A sajtótájékoztató hetvenfős közönsége a 244 méter hosszú anyahajó gyomrából a repülőgép-liften kiemelkedve (székestül, persze) pillanthatta meg először a Grande Punto második generációját, a Punto Evót. Ezek után a minimum, hogy a gépek-vasak iránt különösen intenzív kötődést érző autós újságírónépség ezt a kocsit tartja majd a legtutibb verdának a világon, nem? No de a Puntóról majd holnap mesélek. Most inkább a Cavour-ról.
Civilek a kifutópályán
Az ITS Cavour (ITS NATÓ-ul ITalian Ship, azaz olasz hajó; akit érdekel, mi a HMS, USS és a többi, a Wikipédián remek szócikket talál ezekről a prefixekről) 2001 óta épül a Fincantieri nevű cégnél, az olasz Haditengerészeti Minisztérium megrendelésére. A hajótestet 2004-ben tették vízre, mostanság kerül majd hadrendbe.
Hogy addig se álljon kihasználatlanul, amíg nekiindul F-35-ösökkel a hátán védeni a békét, különböző médiaeseményekre adják bérbe a hatalmas hajót. Hát így kerültem én is a hátára, sőt, a gyomrába, hisz nem csak a látványos sajtótájékoztatót tartották itt, de éjszakai szállásunk is a hajón volt.
| ITS Cavour – műszaki adatok (Bővebben ld. itt) | |
| Teljes hossz | 244 m |
| Hossz vízvonalon | 215,6 m |
| Kifutópálya méretei | 232,6×34,5 m |
| Motorok | 4 GE/Fiat gázturbina |
| Tartósan kihasználható max. teljesítmény | 4×22 MW (kb. 118 ezer LE) |
| Vízkiszorítás | 27 100 t |
| Maximális sebesség | 29 csomó (54 km/h) felett |
| Hatótáv 17 csomós sebességgel | 7000 mérföld (13 000 km) |
| Kiszolgáló legénység | 486 fő |
| Teljes befogadóképesség | 1202 fő |
Nagy, de szűk
A hajó gyomrának harmadánál fordultam vissza
A kezdeti félszeg álmélkodás után (húdenagy, húmekkora helikopter van benne, húcsak le ne lőjenek a katonák, ha bemegyek egy NO ENTRY tábla mögé) egyre bátrabban mászkáltam ide-oda a fémes gépzsírszagban. Lelkesen rohangáltam a meredek lépcsők szűk fokain, próbáltam fotózni a 2500 négyzetméteres, félhomályos hangárban, nézegettem a két Agusta EH 101 helikoptert, ami most lakik a hajón.
Elképedtem azon, mennyi tűzoltóslag és csőcsatlakozó van mindenütt – láthatóan a tűz a legnagyobb mumus egy ilyen hajón. És megnéztem a kabinomat.
Állítólag sima legénységi háló, négy priccsel, vagyis 2-2 emeletes ággyal. A fekhely elég hosszú, elég széles, de felülni már nem lehet rajta.
A fürdő műanyagburkolatú, a mosdókagyló és a zuhanytálca alól úgy kétliterenként egy-egy szörcsintéssel szívja le a szennyvizet a hálózat – a vécé is ugyanolyan vákuumos, mint a repülőkön. A kis íróasztal felett adatkábel- és tévéantenna-aljzat, meg pár 220-as konnektor. Faburkolatú lemezszekrények, pár fiók. Hát egy ilyen kis Etap hotelszoba-szerű helyen él a hajó ötszáz fős személyzete.
A hídtól a hullakamráig
A legérdekesebb helyekre, a fegyverek közelébe és a motorok mellé (négy gázturbina) nem engedtek oda minket, de azért a második legérdekesebb helyeket megmutatták egy gyors idegenvezetés keretében. A parancsnoki hídon megfoghattam a fából készült, de természetesen teljesen elektronikus kormánykereket, megcsodáltam a navigációs monitorokat. Amiken Windows XP képernyővédője futott épp.
Amikor nem néztek oda, még a gázkarokat is meghúztam (álltak a motorok), és megtekergettem az egyetlen gombot, amit mertem: a dimmert, vagyis a kijelzők fényerejét állító potmétert. Egyébként meglepően kevés célfeladatra dedikált kar és gomb van a hajón, a legtöbb funkciót az asztalba épített szabványos billentyűzetekről és hanyattegerekről lehet elérni.
Sok helyen még a rendes, mezei pécé-házak is ott állnak az asztalok mellett (HP a legtöbb). Van egy olyan érzésem, hogy egy programozócsoport és egy kommandósosztag közül az előbbi nagyobb eséllyel próbálhatná eltéríteni a Cavourt.
Hiszen a parancsnoki hídtól vagy öt emelettel lejjebb van az igazi vezérlőterem, ahol az összes gázkarból-kormányból van még egy példány. Ebből az ablak nélküli szobából lehet ténylegesen irányítani a hajót, ezeknek mindig elsőbbségük van a torony cuccaihoz képest. És itt is XP-logó és START-menü díszeleg mindenütt.
A vezérlő után megnéztük az orvosi részleget is. Hát nem egy kazincbarcikai, rozsdás vízcsöves intézmény. Übermodern műtő, röntgen, sőt, CT, vagy negyvenfős lábadozó: a Vészhelyzet kutyafüle ehhez képest. És még dedikált hullakamra is van, hűtött, ahogy kell. A vitorlába varrós, vízbe dobásos hajótemetések ideje lejárt.
Mit csinál majd a Cavour?
Irdatlan tűzerejű rakétarendszere és elektronikus fegyverei mellé a hajó hamarosan megkapja hátára légiflottáját (nyolc Harrier vagy F35 vagy 12 helikopter, vagy ezek valamilyen arányban keverve), és mehet békefenntartani. Ami engem illet, fogalmam sincs, mire kellhet Olaszországnak egy ilyen, de a NATO biztos okosabb nálam. Különben nem vették volna rá az olaszokat, hogy valósítsák meg a legnagyobb hadászati beruházást a második világháború óta.
Daniel, a katona
A tárlatvezetés után fülön csíptük a hajó főmérnökét, Danielt, és kifaggattuk mindenről, amit még elmondhatott. Nos; ez a negyvenes, rendkívül sármos olasz tengerésztiszt, akire Szomáliában már lőttek is, 2004 óta szolgál az eddig hivatalosan rendszerbe sem állított hajón. 4/8 órás fordában dolgozik, vagyis négy óra vezérlőterem után nyolc óra pihi jön. 3000 euró körül keres havonta, és pár napja jött haza barátnőjétől, aki Moszkvában él. Igazi tengerészélet.
Övé a legtutibb munkahely a hajón, mert a vezérlő a Cavour legbiztonságosabb pontja. De a fedélzeten se félne különösebben, hiszen a radarok, infraérzékelők, szonárok, meg ki tudja még mik segítségével 300 kilométeres körben mindig pontosan tudni lehet, mi történik a Cavour körül. És ha mégis jönne valami gonosz bácsi késsel, hát ott vannak a kísérőhajók, a vadászgépek, helikopterek – egy ekkora érték sose hajózik egyedül.
Ja, és nem mondhatta meg nekünk, hogy van-e már éles fegyver a hajón. Csak mosolygott, mikor ezt kérdeztük tőle.
