A jövő BMW-it vezettük

A BMW elröptetett bennünket Münchenbe, hogy egy ex-katonai reptéren megmutassa, milyen újdonságokkal készül a nagyon közeli és a kicsit távoli jövőre. Volt ott távirányítós BMW, leszorítást kivédő BMW, a kilépni készülő iskolást a busz mögött is meglátó BMW, vitorlázó BMW, saját napi közlekedését figyelő és optimalizáló BMW. Meg egy MINI, aminek iPhone-alkalmazással lehetett lenyomni a fogyasztását. Íme, egy jövőbeli BMW-tulaj egy elképzelt napja:

A BMW Szép, Új Világa:

Herr Schmidt reggel felkel, nagyot nyújtózik, elindítja kedvenc Rammstein albumát a házi médiaszerverről. Pisi, kávé, reggeli, majd Herr Schmidt végiggondolja a napját.  Aszongya: kocsival be a P+R parkolóig, ott átszállok a metróra. Délután az Intercity Expressel elhúzok Stuttgartba tárgyalni, ott kell egy szoba mondjuk a Mercure szállóban, aztán holnap vissza.

Herr Schmidt leül a számítógép elé. Lefoglalja a vonatjegyet, a szállást, aztán egy pillanatra odatartja BMW-je slusszkulcsát egy kis dobozka elé.

Herr Schmidt lemegy a garázsba, beül az autóba. A kocsi még wifi-kapcsolatban áll a házzal, tehát a BMW hifijén pont ott folytatódik a Rammstein-szám, ahol Herr Schmidt bent abbahagyta.

Herr Schmidt útnak indul. A városból kifelé a szokásos útvonalon megy, nem indítja el a navigációt – ám az mégis működik. Hogyne működne, hisz ILENA, a mosóporoknál is intelligensebb rendszer észlelte, hogy Herr Schmidt ma is arra megy, mint mindig. Tehát előre jelzi, ha közeledik egy körforgalom, egy 60-as tábla – így idejében el lehet venni a gázt, ami millilitereket jelent a fogyasztásban. Vagy épp kerülő utat javasol, ha a szokott úton balesetről szerez tudomást.

Herr Schmidt a város vége táblánál már bekapcsolja a navigációt; a P+R parkoló címe már ott van a BMW számítógépében, hiszen Herr Schmidt még otthon leküldte wifin, hova akar menni.

Herr Schmidt hátradől, bekapcsolja a 0 és 180 km/h között működő, dugóban meg-megállásra is képes tempomatot, majd az i-Drive gombjának touchpaddé alakított felületén a kurzorral elindítja a szöveg-text konverziós programot. Diktál egy e-mailt autójának. A szöveg egy audiofájlban a BMW feldolgozóközpontjába érkezik, onnan szövegfájlként jön vissza, Herr Schmidtnek csak azt kell ellenőriznie a központi kijelzőn, nem maradt-e le valahonnan egy umlaut.

Herr Schmidt vészfékezésre kapja fel a fejét: hopp, az autó épp csak megállt egy elé kiszaladó gyalogos előtt, a kamerarendszer szerencsére jól működött. Herr Schmidt megtörli verejtékező homlokát, majd újra gázt ad. Átkapcsol a központi kijelzőn a levelezésről egy másik programra, ahol ellenőrizheti, nem bánt-e túl pazarlóan a Föld olajkészletével.

Herr Schmidt megnyugodva tapasztalja, hogy 3,5 literes biturbó BMW-je csupán 13,5 liter benzint fogyaszt százon 15 helyett, hisz az automata váltó ECO üzemmódja remek megtakarításokat ér el az üresben guruló funkció gyakori használatával és a klíma okos üzemeltetésével.

Herr Schmidt a navigáció térképén meg is tekintheti, mennyivel nagyobb így a tankban lötyögő benzinnel elérhető kör, mintha Sport módban használta volna BMW-jét, mint nyolcvanas években a cápa Ötöst. (Ha Herr Schmidt egy Miniben ülne, mostanra biztosan kigyűltek volna a virtuális csillagok a műszerfalon, és a virtuális hal örömében kiugrott volna a virtuális akváriumból, hogy Herr Schmidtnek még nagyobb sikerélménye legyen.)

