Az utóbbi időben aránylag sok szépen, lelkiismeretesen felújított öreg autóval hozott össze a sors. Mindegyikbe rengeteg energiát, pénzt ölt a gazdája, hogy a kocsi napjainkban is kellő méltósággal jelenhessen meg az úton, csodálva, és ne sajnálkozva nézzenek rá az emberek az új, modern autókból. El is szégyelltem magam, hogy a jövőre ötvenévessé váló, jobbkormányos SII-es Land Roveremet meg rozsda marja, nem ragyog.
Így egy szép napon trélerre került, és bő mázsányi, Ausztriából beszerzett alkatrésszel megindult a szállítmány egy Budapest közeli, kifejezetten régi autók formába hozására szakosodott műhelybe újjászületni. Mivel időm több van, mint pénzem, így a projekt lassan fut, gyakran ki tudok menni az autóhoz, nézelődni az udvaron várakozó érdekességek között.
Ott láttam meg először – akkor még csak nyers acélvázként – a mostanra elkészült városnéző autók egyikét is. A tulajdonos telefonszámát nem volt nehéz megszerezni, így nemsokára a Hősök terén találkoztunk.
Mi is ez?
Külsőre leginkább egy alaposan meghosszított tengelytávú Ford A-modellre hasonlít a gép, a készítők ezt tartották mintának, amikor megrajzolták a városnéző nosztalgiaautó vonalait. Nagyjából hasonlít is a járgány az elődhöz, de a korhű formánál jóval fontosabb volt, hogy az autó megfeleljen új funkciójának, a kényelmes személyszállításnak.
Ennek ellenére a turisták alaposan megnézik, körbefotózzák, nem nagyon érdekli őket, hogy a veteránautókhoz értő öregautó-rajongók csak a fejüket csóválják a kocsit látva. De ez nem is baj, hiszen nem azért készült az autó, hogy nitrogénnel feltöltött, szabályozott hőmérsékletű sátorban várja meg a következő évszázadot. Ennek az autónak mennie kell, sokat, és lehetőleg sok emberrel. Ők pedig örülnek a látszatnak is, amely a húszas évek hangulatát idézi Budapest utcáira.
Esőben befedhetők a járgányok
Ford A-modell
A kizárólag feketében kapható T-modell után az A-modellből négyféle színűt is gyártottak. Csak fekete nem volt.
A Ford A-modell a T-modell után a márka második nagy sikermodellje volt. 1927 és 1931 között 4,8 millió darabot gyártották belőle. Orrában háromliteres, négyhengeres vízhűtéses motor dolgozott, amely negyven lóerős teljesítmény leadására volt képes.
Ez volt az első Ford, amelybe már a manapság is ismert kezelőszervek – gáz-, fék- és kuplungpedál, háromfokozatú sebességváltó – kerültek és szélvédője már biztonsági üvegből készült.
A városnéző autó halk, tágas, kényelmes, és jó időben, nyitott tetővel ebből igazán remek turistafotókat lehet készíteni. Nincs üveg, és a puhány szalonturistának még ki sem kell szállni a járgányból, ha szeretne egy képet készíteni valamelyik budapesti nevezetességről. Amely persze otthon a számítógép bugyraiba süllyedve sosem jut el addig, hogy papírképként életre keljen, csupán egy halom digitális jelként fog egyszer csak semmivé foszlani.
Nem okoz gondot az eső, vagy a hidegebb idő sem, hiszen az autókhoz lecsukható vászontetőt és hatékony fűtést is terveztek. Menet közben a sofőrök a vezetés mellett még idegenvezetőként is funkcionálnak. Szerencsére a távolabb helyet foglaló utasok sem maradnak le semmi érdekesről, hiszen a tájékoztató a fedélzeti audio-berendezés hangszóróin keresztül is hallható.
Bár az autó a hosszú tengelytáv miatt nem túl fordulékony és a csúcssebessége sem éri el az átlagautóét, közlekedni mégsem nehéz vele, az autósok nagy többsége előzékeny a járgánnyal és szerencsére még a rendőrök sem nagyon szórakoznak a sofőrökkel.
Műszaki alapok
A két elkészült kocsi saját tervezésű és gyártású alvázra épül. Szintén a kis manufaktúra lakatosainak munkáját dicsérik az ívelt karosszériaelemek, a finoman, pontosan záródó ajtók is. Motorja, futóműve, illetve a többi létfontosságú alkatrésze Fordokból származik. A kész szerkezet megbízható, csendes üzemű, és a méretéhez képest nem is túl iszákos.
Papírok
Csak elöl van üveg, körbe szabad a kilátás, jöhet a levegő
Egyedi, épített autó és a városban, embereket szállítva legálisan közlekedik? Van ilyen 2010-ben Magyarországon? Persze hogy nincs.
A járgányt – amely nemcsak itthon, de egész Európában egyedülálló – városnéző lassú járműként törzskönyvezte a hatóság. Tehát nem rendes, hanem piros rendszáma van, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. Mindezt bő négyévnyi szívatás után sikerült elérni, sokszor reménytelennek tetsző helyzetből is továbbjutva. Azon, hogy a szabályok betartása, értelmezése két különböző ügyintézőnél homlokegyenest másként megy, nem is annyira meglepő a hazai papírgyárakon edződött autósnak.
Az azonban már kabaréba illő, hogy a káoszban egyszer az autó teljes dokumentációját is képesek voltak elveszteni. Hasonlóan érdekes volt a minőségellenőrző jegyzőkönyv elkészítése is, ahol a szakember a minél nagyobb mennyiségű, könnyen megszerezhető pénz érdekében sajátosan próbált értelmezni pár jogszabályt.
De az ötletgazda tulajdonos nem adta fel, nem is szőtt változatos terveket a szent hivatal és dolgozói elveszejtésére, hanem szépen, türelmesen végigcsinálta ezt a nem mindennapi vesszőfutást. Mára már két autó teljesen készen várja a városnéző külföldieket, és épül a harmadik is.
Hol, merre?
A hangulatos járgányok a Deák tér – Andrássy út – Opera – Hősök tere – Állatkerti út – Ötvenhatosok tere – Városligeti fasor – Király utca – Vásárcsarnok – Szabadság híd – Gellért tér – Budavár – Lánchíd – Bazilika – Parlament – Pesti rakpart útvonalon közlekednek. Egy menet ára jelenleg 6500 forint/fő, és az autó már két utassal is elindul a városnézésre. Persze esküvőre, filmforgatásra is bérbe vehetőek a járgányok.
