai. Az egyik legnagyobb hibája az, ha csak egy van belőle. Amellett, hogy balesetveszélyes is – ha az egyetlen tolóajtóra borult az autó, akkor meglehetősen nehéz lesz belőle kimenekülni – és a ki- és beszállás sem túl hatékony, ha a teljes hátsó traktust egyetlen ajtón keresztül kell áramoltatni. Tehát egy tolóajtó nem tolóajtó, szívünk szerint olyan autót, amelyben csak az egyik oldalon lehet ki és beszállni, nem nagyon ajánlanánk.
Drága dolog
A tolóajtó másik, ha nem a legnagyobb hátránya a bonyolultság és ebből következően a drágaság. Emellett az összetett, precíz szerkezetet kívánó megoldás nehezebb is, mint a hagyományosan nyíló ajtó, és a javítása is problémásabb, több hozzáértést kíván. Ezért is van az, hogy nem találkozunk vele lépten-nyomon, egyelőre csak a különlegesebb személyautókban, nagyobb családi autókban látunk hasonlókat, illetve a kisbuszokban.
Fura ablakok
Leggyakrabban a lőrésszerű, apró ablakok miatt érheti még kritika ezt a megoldást. Érthetetlen, hogy miért nem lehet tisztességes méretű, nyitható üvegfelületet építeni ezekbe, miért kell a legfeljebb résnyire nyitható megoldással beérni. Különösen a nagyobb buszokban, ahol több négyzetméteres ajtót lehet tologatni, ott fájó igazán a hiánya, hiszen kényelmesen elférne benne a lehúzható üveg. A légkondi persze sikerrel próbálja feledtetni a letekerhető ablak miatti hiányérzetet.