90 éve történt
Mai visszatekintésünket a versenyzésnek szentelem, hiszen az egész hétvége erről szól.
A 90 esztendeje megrendezett verseny inkább barátságos sétakocsikázás lehetett, mint vérre menő küzdelem, hiszen a benevezett autók különböző kategóriákból kerültek ki.
Az eleve sportautónak készült Sizaire-Naudinnak nem lehetett ellenfele egy Delanuay Belleville, pláne nem egy Benz-Gaggenau, ami tulajdonképpen egy autóbusz volt, nem pedig személygépkocsi.
1920. október 13.
„Az Automobil
Club hegyi versenye. A folyó hó 24-én, vasárnap, délelőtt fél 11 órakor rendezendő svábhegyi automobil- és motorkerékpárvesenyre a nevezések várakozáson felül jól sikerültek. Hatvan neves automobilista adta le nevezését.
A gyártmányok szerint is ritka változatos a nevezési lista. Nevezett ugyanis 1 Bugatti, 4 Austro-Daimler, 5 Benz, 4 Mercedes, 5 Opel, 2 Pic-pic, 7 Puch, 3 Steyr, 3 Vanderer, 1 Cadillac 5 Fiat, 1 Delaunay, 1 Benz-Gaggenau, 1 Berliet, 1 Chevrolet, 2 Protos, 1 Mathis, 1 Sizaire, azonkivül tizenkét különféle motorkerékpár.
Erős küzdelemre van kilátás és már azért is nagy az érdeklődés, mert ilyenfajta sebességi versenyt Magyarországon még nem rendezett az Automobil Club.”
70 éve történt
A második hír olvasása kapcsán tökéletesen biztos lettem benne, hogy hetven évvel ezelőtt nem egészen voltak normálisak az autóversenyzők. Már az akkori technikával is könnyedén túlszárnyalhatták a 300 kilométeres óránkénti sebességet, de ekkora sebességnél a pályán tartani az autót, inkább őrültséget, mint bátorságot kívánt.
„Elkészült a berlini autóverseny pályának, az Avusnak, uj 30 méter magas északi fordulója. Csütörtökön a Mercedes Bent és Auto Union automobil gyárak versenykocsijaival próbafutásokat rendeztek, kipróbálva az uj fordulót, amely a számitásokat tökéletesen igazolta és kifogástalannak bizonyult. A világirű német versenykocsikat gyártó autógyárak az idei és a multévi versenykocsi tipusaikkal végezték a próbafutásokat.
Először csak
magát az északi fordulót próbálták ki. Az uj fordulót teljesen új elvek szerint épitették. Az elméleti számitások szerint a fordulóban 180 km-es órasebességgel kell tudni a versenykocsiknak futniok.
A fordulóban Brauchitsch az 1936. évi Mercedes Benz versenykocsin 178 km-es gyorsaságot ért el. Utána Caracciola az uj 12 hengeres Mercedes Benz kocsin 177 km-es gyorsaságot ért el.
Később az egész versenypályán folytak a kisérletek, itt az Auto Union kocsijai voltak a leggyorsabbak. Rosemeyer Európa-bajnok megjavitotta a Stuck által tartott 259 km-es gyorsasági rekordot először 272 kilóméterre, majd egy későbbi futamban 282 kilóméterre. Rosemeyer ez alkalommal az egyenesben 350 km-es sebességet ért el.”
20 éve történt
Még most is
előttem van egy barátom felháborodott arca, aki kikérte magának, hogy a Magyar Nagydíjat egy egyszerű Thierry Boutsen nyerje meg. Ő Sennát, vagy Prostot várta az első helyre.
A tények persze ezt sugallták, hiszen 1990-ben is kettejük között zajlott a legnagyobb csatározás, igaz már nem csapattársként keserítették meg egymás életét. Senna maradt a McLarenben, míg Prost a Ferrari csapatához igazolt.
A fent említett két istálló versengett a konstruktőri világbajnoki címért is, mindkét csapat 6-6 versenyt nyert. Mögöttük a Benetton-Ford végzett az év végi összesítésben, ahol Nelson Piquet két győzelmet szerzett.
A Williams-Renault is jól indította az évet, hiszen Patrese révén a harmadik futamon győzelmet szereztek, tehát nem volt akkora
meglepetés a mogyoródi első hely. Talán csak a futam nyertese. A csapat összesítésben a negyedik helyet szerezte meg.
Az 1990-es mezőny igen népes volt, hiszen 19 csapat vágott neki a világbajnokságnak, ám, mivel még akkor élt a 107%-os szabály, nem minden pilóta tudta magát kvalifikálni egy-egy versenyre. Sőt, Bertrand Gachot (Coloni Racing), Claudio Langes (EuroBrun Racing), Bruno Giacomelli (Life Racing Engines), Stefan Johansson (Moneytron Onyx Formula One), és Gary Brabham (Life Racing Engines) egy futamon sem tudott elindulni.
1990. augusztus 13.
„Belgiumban óriási visszhangot és örömet váltott ki Thierry Boutsen győzelme a Forma-1-es világbajnoki futamon. A Le Soir irja: „Nagyszerü fegyvertény, Boutsen Senna módjára győzött – Senna előtt”. S egy külön cikk cimében: „Az elszabadult Boutsen a többieket csak a visszapillantó tükörben látta…”. A Le Drapeau Rouge szerint Boutsen császár volt Magyarországon.
Christian Lahaye, a
DH Les Sports kommentátora „a kitartás hősének” nevezi a belga sportolót, sikerült neki a lehetetlen, meghiusitotta versenytársainak minden tervét, egy álomszerü start után és a kihivók szüntelen rohamai ellenére. És annak ellenére, hogy kocsija „elfáradt”, gondjai voltak a sebességváltással, a fékezéssel és a gumikkal, az egész Williams-csapat megérdemli a dicséretet, a Renault-motor lehetővé tette a jó ritmus megőrzését.
Eddigi két győzelme esőben, nedves pályán született, most száraz betonon, ahol elsőként indulhatott, kezdettől végig vezetve bebizonyitotta, hogy az óriások osztályában van a helye. A győzelem jól jött Boutsennek azért is, mert még nem lehet tudni, melyik istállóban versenyez a jövő szezonban.
A Le Soir is kiemeli,
hogy Boutsent 300 kilométeren át szüntelenül rohamozták ellenfelei, s végül pályafutásának legszebb győzelmét aratta. A belga bajnok eredménytábláján már csak két rubrika volt üres: még nem rajtolt az első sorból és nem aratott rajt-cél győzelmet; most mindkettő megtörtént. De nemcsak a számok számitanak, hanem a győzelem módja is, amelyet a nemzetközi sajtó egésze nagy elismeréssel nyugtázott.
A La Libre Belgique hasábjain Louis Maraite kiemeli, hogy Thierry győzelme – a sajtó és a rádió, a televizió rendszerint csak keresztnevén emlegeti a nemzet kedvencét – kitünő hirverés a két hét mulva esedékes Belga Nagydijra. Tavaly 65 000 néző volt a francorchampsi pályán Spa közelében, az Ardennekben, idén jóval több nézőre számitanak, hála a Hungaroringen született világraszóló belga sikernek.
A lapok különben nemigen foglalkoznak a vasárnapi verseny szervezésével, vagy magával Magyarországgal, amit persze ugy is fel lehet fogni, hogy a Hungaroring immár természetes része a Forma-1 világvállalkozásának.”