A World Series by Renault hungaroringi hétvégéjén a közönség magyar versenyzőért is szoríthat idén, hiszen a Formula Renault 2.0 Eurocup versenyein a kategória brit bajnokságát vezető Kiss Pál Tamás is részt vesz. A miskolci fiú hétvégéje jól indult, a pénteki szabadedzéséken a 6. és 7. időt autózta, azonban szombaton az időmérőn és a futamon is elektronikai hiba miatt állt le az autója, a bokszutcából rajtolva egészen a 13. helyig kapaszkodott, de már az első körben búcsúzott.
Tegnap délután a sajnos a kelleténél korábban véget ért versenyét követően beszélgettünk Tamással.
K.: Összefoglalnád a versenyhétvégét eddig?
KPT.: A péntek nagyon jól alakult, két szabadedzés volt, akkor voltam 6. illetve 7., csak használt gumikon mentem, de így is sikerült közelebb kerülnöm a legjobb időhöz. A mai időmérőn három kört mentem, de az elsőt piros zászló miatt elvették. Utána mentem egy gyors kört, de nem volt a legjobb, aztán egy újabb kör után leállt az autó, mindent az elektronika irányít, olyan volt, mintha egyszerűen a lekapcsolták volna a gyújtást.
Bíztam benne, hogy a versenyen a felkapaszkodhatok a 10. hely környékére. Új gumikon voltam, hogy a tapadás jó legyen. Egyszer majdnem összeakadtam, már 13. voltam, de énnél többet nem lehetett elérni, aztán ugyanúgy,mint az időmérőn, a sikánnál negyedikben maradt az autó, leálltam.
Most van egy napunk, nem csak pár óránk a javításra, a Renault Sporttól és a csapatomtól is hárman-négyen dolgoznak rajta. A 27. helyről nehéz sokat nem várhatok holnap, de ha sikerülne az első15-10 közé kerülni, az nagy dolog lenne. A gumijaim jók maradtak, előnyöm van a többiekkel szemben, egy hasonló rajt, hasonló első kör kellene.
K.: Sokan jöttek oda hozzád ma fényképezkedni, autogramot kérni, mennyi pluszt vagy épp nyomást jelent a hazai pálya?
KPT.: A csalódás után nagyon jó érzés volt, kimenni a célegyenesre és tapsot kapni, de tényleg csalódott vagyok, mert nem tudtam azt nyújtani, amit szerettem volna, de azért bízom benne, hogy az emberek nem olyan csalódottak, mint én, és holnap egy jobb futamot is láthatnak tőlem.
Az időmérő előtt egy kicsit éreztem nyomást, nem szoktam meg, hogy ennyien körülálljanak, ennyi autogramot kelljen osztani, bennem volt, hogy jól kell teljesíteni, de jó érzés volt. Angliában talán nincs ilyen nyomás, de most is hamar megszoktam, ma délutánra már nyugodtan ültem az autóban, sőt talán kicsit doppingolt is.
K.: Vezeted a brit Formula Renault bajnokságot, mi a következő lépés? Merre tovább, ha sikeresen zárod a sorozatot?
KPT.: Talán mondhatom, hogy szerencsés vagyok, hogy nem Angliában jött ki ez a hiba, és nem nullázódott le egy hétvégém. Most egy hosszabb szünet jön, augusztusban lesz újra verseny, a cél minél jobban teljesíteni.
Akkor lehet egyáltalán a jövőről beszélni, ha az ember megnyerte a bajnokságot, de ha ez sikerülne, akkor a GP3 lenne a legjobb választás, illetve a World Series is felmerült, de a különböző pilótaprogramok mostanra a GP3-at támogatják. Régebben ugye a Forma-3 Euroseries volt az első számú célpont, de most már inkább a GP3.
K.: Mit gondolsz, jó, hogy az elmúlt években így megszaporodtak a Forma-1-hez közel álló utánpótlás-sorozatok (WSR, Forma-2, GP3, GP2)?
KPT.: Olyan szempontból jó, hogy ugye egyre több versenyző kap lehetőséget a bizonyításra, olyan szempontból viszont rossz vagy inkább nehezebb, hogy a színvonal is egyre emelkedik, az én sorozatomban is kilenc futamon öt különböző versenyző tudott már nyerni idén.
K.: Hol látod magad mondjuk öt év múlva, mik az ambícióid?
KPT.: Nem igazán gondolkodom a jövőről, a csapatomnál is arra intettek és meg is fogadom, eddig szerencsét is hozott, hogy mindig csak az aktuális évre és eseményre koncentráljak. Még a bajnokságra sem nagyon gondolok, minden versenyen a maximumot szeretném nyújtani, és akkor a bajnoksággal sem lesz gond.
K.: A végső célod minden bizonnyal a Forma-1, kaptál már tanácsot, dicséretet F1-es körből, F1-es kötődésű személytől?
KPT.: A csapatfőnököm korábban (Lucas) di Grassi (Virgin) főnöke, (Heikki) Kovalainen és (Robert) Kubica mérnöke volt, ő azért látja, milyen hibákat követhetnek el a versenyzők, illetve van driver coach, vezetősegéd a csapatban, ő a Jordannél volt jó tíz éve, ő próbál minket tanítani.
Átnézi a telemetriai adatokat, figyel a pálya széléről, összehasonlít a többi versenyzővel, ha látja hogy más ívet használunk vagy rosszul kezeljük az autót, akkor kioktat. Az időmérő és a verseny előtt mindig körbemegyünk vele a pályán személyautóval vagy körbesétálunk, elmondja a trükköket.
