Nemrégiben egy kollégánk keresett meg a negyedikről, és arcunkba vágta a tényt, hogy élete olyan szakaszába érkezett, amikor egy gyors, ügyes, villantós és praktikus autóra volna szüksége. Persze mindezt jó áron, és naná, hogy ne is legyen túl öreg. Mielőtt a válságstáb rányomta volna a lehetetlen küldetés stemplit a papírra, kaptunk egy támpontot: egy Toyota Celica legyen a választott. Talált is egy olcsónak tűnő darabot, 2003. decemberi kiadást, amit 1,8 millióért kínált egy kereskedő Budapesten, közel félmillióval a piaci ár alatt.
Messziről pofás
Elmentünk, rápillantottunk, és első ránézésre kifejezetten pofásnak tűnt a fehér Celica, bár kicsit zavart bennünket az automata váltó. Ahogy közelebb léptünk, már az is látszott, hogy a javított fényezés bizony több helyen megfolyt, sőt néhol narancsos is, nem túl szép munka. Az eladó egyébként töredelmesen bevallotta, hogy törve volt az autó, pont úgy, ahogyan a Celicák 99 százaléka. Az eleje rommá, és hátulról is egy picit. A kedvező ár miatt még így sem ment el a kolléga kedve a vásárlástól, így legközelebb már a közeli Toyota szalonban találkoztunk. Bejelentkeztünk egy állapotfelmérésre, hogy megtudjuk, milyen titkokat rejteget valójában a Celica GT.
Nevetgélés a garázsban
Mire odaértem a szalonba, az állapotfelmérést végző szerelő már túl volt a próbakörön, amivel a nagyjából egyórás folyamatot indítják. Ez csak támpont lehet a további vizsgálatokhoz, mert ahogy elnézem, a gépkocsi állapot lap-nak hívott dokumentumot, erre nincs is rubrika. Mindenestre itt még semmi rosszra nem gondoltam, a szerelő pókerarccal nyitotta fel a motorháztetőt és kezdte meg az alapos átvizsgálást. Az első és leglátványosabb változás egy ordas nagy sportlégszűrő a motortérben, ami annyi koszt összegyűjtött az évek folyamán, hogy kérdéses hogyan lélegzik még egyáltalán a motor. Ez kapásból egy nagy feketepont, de ez ugye cserélhető, nem érdemes leragadni nála.
A légszűrőt nem árt pucolni néha
Nem kell igazán szakértő szem ahhoz sem, hogy észrevegyük a korábbi sérülések nyomait. Ugyanis a műanyagokról lerí, hogy össze vannak ragasztva, a kiegyenlítőtartály lifeg a helyén, a gumi távtartók különbözőek, a tetőt tartó csavarok közt sincs két egyforma. Fagyálló van, az olaj jó, de új ablakmosó tartályra már alighanem nem futotta, mivel a nyaka PVC-csövekből van összedugdosva és kapásból három részre esik szét. A házilagos megoldásokon inkább csak jókat mosolygunk, a feketeleves csak az emelés után jön.
Levegőbe vele!
A csápkaros emelő pillanatok alatt a levegőbe emeli a Celicát, ahol szintén nem kell sokáig keresgélni a hibákért. A fékbetét szinte vason van, a lengéscsillapítókról leszakadtak a porvédők, az egyik féltengely kidolgozott magából egy csomó zsírt, olajos a motorblokk, és a jobb első alsó gömbfej úgy kopog, hogy többen is felkapják a fejüket a zajra. Emellett fehérre összefújkált alkatrészek mindenütt. Ilyesmi még a legjobb családban is megesik, gondolhatnánk, pár óra munkával és jókora pénzmennyiséggel ez mind orvosolható is és nem is tévednénk nagyot.
Ott a gittelt hossztartó, jajj-jajj
A szakszerűtlenül javított hossztartók viszont már kevésbé mókásak, ugyanis a Celica akkorát kapott egy korábbi gazdájától, hogy a váznyúlványok is meggyűrődtek. Ezeken jól látszik, hogy nem lettek rendesen visszahúzva, inkább csak rájuk vágtak párat a samuval, a maradékot gittel javították. Ez már az egészségtelen kategória, egy következő balesetben valószínűleg ropiként törne a Toyota eleje.
Átsétálunk hátra, ahol a futómű és a lengőkarok az eredeti fekete helyett már fehérrel vannak leködölve, valószínűleg véletlenül sikerült így, amikor a hátsó lökhárítót fényezték. Feltehetően a helyén. Itt nagyobb baj nincs, irány a föld, és a szervizcsatiból kiolvassuk a történelmet.
