100 éve történt
1910. április 30.
Jogosan zúgolódtak, zúgolódnak az autósok, az autós érdekvédelmi szervezetek, amikor egy egyértelműen szükségszerű változtatás végrehajtására akár évtizedeket is várniuk kell. De vajon mitől forognak ilyen lassan manapság a fogaskerekek? Talán kisebb az autóforgalom, a közlekedés terén tapasztalható fejlődés, mint az a XX. század elején volt?
„Az automobilforgalom szabályozása.
A belügyminiszter a gépjárművek
llyen felépítés mellett fölösleges volt bármiféle szabályozás. A kormányoszlop rögtön ölt.
közúti forgalmának országos, egységes rendezése tárgyában szabályzatot bocsátott ki.
A gépjárművek használata Magyarországon is rohamosan terjed. Az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság körében ezt a forgalmi eszközt egyre szélesebb körben veszik igénybe és így a forgalom biztonsága érdekében, valamint az erre vonatkozó nemzetközi megállapodások végrehajtása szempontjából volt szükséges e szabályzat kibocsátása.
A szabályzat 9 fejezetből áll és utasítás egészíti ki. A szabályzat első fejezete a gépjárművekről általában és ezek kellékeiről szól, szabályozva egyszersmind azt, hogy mely rendőrhatóságok mily vizsgálat alapján adhatják ki a gépjárművek részére a forgalmi engedélyt. A második fejezet a közhasználatra szolgáló gépjárművek körül követendő jogszabályokra mutat reá és egyszersmind a viteldíj jelzőre vonatkozó általános rendelkezéseket tartalmaz. A harmadik fejezet a gépjárművek belföldi forgalomban használandó rendszámának alakját, színét és kiszolgáltatási rendjét állapítja meg.
A negyedik fejezet
a gépjárművek vezetőinek képesítését és a képesítés megszerzésének módját szabályozza. Az ötödik fejezet a közlekedés részletes szabályait állapítja meg és egyben elrendeli, hogy forgalom biztonsága szempontjából fennálló határozmányok a hajtási rend egyöntetűsége érdekében a gépjárművekkel eszközölt közúti forgalom lebonyolítására is kiterjesztetnek. A hatodik fejezet a gépjárművek nemzetközi mozgalmára vonatkozó szabályokat foglalja magában, különösen, hogy a nemzetközi útigazolvány alapján közlekedő gépjárműveknek a származási ország feltüntetésére szolgáló ovális államjelző táblával kell ellátva lenniök, továbbá, hogy a nemzetközi útigazolványok alapján, amelyek a kiadás napjától számított egy év tartamára érvényesek, a szerződő…
…A nyolcadik fejezet a büntető rendelkezéseket tartalmazza. A kilencedik fejezet a vegyes, átmeneti és életbeléptető határozatokat foglalja magában, megállapítván, hogy mely intézmények gépjárművei esnek a rendeletben foglalt szabályoktól történő elbánás alá…
…A szabályzat az automobilforgalom körül szerzett tapasztalatoknak és az e téren észlelhető gyors fejlődés szempontjainak figyelembe vételével készült.”
Mindenre kiterjedő szabályok
60 éve történt
1956. július 27.
Sosem értettem, hogy miért kell bárkinek is a felügyelete ahhoz, hogy szabályosan közlekedjek. Gyanítom, hogy a szülői minta bőven besegített, hogy ilyen legyen a hozzáállásom. Nem mindig érzem azt, hogy jó ez nekem, mert azt tapasztalom, hogy aki áthágja a szabályokat, gyorsabban halad. Ha pedig rajtakapják, akkor ártatlan tekintettel próbálja elkerülni a büntetést. Sőt, zaklatásnak érzi a rendőri fellépést.
Az alábbi cikk szerint ebben sem változtunk az elmúlt 60 évben.
„- Szólni kell a közlekedés kérdéseiről is. Míg 1953 első félévében 1463, ez év hasonló időszakában 1051 közlekedési baleset volt, s ezen belül csökken a halálos balesetek száma. Nem kétséges, hogy ez a szám még mindig igen magas és mindent meg kell tennünk, a helyzet további javítására. A statisztikák alapján a csúcsforgalmi időszakokban a legforgalmasabb helyekre összpontosítjuk az őrszemeket, hogy minél több balesetnek elejét vehessük. Ezért ne vegyék zaklatásnak fővárosunk lakói, ha rendőreink figyelmeztetik őket szabálytalan közlekedés miatt. Ez a rendőr kötelessége. Azért teszi, hogy érvényt szerezzen a közlekedés szabályainak, hogy minél kevesebb családban okozzon gyászt egy-egy meggondolatlan lépés.
Ezen túlmenően széleskörű propagandát fejtünk ki mind a gyermekek, mint a felnőttek körében, hogy mindenkivel megismertessük a helyes közlekedés szabályait.”
