Miután egy Bburago BMW Z3-mason és egy Porsche 911-esen kitanulgattuk a továbbfejlesztés, feljavítás (német zsargonból átvett szóval élve: umbauzás) több-kevesebb rejtélyét és technikáját, valami komolyabb munkába szerettünk volna belefogni. A szakértelmet apa adta, az ötleteket én. Nehéz volt megtalálni az alanyt, mert – e szigorú gazdasági helyzetben – a számunkra igazán ár-értékarányos modellt kerestük. Nézegettünk Bburago-kat, Maisto-kat, de valahogy egyik sem felelt meg az elvárásoknak. Valami kifogásunk mindig amellett szólt, hogy tovább kell kutatni, várni a megfelelőre, hiszen keresgélésre szánt időnk, mint a tenger, s fordított arányban állt a rendelkezésre bocsátható kerettel. Aztán jött az „isteni szikra” és le is csaptunk egy Jaguar Mark II-esre. Így mégis Maisto gyártmány lett a kiszemelt áldozat. Pár nap csöndes figyelgetés az aukciós portálon, közben mindenféle Jaguar-modelles képek keresgélése a világhálón, majd egy okos licit a végén: miénk!!!
A kor divatjának megfelelő, klasszikus forma
Jött a telefonos egyeztetés az eladóval, majd a találka egy mindkettőnk számára alkalmas helyen, ahol mintegy fél-háromnegyed órában megtárgyaltuk, ki-mit gyűjt, s kölcsönös szimpátiával vettük tudomásul, hogy vannak még ilyen csendes őrültek, mint mi.
Boldogan robogtunk hát hazafelé, csomagtartóban a matuzsálemmel, és már szinte szemünk előtt láttuk
Elegáns, letisztult hátsó, amely megfelelő méretű puttonyt sejtet
a végeredményt. Sorban jöttek a felújítással kapcsolatos ötletek.
Ugyan ez a kisautó még inkább a játékkategóriába tartozik, de kivitelezése ennek a szegmensnek a felső osztályába helyezi. Nyitható a gépháztető és a csomagtér, valamint mind a négy ajtó zsanéros nyitású. Ez utóbbi nem túl gyakori megoldás ebben a kategóriában! További egységei is megfelelő részletességgel készültek, így ragyogóan látszanak a műszerek, valósághű a kormány. A gépészet is remek, hiszen komplett motort találunk a gépkocsi orrában, valamint kipufogócsöveket, jól megalkotott és rugózó futóművet az alsó traktusban. Úgy gondoljuk, hogy tényleg ideális választás volt kreativitásunk és kézügyességünk fejlesztésére.
Úgy képzeltük, hogy a nagymesterek példáját követve, mi is az utolsó csavarig történő szétszereléssel kezdünk. Megvizsgáltuk hát a modellt, tanulmányoztuk anatómiáját, majd óvatosan láttunk hozzá az alkatrészek elválasztásához. Két-három tároló dobozt is használtunk a részegységek szelektálásához, illetve a szétszerelési folyamatban memorizálni kellett ahhoz, hogy a visszaúton minden a megfelelő sorrendben a helyére kerülhessen.
Szétszerelés után párhuzamos folyamatokat végeztünk. Miközben a kirámolt karosszéria csiszolása következett, az eredeti autóról is kerestünk képeket, hogy például a motorteret is annak megfelelően pingáljuk, egészítsük ki. Nyomtattunk pár színes fotót, azokat elemeztük, és használtuk fel az
átépítésnél.
Sötétzöld lesz. Igen, sötét olívzöld-metál. Nemcsak azért, mert nekünk így tetszik, hanem, mert ilyen festékünk volt itthon. Pár éve kevertettünk javítószínt az éppen akkori autónkhoz, amelyet nem használtunk el. Szerencsénkre a próbafújások azt mutatták, hogy a metálszemcsék mérete kellően parányi, így bátran használhatjuk a modellnél is.
Az első festékréteg felhordása után borzalmas látványban volt részünk. Csúnya, feketés porral beborított, autóformát sejtető valami volt a dobozban. Ebből mi lesz?
Igyekeztünk gyorsítani a kezdő réteg száradását egy asztali halogénlámpa segítségével. Száradást követően újfent megcsiszoltuk, az egy-két apró megfolyást is eltüntettük, majd jött a következő festékréteg. A második réteget már sokkal óvatosabban vittük fel, és a megfelelő kötés érdekében egész éjszaka pihentettük. Másnap a karosszéria kapott egy réteg lakkot. 24 óra száradás után ismét lelakkoztuk, és ekkor már ragyogó új színében pompázott. Annak ellenére, hogy nagyon figyeltünk, sajnos egy-két helyen narancsbőrös lett. Kezdők vagyunk még mindig, és be kell vallani, hogy az autófényező munka is egy igen komoly szakma, amely felkészültséget igényel.
Az eredeti vajszínt a hagyományos „british racing green” váltotta volna, de költségkímélési céllal a rendelkezésre álló festéket használtuk. Ez is igazán illik egy Jaguar-hoz.
