ESP-t minden autóba!
Persze az ember gyarló fia örül a hónak, jégnek. Pláne ha a sors jól bánik vele, és a héten ismét négykerekes járműhöz van szerencséje. Próbálgatja is vadul, meddig feszegetheti a határokat. Aztán a rögtönzött, minden tudományosságot nélkülöző fékteszt eredménye elveszi a kedvét a további mókától. Hatvanról, egy telitalpas fékezés után hajszálpontosan 11,837 másodpercre volt szüksége a kocsinak, hogy megálljon. Ha elsőre nem érzik, ez mennyire elkeserítő eredmény, számoljanak el csendben tizenegyig.
Azért még a letaposott, csillogóra fényesített jégpáncélon szlalomoztunk egyet. No ez nagy élmény. Persze csak akkor, ha van ESP is az autóban. Különben valószínűleg az első kormánymozdulat után traktorért kell küldeni az autó életben maradt személyzetét.
Kerreg, kattog
Közben a menetstabilizáló is alaposan leizzadt, a blokkolásgátló hangosabban kerregett, mint egy busójárásnyi kereplő, de a kerekekre jutó nyomaték sehol nem tudott bajt csinálni. Ilyenkor – pláne, ha a szembejövő sávban valami rémesen szerencsétlen autóvezetőt vélünk felfedezni – a világ legjobb ötletének tartjuk a kötelező ESP bevezetését.
Hószobrászat
Vaklárma?
Egyik barátom szerint, amióta néhány éve az ünnepi tűzijátékot nézőstül elragadta a vihar, már szinte mindenre színes riadót fújnak. Jobb félni alapon. A kalandozásunk is ezt igazolja, amerre mi autóztunk, egyáltalán nem voltak apokaliptikus állapotok. Igaz, nem is jártunk mindenhol.
A régi határátkelő környéke is alaposan be van havazva
A Dunántúli utak jó része a riogatás ellenére remekül járható, legfeljebb vizes, de a csontszáraz útszakasz sem ritka. Leginkább ott kell hófúvásra számítani, ahol az út mellett semmiféle növényzet nincs.
Érdekes, hogy pár szál fa, vagy egy nyeszlett bozótos is sikeresen megállítja a vándorló hóbuckákat. De ahol semmi nincs, ott a hókotró elhaladta után már néhány perccel újból elkezdenek kialakulni a hókupacok.
A szél pedig kegyetlen erővel fúj. Szinte mindenhol merőlegesen az útra. Leginkább csak az aszfalt felett kavarog, de itt-ott méteres magasságig emelkedik, és nem látni tőle semmit. Sem az út szélét, sem a szembejövő forgalmat. Több, mint kellemetlen.
Jég
Tapasztalatunk szerint a rendszertelenül felbukkanó, az autót alaposan megfogó hóbuckáknál sokkal alattomosabb, az úttestre fagyott jégréteg. Az első fékezésig szinte láthatatlan, de ha megpróbálunk fékezni, hamar rájövünk, hogy nem havon, hanem tükörjégen autózunk. De még ennél is van gonoszabb dolog, ami az gyanútlan autósra leselkedik: a jégborda. Vastagsága az úton kettő és nyolc centi között váltakozott. Nem is a vastagsága jelenti a veszélyt, hanem, hogy váratlanul és alaposan meg tudja dobni az autót. Ha pedig utána tükörjég következik, könnyű beugratni a közeli árokba.
Lezárva
Szerencsére a rendőrség a hófúvás által súlyosan fertőzött területekre már nem enged autót. Így ma délután, az igazán komoly kihívásnak ígérkező 86-os útnak a közelébe sem engedték a közlekedőket. Így nekünk is be kellett érni a 85-ös által nyújtott kalandokkal. Balesetet itthon nem láttunk egyet sem, csupán az osztrák szakaszon futottunk össze egy szorgoskodó tűzoltócsapattal, majd fél óra múlva egy az árokban pihenő, egyre havasabb kocsival.
Ha tehetik…
A végén mi sem hagyhatjuk ki: ha akad a hétvégi hófúvásban autózásnak bármiféle alternatívája, ne habozzanak, válasszák inkább azt. Hacsak nem élvezik a hússzal döcögést, a csúszkáló kocsisort és a fenyegetően közeljövő kamionokat, vagy a romantikus, elakadt autóban fagyoskodva megejtett életmentő összebújást.
Kifejezetten hófúvásra termett rendőrautó