A statisztika nem szokott hazudni
20 éve történt
1989. január 2.
Érdekes, hogy mennyire másképp tekintenek az autóra az Egyesült Államokban, mint hazánkban. Annak ellenére, hogy náluk minden egy számmal kisebbnek számít, nem vetették meg az apró európai és japán kocsikat. Mivel használati tárgyként kezelik, kevésbé tűnik fontosnak számukra a presztízs. Másképp nem lehetne az, hogy 20 éve a legnagyobb darabszámban eladott autók között a hatodik helyen egy olyan márka szerepelhetett, mint a Hyundai.
Ugyanakkor az amerikai piac keményen megbünteti azt a gyártót, aki hibás terméket gurít ki az utcára. Nagyon jól tudjuk ezt a Toyota gázpedáljai kapcsán. De vajon az Audi eladásai hogyan alakultak a gyári hiba felszínre kerülése után?
„Mi számít jó autónak – Amerikában?
Az amerikai fogyasztók
Ötajtós Civic, melyet nagyon kedveltek az Egyesült Államokban
érdekvédelmi szervezete rendszeresen tanácsadó évkönyvet ad ki, s ebben az év autó-újdonságairól is részletes teszt-összeállítást közöl. Elfogulatlan értékítéletekkel látja el a szüntelenül özönlő hirdetésektől elkábult vásárlókat, akik új vagy használt kocsit akarnak venni. Az évekre visszamenőleg összegyűjtött adatokból megtudhatják, hogy melyik kocsi miben bizonyult jónak vagy rossznak, mely területen szorul javításra. A kötet szerkesztői a műhely-vizsgálatok eredményei mellett az autósok véleményét is közreadják.
Az európaiaknak talán meglepő a vizsgálatok egyik visszatérő tanulsága az, hogy a legjobban bevált, legmegbízhatóbb és leggazdaságosabb kocsik az európaiak és a japánok, a hazai gyártmányok csak utánuk következnek. A japán autók közül kiemelkedő minősítést kapott a Honda szinte valamennyi típusa, így a Civic, az Accord és a Honda luxusautója, az amerikai piacon forgalomban levő Acura. Hasonlóan kitűnő minősítést kaptak a Mitsubishik, a nagyobb Galant és a kisebb Colt, amelyet egyébként az amerikai Chrysler cég is, saját márkaneve alatt, forgalmaz. Amerikában is abszolút márka, főként megbízhatósága miatt, a Toyota és a Mazda valamennyi autója, míg a Nissan minőségben valamelyest lemaradt; ez amerikai forgalmának jelentős csökkenésében is meglátszik.
Az európai kocsik közül
Amerikában is vitathatatlan a Mercedes-ek minősége, megbízhatósága, bár velük nem foglalkozik a tömegeket szolgáló fogyasztói szervezet; az európai kocsik (részben az eltérő szabványok miatt) gyakran 50-100 százalékkal magasabb áron kerülnek forgalomba az Egyesült Államokban, így az ötvenezerdolláros autók keveseket érdekelnek. Jegyzik viszont a BMW-k elérhetőbb árú, kisebb típusait – ugyancsak igen magasan. Meglepő, hogy az Európában abszolút tekintélynek örvendő Audinak itt távolról sincs ilyen tekintélye, főként azért, mert gyári hibás automata sebességváltói az elmúlt években több halálos balesetet okoztak. Az olasz Alfa Romeo és a francia Peugeot Amerikában „a futottak még” kategóriában szerepel: szakértői vizsgálatok szerint ezek semmilyen szempontból nem túl jó, nem túl tartós autók. Nem övezi dicsfény,mint Európában a svéd Volvo-kocsikat sem; a felmérés elmarasztalja a féket, a karosszériát, a hűtést. Az újabb Volvok, a 740-760-as típusok hiba-gyakorisága pedig a legmagasabbak között van.
A Volkswagen, amely még nemrég Amerika egyik legnépszerűbb autója volt, nemrég bezárta amerikai Golf-üzemét; a kereslet jelentősen visszaesett, elsősorban a dollár-árfolyam okozta áremelkedés miatt.
Az európai minőség ellenére
– természetesen elsősorban az árak miatt – az eladott kocsik tekintetében tavaly is az amerikai autók foglalták el az első két helyet. A Ford Escort (381.000) és a Ford Taurus (367.000) vezetett. A harmadik a Honda Accord, a negyedik a Chevrolet Cavalier lett, a hatodik pedig külföldi: a dél-koreai Hyundai Excel.
A Hyundai, a japán Mitsubishi leányvállalata, jó minőségű, s minden versenytársánál olcsóbb kocsijaival rohamos ütemben tört be az amerikai piacra, ahol tavaly átlagosan 10.000-11.000 dollárba került egy itt kis, Európában közepes kategóriájúnak számító, közepesen felszerelt autó.”
