Amióta beköltöztek hozzánk az autóMAGAZIN-os kollégák, szinte minden héten kapunk tőlük valami érdekeset. Legutóbb az ötszáz forintos ál-övcsatot, most pedig aránylag olcsó, bárki által biztonsággal kezelhető motordiagnosztikai készletet tettek az asztalunkra. Mi meg gyorsan kipróbáltuk.
A készlet azt ugyan sajnos nem fogja megmondani, pontosan mennyit is futott az autó, illetve mennyire vezették ész nélkül, de a motorolaj összetétele mégis sok mindent elmesélhet a motor állapotáról. A Motor Checkup névre hallgató tesztet leginkább autóvásárlás előtti gyorstesztként érdemes használni, de akár flottaüzemeltetők is láthatnak benne fantáziát, okosan használva, le lehet vele faragni valamicskét a szervizköltségekből.
Miből áll?
A készlet elsőre nem tűnik nagy varázslatnak, mindössze egy papírlap az egész, amelyre kicsike, kihajtható ablakot vágtak. Ez alatt lapul a tudomány, a spéci papír képében, amely majd megmutatja, milyen állapotban van a motor. Illetve a motorolaj. Emellett egy színes, kiértékelő képekkel gazdagon illusztrált borító is van, hogy a végeredményként elénk kerülő fekete olajpacában mi is képesek legyünk meglátni a számunkra értékesnek tűnő információt.
Hogyan működik?
A teszthez mindössze egyetlen csepp motorolajra van szükségünk. Mindegy, hogy dízel, vagy benzinüzemű négyütemű autónk van, a készlet mindkettőhöz alkalmazható. Az üzem-meleg, frissen leállított autó nívópálcájával cseppentsünk egy pöttynyi olajat a tesztpapír közepére, majd várjunk türelemmel. A használati utasítás szerint kettő és tizenöt perc között kialakul a már értékelhető olajpaca, de a teljes eredményhez jóval többet, néhány órát is várni kell.
Bárki meg tudja csinálni:
Persze minket is érdekelt a dolog, így kiválasztottunk egy 100 ezer km körüli dízel Mazdát, egy bő 200 ezres Citroënt és egy csillivilli, új tesztkocsit is. Amúgy nem is olyan könnyű a nívópálcáról lecsalogatni az áhított olajcseppet. Eleve alig van rajta egy vékonyka olajfilm, és hiába üzem-meleg a folyadék, nem nagyon akaródzott neki lecseppenni. Végül kisebb ügyeskedéssel, de megoldottuk az olajnyerést, így három különböző színű és méretű folt kezdett szép lassú terülésbe a papírfelületen.
Nézzük az eredményeket:
Nem túl meglepő, hogy a nagyjából hatezer kilométert futott benzines Volvo S60-as olaja a legátlátszóbb. Bár a papíros elemzés nem a legkönnyebb, nálunk a Volvo a jó kategóriába fért bele. Nincs az olajban sem víz, sem üzemanyag-maradék és a paca közepe is tiszta, nincs benne üledék sem.
A másik benzines versenyzőnél már előre tudtuk, hogy az olaj nem lesz túl fényes állapotban, így a próba sem végződött nagy meglepetéssel. A Citroën cseppjében a fekete olaj és a vékonyka sárga csík tűnik fel. A sötét szín az elaggott olajról tanúskodik, a sárga keret pedig vízre, méghozzá hűtővízre enged következtetni. A kondenzvíz is hagy nyomot a tesztfelületen, de annak a magyarázat szerint nincs színe.
Papíron a Mazda nemrég cserélt olaja is elég rosszul szerepelt, pedig még alig futott vele ezer kilométert az autó. Bár a dízel motorolaj már ötpercesen is szinte fekete, így a teszt által közepesre minősített motorolaj állapot kissé pesszimistának tűnik. A külső keret itt is megvan, de jóval halványabb, színtelenebb a Citroën gyűrűjénél. Talán ez is víz, de nem hűtőből való, hanem kondenzvíz. Szerintünk.
Mennyibe kerül?
A mindössze egy tesztre elegendő tízeurós készlet ára hazai ára, ha nem is sokkal, de valamivel 3000 forint alatt várható, de kettő, és hatdarabos szett is létezik belőle, értelemszerűen ezek valamivel olcsóbbak, mint ugyanennyi egyes darab.
Kíváncsiak lettünk volna, hogy a mezei, pár forintért megvehető itatóspapír hogyan birkózik meg ugyanezzel a feladattal. Használható-e motordiagnosztikára, vagy sem. Sajnos az első, komolynak tetsző papírboltban kiderült, hogy ugyan sokan keresik az itatós papírt, de mégsem kapható már manapság. Szerencsére nincs ekkora baj, kis utánajárással azért mégiscsak beszerezhető ez a portéka. Aki gondolja, próbálja ki azzal is. Hátha megúszható a művelet negyven forintból is.