Nézzünk be egy igazi, sivatagot megjárt terepjáróba: miféle extra kiegészítőkre lehet szükségünk, ha Afrikába indulnánk!
Igaz, hogy az afrikai futam túra kategóriája mezei szériaautóval is teljesíthető, de akik versenyezni indulnak, azoknak illik egy kicsit jobban odafigyelni a felkészülésre. Hiszen több szakaszon ugyanazon az útvonalon haladnak, mint amin korábban a nagy dakarosok poroltak.
Nem gyári extrák
Kezdjük a futóműnél, amelyen nem kellett túl sokat változtatni. Csupán haspáncélt és megerősített lengéscsillapítókat kapott a bő kétszázezer kilométert –
és egy motorfelújítást – már megélt terepjáró. A komoly életpálya hátrányai itt-ott megmutatkoztak a terepen is; átlagosan kétnaponta történt valami az autóval.
Szétesett hajtás, hűtővíz-felforralás, égési sérülés, furcsa hangok a motortérből, hogy csak a legérdekesebbeket említsük. Mindezek ellenére a kettős negyedikként ért a célba, ami a pechszériát is figyelembe véve igen szép eredmény.
Egy GPS nem GPS!
Bekukkantva az utastérbe elsőként a notebook állványa üti meg a szemünket. Magát a gépet most nem tudtuk megcsodálni, pedig a mostoha igénybevételre tervezett, terepálló katonai számítógép megért volna egy fotót. A sivatagi homoktól vörös műszerfalon a Garmin GPS-nek is csak hűlt helye van.
A versenyzők nem bízták a véletlenre, volt náluk több GPS is. A kistévényi, hatalmas kijelzős 276C mellett két adóvevős Garmin Rinót is magukkal vittek – ezek térképén a beszélgetőpartner aktuális helyzete is látható. Kár, hogy itthon ez a típus nem kapható, többek között illegálisan nagy adóteljesítménye miatt.
Volt ott notebook is
A kézi adó-vevő mellett még egy olyan kommunikációs berendezést is rejt az autó, amitől a hírközlési hatóság szívbajt kapna.A régi, de tökéletes
President Grant CB idehaza már nem szalonképes, de az afrikai sivatagban valószínűleg a kutyát sem zavarta.
Térképpel már nem álltak ilyen jól. Igaz, Marokkót még jelzik a térképek, de tőle délre már sokkal problémásabb a navigáció. Épp ezért idén a Külügyminisztérium kérésére az utolsó pillanatban módosították az útvonalat, így a veszélyes terep kimaradt a navigációs feladatok közül is.
Jó gumi
Ha valaki a sivatagba merészkedik, nem mindegy milyen abroncsokkal vág neki az útnak. És főleg, hogy mennyivel. Hőseink összesen hét darab abroncsot vittek magukkal, és persze gumijavító készletet, kompresszorral. Ők szerencsések voltak, túl sok defekt nem hátráltatta az utazást, mindössze kétszer kellett kerékcsere miatt megállniuk.
A megtörtént defektről pedig a vezeték nélküli nyomásfigyelő berendezés már azelőtt tájékoztatja a sofőrt, mielőtt ő megérezné, hogy szökik a levegő. Így jó eséllyel az abroncs sem megy teljesen tönkre egy éles kavicstól.
Akadtak bajok a sokat látott Nissannal
Üzemanyag
A Patrol tankja kis híján egy hektoliternyi gázolajat képes magába fogadni. Ezt a tetőre pakolt három darab húszliteres kannával egészítették ki, igaz, ezek közül egyben benzin volt. Ennek oka egyszerű: a csapat a futamon egy motorosnak is segített. Az ő felszerelése mellett egy kannányi benzin szállítását is bevállalta a Snickers támogatását élvező patrolos duó.
Bár a fogyasztásra vonatkozó pontos statisztika még nem készült el, annyit tudni lehet, hogy ezer liternél több üzemanyagot fogyasztottak el az út során. Afrikai kúton tankolni pedig maga a kaland. A legtöbb ottani üzemanyagtöltő állomáson hiába keresnénk shopot, de még az elektromos áram sem természetes.
Így vagy ötliteres olajoskannában mérik ki az üzemanyagot, vagy kézi működtetésű pumpával, ahol egy húzás két deciliter gázolajnak felel meg. Egy tankolás így alaposan megtornáztatja a benzinkutast. Pláne, ha egy egész konvoj áll be a kútra.
Jövőre?
A 78 versenykategóriában induló csapatból mindössze 42-en tudták befejezni a versenyt. Akadtak súlyos sérülések, illetve megjavíthatatlan technikai problémák miatt kiállók, de voltak olyanok is, akik simán feladták a versenyt. A Snickers csapata, Lukács Tóth Kálmán és Lehotzky Norbert idén negyedikként ért célba, de jövőre a dobogó sem lehetetlen.
