Két városi jövőautót próbálgattunk, ezúttal az elégetett szénhidrogének, a bálnák és a sarkvidéki hósipka sorsa közötti kínzó összefüggésre fittyet hányva. Az életképes, sorozatgyártású villanyautók már köztünk vannak. A bálnák és a sarkvidéki jégsapka pedig abban reménykednek, hogy előbb-utóbb olcsók is lesznek.
Két felnőtt, két gyerek
A Reva NXR-ben elől két felnőttnek van hely, de hátra már csak gyerekeket szán a gyár. Így oda nem jó bemászni, hiába tologathatók az ülések. A rés, amin keresztül a hátsó ülésekhez vezet az út, nagyon keskeny.
Hátrasurranó gyerekeknek elég, de a felnőtteknek elöl a helyük. Már ha nem nőnek akkorára, mint én, különben hozzáér a fejük a plafonhoz. Állítható ülésmagasság híján ezt csak a háttámla furcsa szögbe döntésével lehet valamelyest kompenzálni.
Középen gigantikus, mindentudó műszer tájékoztat a sebességről, töltöttségről, megtett távról és arról is, mennyire takarékos a vezető. A középkonzolon hűtés, fűtés kapcsolók és a navigációs képernyő terpeszkedik, pont, mint az igazi autókban.
Videón a két villanyautó:
A belső kidolgozását egyelőre nem lenne sportszerű kritizálni, hiszen ez a járgány még csak bemutató darab, sok kiforratlan részlettel, sorjával. Itt a technika a lényeg, így indítsunk inkább.
Bekapcs
Elektromos autóban a „gyújtás” és a motorindítás mindig izgalmas dolog. Rátenyerelek hát a pingponglabdányi főkapcsolóra. Általában ilyenkor villanyoséknál a műszerfal kivilágosodásán kívül semmi nem történik. Itt a semmit a hátunk mögött kattanó relé hangja egészítette ki. Ennyi.
A nagy mosógépkapcsolót óvatosan áttolom F-be – ezen kívül választható még hátramenet, üres és boost üzemmód is – majd szép óvatosan gázt adok. A fura kis szerkezet indulás után a Városligeten átszáguldó ZIU-kat juttatja eszembe, csak itt a visítás később jön és sokkal halkabb. Meg persze a gyorsulási élmény is más, hiszen nem végtelen tartalékokkal rendelkező kábelen jön az áram, hanem az autó által cipelt mázsányi akksik pólusai között rohangálnak az elektronok. De megy, működik. Kezdetben még a néma üzem is meglep, de ahogy gyorsulunk, sajnos megjön a hangja.
160 km/óra?
Az NXR ötvenig, kis jóindulattal talán kicsit még tovább is szépen együtt szalad az átlagos városi forgalommal. A kipróbált lítium-ionos változat elméleti 104 km/órás csúcssebességét ugyan nehéz elhinni, de ha a gyári papír erről énekel, akkor biztosan így is van. Sajnos ezt mi nem tudtuk kipróbálni.
Kormányán nagyon érződik a rásegítés hiánya. Az ígéretesen hangzó 7,8 méteres fordulókört így is tudja, de a városban parkolás úgy már sokat veszt fényéből, ha valaki beleizzad a kormánytekerésbe.
Energiát termel a fék
A féket is szokni kell, hiszen finomabb lassításnál a fékbetétek nem is érnek a tárcsa, vagy a dob falához. Ilyenkor csak elektromos áramot termelnek, de ha lejjebb nyomjuk a pedált, máris beszállnak a munkába. Emiatt a furcsa, változó erejű fékhatás miatt a gördülékeny, egyenletes utazáshoz kell egy kis tanulóidő. Úgy nagyjából egy nap alatt össze lehet rázódni a villanyautóval.
Gazdaságos kivitel
Mivel a lítium-ion akkumulátorok egyelőre irdatlan drágák, az autót olcsóbb, hagyományos ólom-savas akksikkal is lehet rendelni. Ekkor némi kompromisszumra kényszerül a leendő tulaj, hiszen így legfeljebb 80 kilométeres autózásra elegendő egy töltés, valamint a csúcssebességből is alább kell adni, és a motor is gyengébb, csupán 13 kW-os. Cserébe jóval szimpatikusabb összeget kell összekuporgatnia vásárlás előtt.
Csinos darab, bár nem túl praktikus ez a forma
| Ingajárat |
| Sokan az elektromos autók egyik legnagyobb hibájaként róják fel a kis hatótávolságot. Ha valódi, teljes értékű autóhoz hasonlítjuk, akkor valóban így van.
De nézzük most egy kicsit más szemszögből a problémát. Apró, villanyhajtású, nulla károsanyag-kibocsátású kiskocsikra elsősorban a zsúfolt városokban lenne nagy szükség. Városban pedig leggyakrabban a munkahelyünkre utazunk. Talán nem tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy nyolcvan kilométernél többet kevesen ingáznak naponta. Tehát a kicsi, kétszemélyes, nulla emissziójú járgány még úgyis megfelelhet erre a célra, ha csomagtartója jelképes is. Csak lenne olcsóbb. |
A próba után még átszálltunk az állítólag egyetlen létező NXG-be is. Kintről ez már teljesen rendben van, a formát kellően futurisztikusra, meghökkentőre faragták. Reméljük ez a lendület kitart még 2011-ig, hiszen ez a típus piacra csak valamikor akkor kerül. Bentről már ez is inkább félkésznek tűnik, de van még idő a készre csiszolásához.
Önök mennyit költenének egy munkába járásra alkalmas, elektromos, károsanyag-kibocsátás nélküli járgányra? Egy, kettő, vagy négymilliót? Esetleg egy huncut krajcárt sem? Írják meg!
