Egyenesen a ködös Albionból jött velem ez a fényes fekete aszfalttorpedó. Ahogy családunkban – és gondolom, bármely gyűjtőnél – az lenni szokott, az éppen aktuális utazást megelőző hetekben elterveztük, hogy városismereti túránkba mindenképp beiktatunk egy modellbolt látogatást fakultatív programként. Ez esetben sem tettünk kivételt, de London tán egyik legfurcsább modellboltját sikerült kipécéznünk magunknak. Közel a Trafalgar térhez, egy hangulatos kis utcában található az üzlet, amely sokat ígérő weboldalával is csalogató volt.
Szimmetria
Belépve azonban kissé fura, érzésünk volt: többet vártam. Sebaj! Ne ítéljünk elsőre, nézzünk inkább körül! Szépen kivilágított vitrinekben sorakozott a kínálat, de kb. 3 perc elteltével éreztük, hogy valami nem stimmel. Sehol, semmi újdonság, pedig nagyon készültünk, hogy valami olyasmit viszünk haza. A kínálatot hamar feltérképeztük, és gyorsan kiderült, hogy a kiszolgálás sem az igazi.
Folyamatos és túlzottan óvó tekintet kísért bennünket a két, nem túl kedves és szűkszavú eladó részéről, akik szemlátomást unták ezt az egész mizériát a modellek körül és jószerivel teremőrként tartózkodtak ott. Hamar konstatáltuk, hogy ennél, a weben Kánaánnak beharangozott modellboltnál a mi egyetlen magyar autómodellszalonunk ezerszer különb, úgy választékban, mint hozzáállásban!
Nem is nagyon akaródzott a további időpocsékolás, amikor kifelé menet megpillantottam egy számomra érdekesnek mondható darabot. Nos, kérésünkre hideg tekintettel és némileg kelletlenül vették le az egyik vitrin tetejéről a dobozt, majd ismét gyilkos és lenéző arckifejezés övezett bennünket, amikor a dobozból kivetettük a modellt, hogy ellenőrizzük épségét. Szerencsénkre mindent rendben találtunk.
A motorból nem sokat látni, de sejthető a teljesítmény
Ugyan nem újdonság, de örülök, hogy ott árválkodott fent – egyedüli BMW-ként – az M3-mas. Tipikusan az a modell, amit az ember tudatalattija mindig szeretne, de rendre mást vesz helyette, mondván, hogy fontosabb is van, pedig már nem is értem, miért maradhatott ki eddig.
A helytakarékos, kisméretű Minichamps dobozt és négy rögzítőcsavart eltávolítva emelhetjük ki a hungarocell páncéljából a fekete szörnyeteget.
A fényezés rendkívül szép munka, a Minichamps ezt nem is szokta elrontani, ezt bizonyítja az is, hogy minden porszem ezen az autón akar ülni. Ilyen modellre szokás mondani, hogy nagyon egyben van. Emellett súlyra olyan, mint egy tömör tégla, mert az alját is fémből formázták ám! Mivel egy ilyen autónál már igazán fontos a légellenállás, az alvázburkolat alól egyedül a szép kipufogódob kandikál ki.
Az elölről hatalmas szélesítések, mesterien kivitelezett rácsozású légbeömlő teszik még vadabbá ezt az ízig-vérig versenyautót. Persze, vannak itt még szép számmal látnivalók: precíz kis pöckök, lámpák, vesék.
Az aszfaltcsíkra ragasztja
A motorháztetőt felnyitva hatalmas karbon légbeömlőkkel, tartályokkal és a jobb súlyelosztás érdekében hátratolt motorral találkozunk, mint az igaziban.
Ha eddig nem szúrt szemet, akkor oldalról biztos észrevesszük a hatalmas hátsó szárnyat, aminek itt komoly funkciója van. Oda kell ragasztania az autót a pályára. Van itt még első kerék mögötti kopoltyú M logóval, valami be- vagy kiömlő nyílás a hátsó ablakon, üzemanyag betöltő nyílás (?) a hátsó lámpánál és a kommunikációs tetőantenna sem hiányzik.
A belsőt nem a luxus és az extrák tömkelege határozza meg. Kopogós, fekete műanyag, bukókeret, versenykormány, poroltó, csövek, matricák és színes kapcsolók uralják a teret. A kényelmes bőrfotelt pedig versenyülés és sokpontos biztonsági öv helyettesíti. Rendkívül gyönyörűen kidolgozott minden egyes porcikája az enteriőrnek is.
A parányi kapcsolók és matricák kidolgozása példás
A gumiabroncs-felni-fékrendszer együttessel nincs baj, de nem is dob tőle hátast az ember. Egyszerűen korrekt, pont olyan, mint lennie kell.
Hátul a már említett hatalmas légterelő, továbbá részletes lámpák, szélesítés, mindenféle „versenypöckök” is hangsúlyozzák a karosszéria dinamikáját. A csomagtér ajtaját felnyitva, ide-oda cikázó csöveket, kábeleket és tartályokat találunk mindenhol. Minden helyet a technikáért áldoztak fel, hiszen ilyen autókkal nem igazán az a gyakorlat, hogy leugranak vele a csarnokba sütőtökért, bár biztos lenne közönsége az őstermelők körében.
Összegzésként elmondható, hogy ez megint az a modell, aminél a Minichamps bebizonyította, hogy tud ő lenyűgöző kivitelben is gyártani. Sajnos ez ritkán jut eszükbe, így igazán meg kell ragadni az alkalmat. Én az utcai autók lelkes híve vagyok, de ez a kiadás levett a lábamról teljesen. A 20.000 Ft-os vételár maximálisan korrekt ezért a parádés munkáért, és feledteti a vásárlás helyén tapasztalt érdekes hozzáállást.