Herr Schmidt piros lámpát kap. Előtte a műszerfalon megjelenik egy számláló, mutatja, hogy 36 másodperc van hátra a zöldig. 36 másodperc nagy idő, Herr Schmidt tehát megnyit egy minialkalmazást. Mondjuk kipörgeti maga előtt a sebességmérő helyén a világon szerte hozzá hasonlóan épp lámpánál várakozó BMW-sek listáját, és odaköszön egy floridai hölgynek: Hi, darling, was machen Sie da? Még látja, hogy az amerikai hölgy azt kezdi: Pardon? I don’t understand, de nincs idő elmélyíteni a bimbózó kapcsolatot: a lámpa sárgára vált, a kép – biztonsági okokból – eltűnik.

Herr Schmidt még azon rágódik, mi lehetett volna, ha… A kocsi ekkor hirtelen sípolni és villogni kezd, Herr Schmidt ijedten a fékbe tapos. Az út mellett várakozó busz mögül kifut egy óvatlan kisgyerek. Megmentette az életét, hogy a mobiljába épített transzponder jelét vette a BMW elektronikája és jelezte a sofőrnek: vigyázat, ember közeledik, veszélyes szögből és sebességgel.

Herr Schmidt felhajt az autópályára, majd a sztráda belső sávjában a késleltetett sokktól szívrohamot kap. Sebaj, az autó szenzorai észlelik a vezető műszaki hibáját. A BMW azonnal riasztja a mentőket, átküldi a GPS-koordinátákat is a segélyszervezet diszpécserének. Közben a vészvillogók bekapcsolódnak, a kocsi 80 km/h sebességre lassul a belső sávban. Megvárja, amíg jobb oldalon megüresedik a sáv, lassan kihúzódik a leállósávra és megáll.

Herr Schmidt az újraélesztést követően köszönetet mond a mentőautó személyzetének, majd folytatja útját. Sajnos rossz tempóban érkezik a középső sávba; egy másik kocsi – nem BMW – a belsőből épp kisorolva majdnem nekimegy oldalról. No de a BMW oldalszenzorai észlelik a veszélyt, 3 Nm erővel kezdik kifelé forgatni a kormányt, így megóvják Herr Schmidtet egy oldalütközéstől.

Herr Schmidt megérkezik a P+R parkolóba, miután a micro-nav rendszer még azt is megmutatta neki, mikor melyik sávba soroljon be a sztrádáról lehajtva. Csak egy nagyon szűk parkolóhelyet talál, tehát kiszáll a kocsiból, és a kulcsot távirányítóként használva maga előtt beküldi a BMW-t a parkolóba. Az U-Bahn aluljárójának bejáratánál egy pillanatra odatartja slusszkulcsát az érzékelőhöz – a rendszer azonnal leemeli egy jegy árát bankszámlájáról.

Herr Schmidt elbizonytalanodik. Bezártam a kocsimat? No sebaj, egy érintés az iPhone-on és pár másodperc múlva jön a visszajelzés: az autó ajtajai nyitva. Herr Schmidt gyorsan parancsot ad a lezárásra a BMW elektronikus központján keresztül, de a biztonság kedvéért visszaszalad megnézni a gombot.

Herr Schmidt nem találja autóját. No, sebaj, elő az iPhone-t: egy érintés, pár másodperc, és a kocsi két dudálással jelzi: itt vagyok! Herr Schmidt odaszalad, benéz: a gombok lehúzva. Fhű, ez meleg volt!

Herr Schmidt a metróról vonatra száll a Hauptbahnhofon. Jön a kalauz. Herr Schmidt átadja slusszkulcsát, a kalauz PDÁ-jához érinti, majd visszaadja: Danke, Herr Schmidt, a jegye fizetve. Herr Schmidt Stuttgartban sikeresen tárgyal, jóízűen megvacsorázik, bejelentkezik a hotelben. A BMW utolsó mai szereplése Herr Schmidt életében: Herr Schmidt nem kap mágneses kulcskártyát a szállodaportástól. Minek is kapna, hiszen slusszkulcsa memóriachipjére a recepción egy mozdulattal rögzítik szobája elektronikus zárjának kódját.

Nem sci-fi

A fenti történet minden egyes eleme abszolút életszerű. A BMW bemutatóján pont ezeket a biztonsági és kényelmi szolgáltatásokat próbáltuk végig. Ez hát a BMW jövőképe. Szó se róla, érdekes. De vajon szeretnék-e az emberek ennyire elgépesítve, automatizálva élni életüket? Én – nem. És Ön?