Amerika nehezen fog átállni takarékosabb autókra. Ha csökken a benzinár, rögtön meglódul a SUV-k és pickupok forgalma
Múlt héten a Ford meghívására a Detroiti Autóshow-n jártam. Frankfurtból odafele bő kilenc, visszafelé (a kedvező szélirány miatt) csak hét és fél óra a repülőút.
A reptéren egy Lincoln Town Car várt ránk Szécsényi Gábor kollégámmal, aki az Az autó magazint képviselte.
A8, S-osztály? Ugyan már!
Rögtön egy hírneves, patinás autó, amelyből a GM-hez tartozó Cadillac előretöréséig az elnöki autók is készültek. Sofőrünk, Iván egy barátságos behemót, tajgai akcentusán hallani, hogy csak tíz éve vándorolt ki Oroszországból.
A felvételeken a Kiss zenekar tagjai zúzzák a Detroit Rock City című népies műdalt
Teszteltünk Citroën C6-ot, A8-as Audit, S-osztályt és Hetes BMW-t is, de ilyen kényelemben talán sosem folytam el a bőrkanapén. Szécsényi Gáborral hosszméretre és élősúlyban is komoly porciót képviselünk, de a nyújtott Lincoln szinte elnyelt kettőnket, majd imponálóan hömpölygött tova a szálloda felé.
Gyorsulás, majd cruising
Ivánnal öröm utazni, lendületesen és jól vezet. Elinduláskor kövér gázt ad, mert nem unt bele a 4,6 literes motor erejébe és hangjába. A lámpától gyorsulás itt tényleg népsport, kicsit felbőg a V8, aztán cruising – a kétszer négysávos utakon ennyi jut az autózás öröméből, mert Michigan állam sík, mint a magyar Alföld.
A Budweiser inkább vizeletminta, a Detroit Lager viszont nekem ízlett és mindig friss: csak 8 tömbnyire főzik a szalontól
Detroitban bárhol felvehetnék a helyszínelők aktuális epizódját
120 000 mérföld, majdnem 200 ezer km van a kétéves autóban, pedig csak Detroitban és környékén jár vele. Ebből már sejthető, mekkorák itt a távolságok és mennyire létszükséglet az autó.
A Motor Citynek hívott város az autóipar leépülése, a lakosság elszegényedése és elvándorlása miatt nem sokkal szebb, mint Ózd vagy más magyar iparváros volt a rendszerváltás után. A belváros közepén is üres irodaépületeket látni, az utakat lepukkant ipartelepek, üres raktárak szegélyezik. Ott sincs kolbászból a kerítés.
Zavargásra olajválság
Detroit lakossága az 1950-es évekbeli közel kétmillióról 900 ezerre csökkent, a várost az 1967-es, 12-ik utcai zavargások után nem sikerült lendületbe hozni.
Nem tért vissza az élet Detroit belvárosába, hiába volt a rekonstrukció a súlyos zavargások után
A 43 halálos áldozattal járó összetűzések után jött a két olajválság, a takarékos és megbízható japán autók visszaszorították a helyi autóipart a pickupok és dzsipek közé. A munkanélküliséggel együtt megugrott a bűnözés és a kicsit is tehetősebb rétegeknek eszébe sem jutott visszaköltözni az elővárosokból.
A várost a Detroit River nevű folyó választja el Kanadától, ahol metrikus rendszer van érvényben és nem kell azzal vergődni, hogy a 65 Fahrenheit kellemes lesz-e, esetleg didergünk vagy izzadni fogunk?
Az átszámítás nem vészesen bonyolult, a Fahrenheit értékből le kell vonni 32-t, majd az egészet megszorozni 5/9-del, tehát nagyjából el kell felezni.
Például a 72 Fahrenheit-fok 22 Celsius-foknak felel meg.) A folyó a szesztilalom idején fontos csempészútvonal volt, de a város nem a kanadai töménytől vált logisztikai központtá majd az észak-amerikai autógyártás fellegvárává.
Eisenhower meghonosítja az Autobahnt
Az autóipar felfutása részben a Dwight David Eisenhower elnöksége idején indult monstre sztrádaépítési programnak is köszönhető, amihez mérhető közmunka talán az egyiptomi öntözőrendszer kiépítése és karbantartása volt párezer évvel korábban.
Eisenhower katona volt és az országát 1919-ben átszelő konvoj tagjaként megtapasztalta, hogy a Lincoln Highway inkább az Egyenlítőhöz hasonlító, képzeletbeli vonal, semmint használható út.
Interstate: a legek
Védelmi szempontból is fontos volt az úthálózat. Az Interstate-ek egy részére repülők is leszállhatnak
Kelet-nyugati irányban a leghosszabb út a 4800 kilométert meghaladó I-90, amely a Pearl Jam zenekarról híres Seattle-t köti össze Bostonnal a keleti parton. Észak-déli irányban a 3090 kilométeres, Miami és Maine között húzódó I-95 a legnagyobb. A huzatos Chicago az egyetlen város, ahol öt Interstate találkozik, még New Yorkban is csak négy fut össze, a Dallas sorozatból ismert texasi Fort Worth-szel együtt.