2 lufi bumm, a kormány elhajlott
A műszer kijelzi, hogy a légzsákvezérlő kioldotta mindkét első légzsákot a múltban, és mivel ez látjuk a historyban, az is biztos, hogy a vezérlő nem lett cserélve. Ez még nem tragédia, és az új lufik elvileg a helyükön vannak, működhetnek – talán – ha szükséges.
A lengőkarokat is leködölték, gratulálunk
Van egy stabilan égő motorvezérlő elektronika-lámpa is, erről nem derül ki miért ég, de emellett még a váltó is hibádzik. Ugyan mind a négy sebességet szépen végigkapcsolta menet közben, N-ben nem indul, sőt ilyenkor a műszerfalon az 1-es (L) fokozat is kigyullad. A szerelők szerint félő, hogy az ütéstől hibádzik a szerkezet, ami ha egyszer megadja magát, milliós kiadás márkaszervizben. Bontóból is többszázezer, nem kívánjuk senkinek.
Miközben a kormány körül matatunk, a szerelő mutatja, hogy a kormány összekaristolta a kormányoszlop burkolatát és a kormány is nyolcas alakban forog. Ez bizony a baleset következménye, ilyenkor nemegyszer a kormányt is eltörik a lendületben lévő vezetők.
A motor jól indul, szól a rádió is, bár amerikai modellről lévén szó, a páros tizedre végződő frekvenciákat nem tudjuk befogni. Erről már hallottunk, de az minket is meglep, hogy az ABS is hiányzik egy 2004-es autóból, és hátul is dobfék van a tárcsa helyett.
Már leengedték a pocsolyát
A klíma hűt rendesen, kár, hogy a kompresszor elég nagy robajjal jár a motortérben. Szintén nem olcsó mulatság, ha cserélni kell. Az óra közel 50 ezer mérföldet mutat, ennek valósságát sajnos nem állapíthatják meg, de nyilván nem kell feltétlenül elhinni.
Spray-vel fújták és halastó
Nem sok minden van hátra, előkerül a rétegvastagság-mérő, amitől a sok folyás, narancsos foltok után már semmit nem várunk, akkor sem csodálkoznánk ha megtalálnánk a fehér spray-s dobozt, amivel körbefújták az autót. A felső elemeken kívül persze minden fújva volt, a motorháztetőt ezek szerint egy gyári fehérre cserélték.
Hátra van még a zárellenőrzés. Azzal nincs hiba, igaz csak egy gyári kulcs van immobilizer nélkül, mivel Amerikában ez sem volt divat. Az ügyes szemű toyotás szaki azt is kiszúrja, hogy a jobboldali visszapillantó össze van ragasztózva és emiatt behajtani sem lehet, nem is piszkálja, nehogy a kezében maradjon.
Halastó. Nem tudni honnan kapja a vizet
Végezetül a csomagtartó is felnyílik, és ezzel elérkeztünk a slusszpoénhoz. A kárpitot felhajtva a pótkerék szinte egyharmadig vízben áll, csak a halacskák hiányoznak a kellemes összképhez. A szivárgás oka ismeretlen – a leeresztő dugaszok a helyükön vannak, de alulról ennyi nedvesség akkor sem juthatna be. Valahol erősen izzad a Celica, az fix; a csálén álló külső elemek között bárhonnan befolyhat a víz. Leeresztjük a tavacskát, a fél műhely elázik, ezzel zárjuk a nagyjából egy órás átvizsgálást.
Tízezer forinttal milliókat spóroltunk
A 10 ezer forint és a másfél óra bőven megérte, mert ezek után már kevésbé fájó szívvel búcsúztunk az autótól. A tanulság egyszerű. Bármekkora spílerek vagyunk egy állapotfelmérésen, sok rejtett hibára fény derülhet, amivel százezres, esetleg milliós kiadásoktól kíméljük meg magunkat. Aki azzal nyugtatja magát, hogy ilyen csak egy sportautóval lehet, el kell keserítsük. A szervizesek találkoztak már kettőből összerakott Priusszal is, és az Amerikából hozott Camryk nagy része is törött, igénytelenül javított.
A Celica maradt tehát a gazdájánál, a vásárlási történet pedig folytatódik. Ha új jelölt lép színre, mi ott leszünk és beszámolunk.