Fényezőkamrának tökéletesen megfelelt egy kartondoboz
legyenek. Néhány új vízcsövet és kábelt, valamint biztosítéktáblát is kellett gyártani, mert a modellben nem volt. A sima műanyaglap, amely a hűtőt jelentette, egy darabka szúnyogháló és egy kis fekete festék segítségével sikerült komolyabbá tenni.
A motoron végzett feljavítási munkák után áttértünk a beltérben végzendő feladatokra.
A komolyabb modellgyártóknál alapkövetelményként szereplő plüss szőnyegezést is meg kellett valósítani. Az enteriőrt először fekete plüssel, illetve vajszínű ülésekkel képzeltem el. A gumiszerű ülésekről feltehetően hamar lepattogott volna a festék, így maradt az alaposan lesikált, ez által felfrissült piros színe. A szőnyegezésnél ez esetben plüssragasztóként funkcionáló festékre végül szürke plüsspor került, mert számunkra valahogy összképben jobban mutat így. Kontrasztosabbnak gondoltuk a mély olívzöld
színű karosszéria miatt.
Plüssözéssel egyébként igen jól feldobható egy ilyesmi – játékkategóriába tartozó – kis modell. Plüsspor szerencsére kapható kis hazánk néhány kreatív-hobbi boltjában, és akár többféle szín vásárlása esetén sem vészes az ára annak tükrében, hogy egy kis flakonnyi mennyiséggel egy nagyobb gyűjtemény tetszetősen följavítható. Igazából csak a türelem, a kézügyesség, a technika elsajátítása és a ráfordítható idő szab határt elképzeléseinknek.
A műszerfal nagyon műanyagos, élénkbarna színe bántotta a szemünket. Nem való ez ide, el kell takarni valahogy! Segítségül ismét az internethez fordultunk. Különféle mintázatokat kerestünk, s végül a Rolls Royce honlapján található famintákból választottunk. Lementettük a képet, majd színes lézernyomtatóval matricára nyomtattuk. A famintázatú képre rajzolt szabásminta kivágása után, némi szitkozódással kísérve ragasztgattuk fel az új felületet. Túl sok a domborulat és a kivágandó rész, amitől ez a vastagságú anyag nem tud rendesen rásimulni. Megújult hát a műszerfal is, bár ez nem sikerült olyan jól, mint elképzeltük.
Egy kis műszerpingálás remegő kézzel és nagyítóval, ülések, kormány váltókar, pedálok jöttek sorban, és kész a beltér. Gondosan visszakerült minden belevaló alkatrész, majd ráerősítettük az alvázra.
Futómű és alvázmunkálatok következhettek. A kipufogócsövek krómozását rövid úton felváltotta egy kis rozsdabarnás festés, illetve a kellő részekre hővédő-lemez került. Hővédő burkolatra szükség volt, hiszen az igazi autókon is megtalálható. Nem túl bonyolult feladat ez sem, mivel a konyhában használatos XXL papírtörlő textúrája ezüstszínű modellfestékkel bekenve, igen nagy hasonlóságot mutat a lemez felületével, kézenfekvő volt, hogy erre a célra is tökéletes lesz.
Alul is festegetünk és elkészült a hővédő lemez is
Néhány lengőkar és a kardántengely átfestése után sokkal jobban elkülöníthetők az alkatrészek, amelytől itt is kellemesebb lett az összkép.
Az ajtóborítás felső részére is került a famintából, majd visszapattintottuk az ablakkeretet, a belső burkolatot és kívülre a krómozott kilincset is. A gépháztető figurás díszléce szépen beilleszkedett korábbi helyére. A hűtőmaszk, az első- és hátsó lámpák helyét kicsit meg kellett tisztítani a fényezés során belerakódott festéktől, majd ezen alkatrészek is elfoglalták helyüket.
Majdnem kész! Alapos tisztítás és kisebb polírozás után illeszthettük be a szélvédőt a helyére. Itt is óvatosan kellett eljárni, nehogy a kerettel egybeöntött belső tükör és az ablaktörlők letörjenek, vagy a vékony ablakrögzítők elpattanjanak.
Már odáig jutottunk, hogy az autót összeépíthetjük. A szétszedésnél megfigyelt irányban, megfelelő dőléssel bújtatható rá a modell karosszériája az alvázra. Kis passzolgatás, igazgatás és a lökhárítók fölhelyezését követően autóformát öltött kis kedvencünk.
Az előzőekben előkészített ajtókat kell még a helyükre illeszteni, és indulhat a próbakör. Büszkén forgatjuk, csodáljuk az újjászületett kis művet. Természetesen a többi modellnél megszokott fotózás sem maradhat el, hiszen ebben a feljavított formában már ez is megérdemli az ilyenfajta törődést. A makró beállítás nagyszerű dolog a fényképezőgépeken, azonban gyakran csak ott fedezünk fel további javítandó dolgokat a modellünkön. Nincs ez másképp Jaguárunk esetében sem. A képeken jól látható, hogy mennyi helyen kell még javítani, szépíteni, de ahhoz ismét darabjaira kell szedni a kisautót. Igazi türelemjáték, amely nagyszerűen fejleszti képességeinket és szépérzékünket! Érdemes hát tovább foglalkozni vele.
Már majdnem modell
