Mindig is érdekelt, hogyan készülnek a festett lángnyelvek az autók oldalára, a farkasok a bőrleffentyűs Harley Davidsonokra, vagy akár a kókadt-tollú sziú törzsfőnök, valami ócska, amerikai terepjáró pótkeréktakarójára. Most, hogy a Zuk-unk is hasonló szépészeti beavatkozást szenved el, végre láthattam a teremtés folyamatát.
Valahol dél-Pesten, egy lehetetlen nevű utcában futottam össze a mesterrel. Az autó egyik fele ekkorra már szinte teljesen elkészült, de a másik, félkész figurát együtt fogjuk befejezni. Illetve én majd csak nézem. Így mindenkinek jobb lesz.
Azt, hogy a száraz, szél és nyárfaszösz-mentes, napos idő mellett a mágnes az autópingáló legjobb barátja, hamar átláttam. Ezek az apró gomb méretű segédeszközök tartják a helyén a maszkoláshoz használt papírt. Van is belőlük mindenhol rengeteg.
Túl zsíros a Zuk
Hogy ne legyen könnyű dolga a mesternek, a Zuk tartogat pár kellemetlen meglepetést. Mivel tűzoltóként élte eddigi életét a járgány, túl sokat nem futott. Ez nem is lenne baj. Azonban az öreg, ócska festés már nincs a legjobb formájában. De ami még ennél is rosszabb, a fényezés jó alaposan megszívta magát valami zsírszerű anyaggal.
Fene tudja tűzoltóéknál mi a divatos állagmegóvó kence – a seregben az alvázvédő-gázolaj-glicerin szentháromság óvta a vasból készült járműveket – de jutott az autóra belőle gazdagon. Kész csoda, hogy egyáltalán a festéket nem dobja le magáról.
A munkafolyamat meglepően egyszerűnek látszik. Az előre megrajzolt és kivágott sablonokat kell a megfelelő módon és időben körbefújni festékkel. Könnyű, igaz? Hát nem. Kell hozzá nagy adag rutin is, hogy az árnyékok, tükröződések élethűek legyenek, vagy akár ahhoz is, hogy a megfelelő színt is ki tudja valaki keverni.
Lentről fel
Nem olcsó, de tutira egyedi
A válság sok mindenhez hasonlóan, az airbrush univerzumot is megrengette. Érthetően az a néhány ember is kevesebbet költ erre a hóbortra, aki eddig megengedhetett magának egy-egy komolyabb alkotást. Aki mégis ragaszkodik az egyedi megjelenéshez, az érdeklődik, majd miután meghallja, mennyibe is kerül a fújt művészet, inkább borzadva elszalad, hogy matricából vágassa ki a kívánt dekorációt. Aztán amikor az utcán szembejön egy ugyanolyan matricás járgány, érezheti, amint pillanatok alatt elporlad az egyediség illúziója.
A fújt dekoráció drága ugyan, nem is lehet csak úgy lehúzni, ha már meguntuk, de egész biztosan egyedi darab. Ha e mellett döntünk, szinte biztosak lehetünk benne, hogy még egy ugyanilyen mintát nem fogunk látni.
A szent szerszám
Árak
Leggyakrabban a motorháztető kerül a művészek keze alá. Egy-egy festmény a motívum bonyolultságától, a felület nagyságától, illetve a felhasznált színek mennyiségétől függően 80-120 ezer forint körül mozog. Ez átlag 1,5-2,5 hetes melót jelent.
A bukósisakok, biciklivázak 40 ezer forint körül mozognak. Elsőre soknak tűnik, de a felhasznált anyagok sem olcsóak. A vektoros rajzprogramtól a betűkivágó plotteren át a maszkoláshoz használt speciális ragasztócsíkok is elképesztő pénzekbe kerülnek.
És akkor még nem beszéltünk a festékekről, amelyek közül a különleges effektfestékek decije 4-5 ezer forint körül mozog. A választék – természetesen külföldön – szinte végtelen, az átlátszó, víztiszta festékalaptól kezdve ezerféle alapanyaggal is kísérletezgethet akinek van hozzá érzéke, bátorsága. Maga a szórópisztoly sem két fillér, és ebből is több darabra van szükség egy magára valamit is adó műhelyben.
A jobb típusoknak durván 60 ezer forint darabja. A jó szerszám itt is megéri a befektetést, hiszen ezekkel a műszerekkel akár 0,15 milliméteres csíkot is lehet festeni. (Az átlagos Rotring-betét 0,5 mm-es.)
Kedvet kaptam hozzá, hová forduljak?
Egyelőre Magyarországon ilyen szakma nincsen. Így iskolában sem lehet tanulni, és ha valaki cégalapításkor a TEÁOR kódok között keresgél, akkor el lesz vele egy darabig, mire valami ehhez hasonlót talál.