Bár az Interstate-ek csak az USA úthálózatának egy százalékát teszik ki, a teljes forgalom 24 százaléka robog át rajtuk. Bár fenntartásuknak és a rekonstrukciónak nagy lökést adott, amikor az állam kemény öt centtel megemelte a szövetségi üzemanyagadót 1982-ben, a sztrádák állapota helyenként még magyar szemmel nézve is rossz, legalábbis Detroit környékén kátyúkat kellett kerülgetni. Akit érdekel az amerikai autópálya-rendszer, itt olvashat róla kedvére vagy jóval színesebb szócikket talál róla a Wikipedián.
Évi 3766 km autópálya
Síkosságmentesítés traktorral. A kefe osztja el a sót az úton, a telek nagyon kemények Michigan államban
Később a II. Világháborúban, a német Autobahnok példáján is látta, menyire sebezhető egy ország jól kiépített közúthálózat illetve vasúti szállítási útvonalak nélkül.
1953-ban, amikor az Egyesült Államok 34. elnöke lett, sztrádaépítési programot kezdeményezett – az autóipari lobbi nagy örömére.
Féláron van a benzin
1965-re, a program első kilenc éve után a tervezett utak felét, 21 185 mérföldnyi (33 896 km) szakaszt adtak át a forgalomnak, ami évi 3766 kilométernyi autópálya megépítését jelenti.
Amerikai utcakép: sárga helyzetjelzők, csatornából előtörő pára, ködbe burkolózó autók. Ez igazán Detroit
Kútja válogatja, mi gallononként (3,75 liter) 3,1-3,2 dolláros benzinárat láttunk a totemoszlopokon, ami ott igen magasnak számít. A 365 forintos benzinünkhöz képest a literenként 171 forintos nafta nem tűnik vészesnek, de 10-16 literes fogyasztással és családonként 3-4 autóval megszorozva már nem kis tétel.
Az Interstate nevű autópályákon csak 1987-ig volt érvényben általános sebességkorlátozás, a közismert 55 mérföld (88 km/óra). Ma általában a nyugati és a déli államokban magasabb kicsit a limit, akár a mámorító 75 mérföldes, azaz 120-as tempóba is legálisan belekóstolhatnak a helyiek, de a reális tempó ennél magasabb.
Rendőri beavatkozást összesen hármat láttam. Az egyiknél nem cseréltem volna a sofőrrel, de a másik két esetben az út szélén kereket cserélő autóst segített észlelni a kék-piros fényhíd.
Ott To protect and to serve látható a rendőrautókon, tehát a Szolgálunk és védünk jelszó azonos, csak odakint nem divat tuti helyeken, például hosszú 70-es részek után 50-re korlátozott szakaszon lekaszálni a gyorshajtókat, mint Szabó-Jilek Ádámmal, fényképészmesterünkkel történt minap a fővárosi Soroksári úton.
Gyorshajtás ott is van
A forgalom úgy általában kicsit gyorsabban halad a limitnél, de nem jellemző, hogy cikáznának, előzgetnének az emberek. Ha hó van, mindenki lassabban hajt, a 4×4-es SUV és a böhömnagy V8 nem emeli a pórnép fölé a vezetőt, pedig itt aztán volnának elegen, akik alatt ott a technika.
A jenkiknek fogyasszon jól?
Állítólag nem egy autó motorját úgy hangolták, hogy 55-65 mérföldig viszonylag takarékos legyen, utána meg nem baj, ha megugrik a fogyasztás, mert a törzsközönség úgysem mehet annyival. Ez olyan autók esetében merült fel, amelyek Európában és az Egyesült Államokban is kaphatóak, de utóbbi a domináns piac. Én először az 1988-1993 közötti, kétliteres Mitsubishi Galantról olvastam, hogy a fogyasztása aránytalanul megnő az Amerikában szokásos tempót túllépve. Lehet, hogy ostoba szóbeszéd az egész, írja meg lent, aki biztosat tud!
Ez a nép egész nap mozog, az olcsó benzin nem csupán össztársadalmi érdek, hanem létszükséglet. Horváth Zsolt, aki a híreink zömét írja, szokta mondani az amerikaiakról, hogy őket a mainál takarékosabb autókba vagy akár hibridekbe is át lehet ültetni, de tömegközlekedésre nem.
Detroit környékén néhány buszt leszámítva egyszerűen nincs közösségi közlekedés, a közért, a megyeháza, a kórház, egyszerűen minden csak autóval érhető el. Erre épült ki minden, a végtelen tereket kihasználó, városon belül is autópálya-szélességű úthálózat, a rengeteg parkolóhely.
Kiragadni tragédia
Minden autónak az a tragédiája, ha kiragadják abból a környezetből, ahová szánták. Egy Fiat Seicento ideális a girbegurba olasz sikátorokba, de büntetés vele egy alpesi autópálya. Ugyanez áll az amerikai autókra Európában, ahová túl nagyok és túl sokat zabálnak, ráadásul műszakilag is sokkal igénytelenebb konstrukciók, mint az itthon kapható új autók. De az amerikai álom illúzióját, a jólét ígéretét semmi nem közvetíti jobban, mert Iván, a hatvanas orosz behemót egy Lincoln Town Carban.
