Amikor hírszerkesztő kollégánk, Horváth Zsolti azzal a felkiáltással fordult felénk, hogy Amerikában két újság is azzal vádolja a General Motorst, hogy a Chevrolet Voltnál (Európában Opel Ampera) a benzinmotor is hajtja a kerekeket, kerek perec azt mondtam neki, hogy ez hülyeség. Többször láttam a hajtásláncot, azon semmi nyoma nem volt ilyesminek.
Azután gyorsan gondolkozni kezdtem, hogy mit is láttam valójában. Láttam a kardánalagútba és a hátsó ülések alá, T alakban elrejtett akkumulátortelepet meg elöl az egy darab, egybeöntött egységnek látszó hajtást, amiből az 1,4 literes, négyhengeres benzinmotor volt egyedül felismerhető, és persze a két féltengely, amelyek az első kerekekhez csatlakoztak. Azt azonban soha nem mutatták meg, mi van a fekete dobozon belül.
Ahogy leírták a Volt működését, abból az következett, hogy a szaknyelvben soros hibridnek nevezett hajtáslánc elemeit rejti, vagyis van benne generátor, amit a benzinmotor hajt (ez az áram az akkumulátorokat tölti), valamint egy (az akkumulátorok áramával forgatott) 111 kilowattos (kb. 150 lóerősnek megfelelő) elektromotor, ami egy áttételen keresztül a féltengelyeket hajtja. Ennyi és nem több. Ha engem kérdeztek, ezt meséltem mindenkinek; ha a szükség úgy hozta, éppen a Voltot felemlegetve példának a soros hibrid megoldására.
Éppen ezért hideg zuhanyként ért Zsolti felszólalása, úgy éreztem, engem átvertek. Ezzel azonban nem voltam egyedül, Amerikában most minden fórumon foglalkoznak a kérdéssel, az autós portálok szavazásokat is szerveznek, mert ott nagyon komolyan veszik a megtévesztést, főként, ha abból nemcsak népszerűséget, hanem pénzt is lehet kovácsolni.
Ezek után talán érthető, hogy amikor a napokban az Opelnél jártam megnézni az új Zafirát és az Astra GTC végleges változatát no meg kipróbálni az elektromos Merivát, engem mégis az foglalkoztatott leginkább, mi van a Chevrolet ruhája alatt.
A szerző Év Autója zsűritag, az AutóMagazin munkatársa
Ezért lát ennyi mindent, amit földi halandók, de még autós újságírók is nehezen.
Szerencsére a rendezvényen az Opel szinte minden illetékese felvonult, így nem volt nehéz megtalálni azt az embert, aki érdemlegesen tudott nyilatkozni.
Jeffrey Lux, a hajtásláncok felelőse az Opelnél, minden kertelés nélkül elismerte, hogy a hír igaz. A Volt benzinmotorja egy bolygómű és két kuplung segítségével valóban közvetlenül is képes bekapcsolódni a kerekek hajtásába, de ezt kizárólag nagy sebességnél, 110 km/órás tempó felett teszi. Az ok prózai: a közvetlen hajtás hatásfoka körülbelül 15 százalékkal jobb, mintha a benzinmotor generátort hajtana, az áramot az akkumulátorokba vezetnék, majd onnan vissza a hajtó elektromotorhoz.
Azt vetettem ellen, hogy én azért sem akartam elhinni a hírt, mert az autógyárak hihetetlen mértékben képesek filléreskedni, a beépített pluszelemek viszont biztos még tovább drágítanák az eleve is horrorisztikus áron kínált autót. (A Volt európai megfelelőjének, az Opel Amperának a várható ára 40 000 euró, azaz 11 millió forint.) Erre azt válaszolta, hogy a lényeg éppen ez: olyan sokba kerül a Volt, hogy azon belül simán elviseli ezt a többletköltséget, cserébe a gazdaságosabb üzemeltetésért.
A Volt képességei pedig valóban ígéretesek, mint az Opel termékfejlesztési alelnöke, Frank Weber részletezte. Ötven-hatvan kilométert csak a 16 kilowattórás kapacitású, lítiumion akkumulátorok töltésére támaszkodva tesz meg a Volt, s ha csak valaki ennél messzebbre merészkedik, akkor kapcsolódik be a benzinmotor. Ilyenkor az akkumulátorban mindig marad annyi többlettöltés, ami a gyorsításokhoz, előzésekhez szükséges, sőt ha valaki előre tudja, hogy útja végén például London védett zónájába akar behajtani, akkor egy Hold nevű gomb megnyomásával áramot tartalékolhat erre a szakaszra.
Elektromos üzemben a Volt természetesen egy csepp benzint nem fogyaszt, ezt is beszámítva nagy átlagban 100 kilométerre egyliteres benzinigényt ad meg a gyár. A tényleges fogyasztás azonban nagyon függ a használattól, annyira, hogy az amerikai hatóságok új fogyasztási szabvány kialakításán dolgoznak az ilyen jellegű járművekre. Az első tesztelők 120-150 kilométeres távon 100 kilométerre vetítve kettő és három liter körüli fogyasztásokat regisztráltak, a Wikipedia szerint.
Annak ellenére, hogy a kerekek közvetlen hajtása energia-megtakarítással jár, az amerikai közvélemény nem látszik túl megbocsátónak. Az Autoblog felmérése szerint az átlag amerikaiak több, mint fele, 55 százaléka hazugságnak tartja, amit a GM tett, és csak 35 százalék fogadja el érvként a gazdaságosabb üzemet, valamint az ezzel összefüggő GM-érvelést, hogy minden részlet kiteregetésével nem akartak szívességet tenni a konkurens márkáknak. A maradék tíz százalék szerint viszont ez az apróság nem változtat a tényen, hogy a Volt alapjában véve villanyautó.