A magyar Infiniti nem bízta a véletlenre: az új M modell bemutatójára Görög Zitával csábította a közönséget, és az igazat megvallva, megérte. Mármint Zita miatt. Kezdhetnék itt orbitális magasztalásba és irigy picsogásba, de egy a lényeg: a nő gyönyörű. A műsorvezető-simogatás azonban elmaradt, hiszen a sorok között párja, Seres Attila figyelte.
Az egyetlen magyarországi forgalmazó, a Gablini cégcsoport vezetői bár megígérték, hogy a beszédek a lehető legrövidebbek lesznek, hiszen „az autó magáért beszél”, a megjelent újságíróknak (ugye, aki éppen nem Párizsban volt) mégis hosszú perceket kellett izzasztó körömrágással tölteniük. A várakozást feldobták a kereskedelmi igazgató, Kovács Ákos olyan mondatai, mint például „a vonalakat az óceánok hullámzása és a sivatagok homokdűnéi ihlették”, vagy „lopakodó ragadozó és egy gyorsan futó állat”…
A misztikus lepel fellebbentését egy tánc show előzte meg, a Millenáris Teátrumának plafonjáról egy félmeztelen férfi lógott le és mutatott mindenféle zavarba ejtő táncmozdulatot, majd begördült az autó a táncos lányokkal.
A katarzis elmaradt, de kétség kívül egy nagyon szép autót hozott létre az Infiniti. Néha voltak olyan érzéseim, mintha a hasonló kategóriában lévő autók részei lettek volna pazarul összehegesztve, gyönyörűen csillogott a reflektor fénye a motorháztetőn, de ennyi.
Az autó egyébként nagyon elegáns, pompás, impozáns, dinamikus vonalvezetésű (de tényleg), tiszteletet követelő, feltűnő, de nem hivalkodó. Nem az a „menőző” fajta, inkább a higgadt, megfontolt férfiak ideális autója az Infiniti M. A szép ívet ugyan a hátsó rész megtöri, de ez az egyedi „kacsafarok” (???) a légellenállás csökkentésében segít. Döbbenet.
Belül is hasonló optikai tulajdonságokkal rendelkezik, azaz gyönyörű, csodálatos, elegáns. És csúszós. Egészen pontosan nem bírtam egy helyben maradni a hátsó ülésen, anélkül, hogy kitámasztottam volna magam, de ez bizonyára a bemutatóra felkent túl sok waxnak köszönhető.
A misztikus lepel fellebbentését egy tánc show előzte meg
A kormány mögött helyet foglalni viszont hihetetlenül kényelmes, a bajuszkapcsolók dizájnjába beleszerettem. A középső panel tetején egy vér elegáns óra trónol, amit, kisebb változatban, az autó mellé repiajándéknak is elfogadnék.
Az extrákkal felszerelt luxusautóban olyan dolgok vannak, amik hiánya miatt azért tudtam aludni eddig. De kétség kívül kellemes érzést nyújthat például a „Forest Air” klímarendszer, ami erdős és óceános változatba is állítható. Ráadásul nem is fújja az őzike szagot, hanem „mint egy lágy szellő” csak szivárogtatja. Elképesztő.
A helyzet az, hogy az Infiniti M gyönyörű és csodálatos, és csak remélni tudom, hogy használat közben, persze a 320 lóerő mellett, kiderülnek azok a plusz meglepetések, amiért ezt az autót érdemes választani a jól bevált konkurenciákkal szemben. Például, ha összekarcolja a hegyen a rózsabokor, az öngyógyító fényezés megműti saját magát. Na, ez az, amit látni akarok.