Az elején úgy voltam vele, hogy nem kell kioktatni, az ember csak tudja, hogy mit csinál, de ráébresztettek arra, hogy ez nem így van. Tavaly elmentünk egy valenciai tesztre, ahol másfél másodpercre voltam a legjobbtól – az ember egyből mire gondol: a többiek vagy csalnak vagy az autóval van valami, de hoztak egy spanyol srácot, aki előző évben megnyerte a Eurocupot és három kör után pole-időt ment úgy, hogy a csapattársam autójában a lába alig érte el a pedált. Ilyenkor az ember elgondolkodik, hogy akkor inkább meghallgatja a tapasztaltabbat.
K.: Mit gondolsz, mennyire múlik a szponzorokon, pénzen az előbbre jutás?
KPT.: Nehéz kérdés, sok szponzorral akár GP2-es szintre is el lehet jutni, megfelelő anyagi támogatással be lehet kerülni, más kérdés, hogyan, az ember hogy teljesít (ott). Én azt látom, hogy a világ afelé tolódik, hogy egyre jobban számít a teljesítmény, a csapatok sem arra hajtanak, hogy csak beleférjenek a költségvetésbe. Komoly teszt kell már ahhoz is, hogy egyáltalán szerződést ajánljanak az embernek.
K.: A HELL komolyan támogat, de számítasz más magyar szponzorokra is?
KPT.: A magunk útján próbáltunk menni. Több neves, autósportos háttérrel rendelkező embert kerestünk már meg, de eddig mindenki másképp képzelte a lehetőségeket és a jövőt. Azért bízom benne. A komolyabb cégek ugye eredménycentrikusak, nagyon fontos, hogy az idei év jól sikerüljön, mert csak akkor van esély, bízom benne, hogy ha így sikerül, akkor ezt értékelni fogják.
Az ember annál többet nem nagyon tud tenni, mint hogy megnyer egy bajnokságot, ha ez sem elég, akkor elkönyvelem magamban, hogy én mindent megtettem és ez így alakult.
K.: A jelenlegi Forma-1-es mezőnyből ki áll legközelebb hozzád?
KPT.: Hamiltonéhoz tudnám hasonlítani a stílusomat, róla mondják, hogy nagyon agresszíven vezet, mégis gyors és tud a kocsira vigyázni. Bár finomodott is a stílusom az év eleje óta, akkor talán túl agresszív voltam az autóval. Persze akkor lehetne ezt összehasonlítani, ha ugyanolyan autóban ülnénk.
K.: És korábbról, volt példaképed, kinek drukkoltál, ki miatt nem lettél focista?
KPT.: Próbálkoztam a focival, apukám focista, profi szinten focizott, majd egy sérülés miatt hagyta abba, szóval az első dolog volt, hogy levitt focizni engem is. Bár 10 éves koromig asztmás voltam, szóval nehezen ment a foci és a futás is. Apukámnál aztán a rali következett, kivitt oda minket is, így jött az autósport.
Amikor 8-9 éves voltam, a hétvégéken mindig ment otthon a Forma-1 a tévében, ugye Schumacher volt abban az időben a legsikeresebb, így ő maradt meg a legnagyobb példaképnek. De még nem találkoztam vele, szerintem nagyon megilletődnék, talán megkérdezném az időjárásról, ahogy az angolok szokták…
Hamilton stílusát kedveli, de közúton nem vagánykodik (Fotó: Kisgyörgy Mónika)
K.: Van valamilyen versenyzői babonád?
KPT.: Mindig bal oldalról ülök be az autóba, nem szeretek bal lábbal belépni a kocsiba és kényelmi szempontból is jobb. Más nincs. Amúgy szeretünk viccelődni a futam előtt, nem az a típus vagyok, aki bedugja a fülét és aztán ne szóljanak hozzá.
K.: Magánemberként milyen autót vezetsz, milyen sofőrnek tartod magad?
KPT.: Egy kis Opel Crosám van, próbálok hétköznapi módon vezetni, nem versenyezni az úton, a maximumot a versenypályán adom ki, ez nekem elég.
K.: Idén érettségiztél, a versenyzés mellett van lehetőséged továbbtanulni? Ha igen, milyen terület érdekel?
KPT.: Műszaki menedzser szakra adtam be a jelentkezést, az érettségim elég jól sikerült, két ötösöm és három négyesem lett, úgyhogy a pontok szempontjából van esélyem bekerülni. Most úgy gondolom, hogy szeretnék a versenyzés mellett tanulni, visszatekintve épp akkor voltam a legsikeresebb idén, amikor Anglia és Magyarország között rohangáltam, érettségiztem.
K.: A versenyhétvégéken kívül mennyi időt, energiát köt le, hogy autóversenyző vagy? Milyen egy átlagos napod, heted?
KPT.: Attól függ, éppen hol vagyok. Néha az egész hetem szabad, de aztán hétfőn jönnek a telefonok, hogy hova kell menni, milyen megjelenésem lesz, esetleg tesztelni megyünk. Amikor csak időm van, elmegyek edzeni, ez napi két-három órát jelent, de nem feltétlenül az edzőteremben, lehet más sport is, motorozni, squasholni, teniszezni is mehetek. Ha Angliában vagyok, akkor a csapattal is elég sok időt eltöltök a műhelyben. Ezen kívül a tanulással megy el a napom nagy része.
Diszkóba nem szoktam járni, moziba talán félévente egyszer jutok el, az utóbbi években mindig rohangáltam, de megszoktam már és egyáltalán nem is bánom. Szerencsére a családtagokra azért mindig van időm, bár nekik kell inkább alkalmazkodni.
