Hárman voltunk
Nemrég kicsivel több mint 1000 kilométer várt hármunkra egy 308-as Peugeot-val, amelyben az Eco Cup fogyasztási verseny mezőnyét kísértük. A zsurnalisztabrigád Zellei Dórából, a Maxima főszerkesztőjéből, Bittó Ákosból, a Vasárnapi Blikk szerkesztőjéből és jómagamból állt. A feladat: eljutni Párizsból Genfbe.
Dóráról érdemes tudni, hogy konverzációs igénye fejlettebb az átlagnál, előzőleg tartott is tőle, hogy a két ismeretlen kolléga nehezen viseli majd a csicsergést. Szerencsénk volt egymással, egyikünk sem besavanyodott nyárspolgár (na jó, én egy kicsit), és Dóra mintha hajótündérnek született volna!
Mifelénk ezt a szerepet egy bájos és kedves lány viszi vitorlázáskor, aki szóval tartja a fedélzeten szorgoskodó férfiakat, nem engedi lanyhulni a hangulatot és kitűnő ütemérzékkel kérdez rá, hogy nem ropogtatnánk-e el egy oldal szalonnát vagy legalább egy tábla csokit.
1,6 HDi
A társaság váratlanul jól alakult, de nem mindegy, milyen gépsárkánnyal megyünk ilyen messzire. Egy elég puccos 308-as jutott nekünk, üvegtetővel, automatizált váltóval, orrában a 109 lóerős 1,6 HDi dízellel.
Kik azok az A-kategóriás modellek? |
Genfben érdekes volt látni, mennyire más az autószalon női szemmel. Zellei Dóra nyomban kiszúrta, mely autók mellett virítanak hoszteszek és hol fizetnek meg valódi modelleket. „A prémiumtermékek körül többnyire A-kategóriás modellek állnak. Itt nem a szépség kérdés, de a hoszteszekkel szemben ők valóban profik, képesek irányítani a fotósokat, kiszolgálni az összes kameramant. Nem véletlenszerűen állnak a fényekben és tudják, melyik az előnyös arcélük” – vette észre a címlap- és divatfotózásokon edződött Dóra. Lehet, hogy nekünk is van előnyös arcélünk? |
A robotizáltnak is nevezett automata váltót meg kellett szokni. Én italban is óvakodnék a kisfröccsnél bonyolultabb dolgoktól, ez pedig egy olyan automata, amely szerkezetileg egy hatgangos kézi váltó, tehát a kézi és az automata váltók előnyeit egyszerre próbálja megadni.
Segítünk az automatának
Ha ráérzünk a vezérlés kapcsolási stratégiájára, akkor váltás előtt a gázt elvéve megszelídíthető az idegesítő bólogatás. Értik, az ember alkalmazkodik az intelligens elektronikus vezérlésű géphez. Mindegy, így is kényelmesebb, mint kézzel váltani, és ez a megoldás legalább nem növeli a fogyasztást.
Párizsban motorizált városnézést csaptunk, mert a jéghideg eső mellé szél is volt gazdagon, ami majdnem leverte az embert a lábáról.
Csodás a Sacré Coeur
A navigációs rendszer segített eljutni a főbb nevezetességekhez, a Louvre roppant tömbjétől az Eiffel-tornyon át a Sacré Coeur templomig a Montmartre-on. Több helybéli a Sacré Coeur lépcsőin klottgatyában szaladgálva edz, érdekes népszokás adni az ízületeknek a téli időben.
A túloldalon az alacsony fogyasztás néhány okáról írunk
Első nap Dóra vezetett, kicsit hajszoltuk is, hogy menjen csak bátran, érjünk végre Elzászba. A rettenetes szélviharban vagy 500 kilométert vezetett, miközben néha félsávnyit is arrébb dobta az orkán a 308-ast.
Nő és férfi megoldási sémák
Időnként felvillant bennünk, hogy egy francia autópályán érhet véget földi pályafutásunk és kilapít az oldalról ránk fújt negyventonnás kamion. Érdekes volt a női és a férfi reakció ebben a helyzetben.
Mi, a két hímnemű üvöltöttünk, hogy told át padlón, mert mind itt veszünk, ám Dóra alternatív megoldást választott: a kígyózó kamiont meglátva lefékezett és megvárta mögötte, hogy stabilizálódjék a gépezet. Ez lehet a különbség a biztonságra törekvő, családanyának kódolt nők és a mamutvadásznak programozott férfiak problémamegoldó sémájában.
Reims: egynél több katedrális
Utunk Reims mellett vezetett délkeletnek, ahol kiadósan benéztük a híres katedrálist. Tapasztalati úton sikerült meggyőződnünk arról, hogy minimum két katedrális van a városban. Mi a Saint-Clotilde székesegyháznak örvendeztünk, de éreztük, hogy aligha ez az 1902-ben átadott, neobizánci stílusban épült bazilika a város címerállata.
Mi nem kaptunk plombát a tankra és kezdetben nemigen spóroltunk, de megpróbáltuk tankolás nélkül végigcsinálni a túrát. Az első 600 kilométer után jócskán fél alá apadt a tank, ezért a második napra maradt bő négyszázat már kevésbé fickósan, latinosan tettük meg.
Mitől fogyaszt keveset a 308? |
A 308-as Peugeot-t elsősorban az 1,6 literes dízel teszi takarékossá, amely a modern közös nyomócsöves befecskendezéssel igen hatékonyan működik, sokkal nagyobb autókban is. Nem elég a dízelmotor A nyomatékos HDi-nek segít a hosszúra áttételezett váltó. Míg egy benzines márkatárs motorja jellemzően négyezret forog 130-nál, hatodikban a fehér 308 fordulatszámmérője 150-nél sem mutat háromezret. A csökkentett gördülési ellenállású Michelin Energy Saver gumi két decivel javítja a szabványos átlagot. Az abroncs főleg városban segít spórolni, mert nagyobb sebességnél a légellenállás a fő akadály. A 0,29-es alaktényező eleve igen jó egy ferdehátú kompakt autótól, de a légellenállásban a homlokfelület is számít. A 308 ezért alacsonyabb a 307-nél. Műanyag sárvédő, jó alaktényező Nyomokban a súlycsökkentésre is találni példát: a két első sárvédő műanyagból készült, mert így könnyebben viselik a zúzásokat és súlyuk is kisebb. Az eredmény: a 109 lóerős dízel 308 szabványos átlagfogyasztása csupán 4,7 liter százon, CO2-kibocsátása 125 g/km az EGS6 automatizált kézi váltóval. |
Tankoljon, s’il vous plait!
Valamikor 900 kilométer után hervadt a sárga lámpácskáig az üzemanyagszint-jelző és ekkortól szigorúan 110 körüli sebességgel andalogtunk, mert Franciaországban sincs minden bokorban benzinkút, a dízel pedig utálja, ha kifogy az üzemanyag.
Még nem teljesen szárazra járt tankkal csorogtunk be Annecy-ba, az Alpok egyik gyöngyszemébe, 1079 kilométer után. Az útnak ez volt a végpontja, így nem derült ki, mennyit menne még az autó. A 60 literes tankkal számolva mindenképp 5,5 liter alatt fogyasztott, jóllehet az út két harmadán egyáltalán nem vezettünk spórolósan. Ez az, amit egy benzinessel aligha lehet megcsinálni.